Éppen kilencven esztendeje, hogy gróf Tisza István monumentális emlékművét 1934-ben felavatták a Kossuth Lajos tér északi oldalán lévő parkban, a Parlament felsőházi bejárata előtt. Az ünnepélyes avatást a volt miniszterelnök születésnapjára, április 22-re időzítették. A grandiózus emlékmű megvalósítása érdekében 1928 tavaszán kezdődött országos gyűjtés, a Tisza István-emlékbizottság kezdeményezése nyomán. Az emlékműre kiírt pályázatot a köztéri szobrairól híres Zala György szobrászművész és Orbán Antal szobrász, főiskolai tanár nyerte meg, így a végleges mű elkészítésére ők kaptak megbízást.
A 17 méter magas emlékmű mindössze tizenegy évig állt sértetlenül. 1945 tavaszán ismeretlen, nyilván kommunista vandálok ledöntötték a főalakot: az öt méter magas Tisza István-szobrot. Az emlékmű megmaradt elemeit 1948-ban különböző helyszínekre szállították és önálló köztéri szobrokként helyezték el, titkolva a Tisza emlékéhez fűződő kapcsolatot.
A baloldal „műkritikusai” az emlékművet már felavatásakor, illetve azt követően is bírálták. Mivel az anarchista baloldal bérgyilkosai által 1918 őszén kivégzett Tisza államférfiúi jelentőségét, a nemzet emlékezetében elfoglalt helyét nehéz lett volna megkérdőjelezni, maradt a Zala György és Orbán Antal alkotta mű esztétikai értékeinek lerombolása. Azokban az időkben szinte divat volt a modernitás jegyeit nélkülöző, történelmi tárgyú, historizáló műalkotások leszólása, így a bírálatokhoz mértéktartóbb, konzervatív hangok is társultak. Egyeseknek az emlékmű hatalmas mérete sem tetszett.
