Fortélyos módszerek széles választéka áll ma már rendelkezésre a tömegek manipulálására, pestiesen: hülyítésére. Az eszköztár egyik régi, jól bevált darabja a közvélemény-kutatás. Figyelve munkásságukat, némelyik ilyen „kutató” cég tevékenységét akár úgy is definiálhatnánk: a tudományosság látszatát keltve hazudnak. (Természetesen: tisztelet a kivételnek.) Arra építenek, hogy sokakban ájult tisztelet ébred, ha efféle szavakat hallanak, mint „tudomány”, „kutatás”, „felmérés”, „vizsgálat”. A naivabbakban föl sem vetődik, hogy ennek örvén esetleg át akarják ejteni őket. Olyasmi ez, mint az unokázós csalás, nagyban. Csak itt nem a nyugdíjadat akarják elszedni tőled valami fals szöveggel, hanem a szavazatodat.
Onnan jut mindez eszembe, hogy
a napokban megjelent néhány friss „közvélemény-kutatás”. Az elkövetők azt állítják, élő, lélegző magyar emberektől származnak a pártnépszerűségi adatok, nem a mesterséges intelligencia kotyvasztotta azokat, netán David Zuckerberg fészbukalgoritmusa. Ehhez képest csodálatos a szórás.
A Hann Endre-féle Medián például a biztos pártválasztók körében 24 százalékra méri Magyar (Övcsatos) Péter frissen kukázott felekezete, a Tisza Párt támogatottságát, és mindössze kilencre Gyurcsányékét (pontosabban Feri szektáját és a körülötte kerengő két kisholdat, az MSZP-t és Szabó Tímea bábszakkörét együttesen). A Jobbik farvizéről indult Iránytű Intézet még ennél is magasabbra, 26 százalékra emelte a baloldal új messiását, és csupán tíz százalékra a DK–MSZP–Párbeszédet. Ugyanakkor a Gyurcsányhoz húzó Závecz Tibor csapata (Závecz Research) a szemkilövető szövetségét tippelte 26 százalékra, övcsatosékat pedig tizennégyre. Tehát a százalékok majdnem ugyanazok, csupán a neveket cserélte föl.
Ebben a tippversenyben kellene nekünk, mezei honpolgároknak eligazodnunk. Hát, köszönjük szépen!
Külön jópofaságként a Medián úgy tálalta a kormánypártok 46 százalékos népszerűségét, amellyel továbbra is toronymagasan vezet, hogy „mélyponton a Fidesz”. (Ezzel a szómágiás felütéssel ment át a hír a teljes balliberális médián, noha ők állítólag független-objektívek, nem kézivezérléssel működnek). A magam részéről még sok ilyen fideszes mélypontot kívánok a baloldali közvélemény-kutató cégnek és személyesen Endrének.
E 46 százalékos mélypontok továbbra is magabiztos nemzeti győzelmeket jelentenek.
Hogy most melyik csapat hazudik? Vagy melyikük hazudik nagyobbat? Pár hét múlva kiderül. Persze a várható lebukás után valami magyarázatfélével majd nyilván előrukkolnak, hogy kitöltsék a valóság és a méréseik között tátongó űrt. Tudományosnak ható panelszövegek állnak betárazva ilyen esetekre. „Magas volt a látencia.” „Eltitkolták valós pártpreferenciájukat.” „Az utolsó pillanatban meggondolták magukat.” „A napsütéses idő miatt inkább kapálni mentek, nem szavazni.” És a többi. Felesleges aggódni értük, majd kimagyarázzák. Aztán folytatják tovább ott, ahol abba sem hagyták.
Závecz Tiborék például a 2022-es választás előtti héten készült (állítólagos) kutatásukban mindössze kétszázalékos kormánypárti előnyt mértek a baloldali szivárványkoalícióval szemben. Ám hiába próbálták több mint hárommilliósnak láttatni őket, Márki-Zayék végül a kismaccsból sem jöttek ki, kétmillió szavazójuk sem akadt. Beütött tehát a negyedik kétharmad.
Závecz Tibort a jelek szerint nem ütötte szíven a balul elsült kutatás, azóta is fáradhatatlanul méreget. Valamit.
Hogy a valósággal nagyon is tisztában vannak a baloldali „kutatók”, csak azt nem szeretnék a választók orrára kötni, jelzi: 2021 végén maga a független-objektív 444.hu hozott nyilvánosságra egy olyan mérést, amelyet az Iránytű Intézet készített a baloldali kampánystábnak, belső „fogyasztásra”. Ebben – minthogy nem a nyilvánosságnak szólt – kertelés nélkül leírták: a baloldali összefogás katasztrofális vereség felé menetel, csupán 32 százalékon áll, szemben a Fidesz 46 százalékával. (Amely 46 százalék, ugye, mediános Endréék szerint most valamiféle „mélypont”.) Közben a többi baloldali közvélemény-kutató hivatalosan fej fej mellett mérte a kormányt és ellenzékét, s maga az Iránytű is szorosabb eredményt jósolt a nyilvánosságnak szánt anyagaiban. Minek zavarják össze szegény választókat a valósággal?
Becsületére legyen mondva,
Ember Zoltán, az Iránytű Intézet ügyvezetője később beismerte: hamis adatokat hoztak nyilvánosságra. Mint elmesélte: néhány nappal a választás előtt látta a valós adatokat, amelyek szerint a baloldal 14-18 százalékos lemaradásban van, ám ő mégis mindössze hat-nyolc százalékos különbségről tájékoztatta a nagyérdeműt.
Ember valamiféle „pszichés nyomással” magyarázta, hogy végül magát is meggyőzte ezen adatok helyességéről.
Pszichés nyomás? Fura. Inkább szándékos néphülyítésnek mondanám.
Vagy emlékeznek még a Medián 2012-es nagyjelenetére? Amikor mindenki megdöbbenésére egyből 22 százalékra mérték a biztos pártválasztók között az Egyesült Államokból éppen csak hazánkba ejtőernyőztetett Bajnai Gordont, a baloldali összefogás akkori messiását? Aki aztán még a választás előtt elhasalt, mint vasorrú bába a mágnesasztalon, vagyis hát visszalépett, miután kiderült: még a baloldali törzsszavazókra is heveny álmosság tör rá, amint megszólal. Tehát a Medián-trükk lelepleződött, mégsem lett semmilyen következménye.
Sőt, még Hann Endrének áll azóta is följebb. Lám, az Elkxrtuk című politikai krimi miatt pert indított, mert magára ismert a film Endre nevű ravasz manipulátorában. Szegénnyel aztán a minap a Kúrián mosták föl a padlót: kártérítési keresetét elutasították. Hiába, a közvélemény-kutatók élete sem csak játék és mese.
A végére hagytam a legnagyobb formátumú balos kutatót,
Pulai Andrást a Publicustól. Ő még a 2022-es választás előtti utolsó pillanatokban is fej fej melletti küzdelemről hablatyolt, azt állítva, a biztos pártválasztók körében döntetlen az állás, bármi megtörténhet. Aztán az a bármi egy újabb fideszes kétharmad lett. A Publicus nem szűnt meg, s át sem alakult. A bukta után Pulai azzal mentegetőzött, hogy „ilyen ez a popszakma”.
A baloldalon legalábbis. Ott ugyanis szinte soha sincs következményük a lebukásoknak, tévedéseknek, de a súlyos bűnöknek sem. Nem fogják elhinni, de Pulai cégének is gurult az amerikai kampánydollárokból. Végül is megdolgoztak érte: alig húsz százalékot mértek félre…
Ahogyan az egykori MSZP-elnök, Kovács László 2002-ben igen bölcsen megfogalmazta: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Tudniillik, már akkoriban is rendesen megdolgozták a népet a kutatók. Nem véletlen, hogy az akkori idők „sztárját”, a szocikhoz közeli Szonda-Ipsost a köznyelv „Sanda-Ipsosnak” csúfolta.
Végső soron teljesen mindegy, mit mérnek vagy mit füllentenek a közvélemény-kutatók. A választás a szavazófülkékben dől el.
A frusztrált embereknek mindig is hajlamuk volt arra, hogy egzaltált, szélsőséges figurákban lássák meg a vágyaikat megvalósító vezetőt. Magyar Péter egyszerre hozza MZP minden irányba lökdösődő zavarodottságát, Jakab Péter részben megjátszott és csak később komolyan vett kőbunkóságát és Gyurcsány Ferenc megingathatatlan nárcizmusát. Csakhogy MZP minden bajával együtt nem tűnt durván agresszívnek, Jakab Péter bizonyosan nem pszichiátriai beteg, Gyurcsány Ferenc pedig ért a politikához, ha a kormányzáshoz nem is
– írta Bálint Botond kollégám a PestiSrácokon. Érdemes tehát komolyan vennünk a választást. Hacsak nem óhajtjuk városaink, falvaink vezetését, uniós képviseletünket egzaltált, szélsőséges, övcsatos emberkékre bízni.
