Teljesen mindegy, hogy a Tisza Párt október 23-i felvonulásán és a Hősök terére hirdetett jelentéktelen demonstrációján mi hangzott el, mert ez a nap a tisztességes, nemzetük iránt elkötelezett, szabadságszerető magyarok ünnepnapja volt.
Minden idők legnagyobb és talán legjobb hangulatú magyar Békemenetét láthattuk Budapesten, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepnapján, éppen akkor, amikor Európa nyugati felének vezető politikusai háborúpárti csúcstalálkozót tartottak Brüsszelben.
Miként három és négy évvel ezelőtt, úgy ezúttal is százezrek vonultak jókedvűen, méltóságteljesen a Kossuth tér felé a napsütésben, de a drónfelvételek nyomán már érezni lehetett, hogy az idei esemény a korábbi megmozdulásoknál is nagyobb tömegeket vonzott. Az enyhe szél nemzeti trikolórokat, székely zászlókat, itt-ott lengyel és más külföldi lobogókat lengetett, és sűrűn követték egymást a magyar települések feliratai.
A magyar miniszterelnök részvétele nélkül kezdődött brüsszeli tanácskozás – Orbán Viktor a Békemenet miatt később kapcsolódott be −, valamint a három és fél éve dúló ukrajnai háború árnyékában a nagyszerű budapesti rendezvény a szokottaknál is nagyobb jelentőségűvé vált.
A miniszterelnök ünnepi beszédében ezúttal is kendőzetlenül beszélt Magyarország különleges békepárti szerepéről, amellyel egyedül áll a háborús pszichózisban szenvedő brüsszeli liberális „elit” tagjaival szemben. Többször is utalt arra, hogy rendelkezünk azzal a ránk jellemző bátorsággal és lelki erővel, amely képessé tesz bennünket a szabadságunkat, függetlenségünket, kultúránkat és hitünket védelmező küzdelmekre.
Brüsszel ugyanis nem fejlődést, hanem háborút, bevándorlást, adóemelést, nyugdíjcsökkentést hozna a nyakunkra.
Orbán Viktor a valóságtól elszakadó fiatalokhoz is szólt.
Fiatalok, számíthat-e rátok a hazátok? Mindenkire, rátok is szüksége van a hazának. A brüsszeli elit nem akarja, hogy hazafiak legyetek, azt akarja, hogy hazátlan európaiak legyetek. […] Lázadjatok, vár a hazátok!
Háború vagy béke, nincs hova hátrálni – tette hozzá.
