A nemrég lezajlott koppenhágai informális csúcstalálkozón, amelyen az uniós állam- és kormányfők Európa védelmének jövőjéről tárgyaltak, Ursula von der Leyen EB-elnök előállt egy súlyos eurómilliárdokat igénylő újrafegyverkezési tervvel. Az elnök asszony szerint ugyanis Európa háborúban áll Oroszországgal, s Ukrajna az első védvonal. Ez azonban csak akkor lenne igaz, ha a háborúban álló Ukrajna – mint első védvonal – tagja lenne az EU-nak vagy a NATO-nak, esetleg mindkettőnek, csakhogy – amint az köztudott – nem tagja egyiknek sem. Az viszont igaz, hogy ha ezt az országot befogadnánk, azzal belöknénk magunkat a háború kellős közepébe.
Európa oroszellenes háborújának tényét Tusk lengyel elnök és mások is hangoztatták, ami azért különös, mert Putyin orosz elnök sohasem állította, hogy háborút folytat a kontinenssel, sőt váltig cáfolja a támadó szándékaira vonatkozó feltételezéseket.
A háborúhoz legalább két szemben álló félre van szükség. Ha az oroszok nem akarnak háborúzni Európával, akkor az EB elnök asszonya és azok, akik egy követ fújnak vele, vajon miért próbálnak rákényszeríteni Oroszországra egy nemzetközivé dagasztott konfliktust?
Von der Leyen azt mondta, hogy minden európai polgárnak biztonságban kell lennie, ami jól hangzik, csak nagyon nem értjük, akkor miért nem kérdezi meg erről azokat az uniós polgárokat, akiknek az érdekeit állítólag szem előtt tartja. Nagyon kilóg a lóláb.
Az unió vezető politikusai – tisztelet az olyan kivételeknek, mint Orbán Viktor és Robert Fico − nem azoknak a választóknak akarnak megfelelni, akiknek a hatalmukat köszönhetik, hanem olyan gazdasági köröknek, amelyekhez titkos szálakkal kötődnek.
És ez a lényeg!
Az unió országainak háborúpárti vezetőit nem érdeklik a választópolgárok. Ők azokra a gondosan rejtett üzenetekre figyelnek, amelyek a pénzhatalom legfelső régióiból érkeznek. Miből lehet tudni, hogy nem valamiféle összeesküvés-elmélet alapján következtetünk erre? Nos, látványos bizonyítékot szolgáltatnak például azok a fontos sms-ek, amelyek az elnök asszony telefonjáról szoktak nyomtalanul eltünedezni. Tudunk a Pfizer vezérigazgatójával váltott üzeneteinek egykori létezéséről, amelyek megelőzték − az Európai Bizottság jóváhagyását követően – az EU részéről történt Covid–19-vakcina vásárlását, több milliárd euró értékben. És tudunk az újabb, Macron francia elnökkel váltott, automatikusan törölt üzenetekről, amelyek az európai gazdákra nézvést hátrányos, EU−Mercosur kereskedelmi megállapodással voltak kapcsolatosak.
Az EB elnökét jogerősen elmarasztalta az Európai Unió Törvényszéke, mivel a Pfizer-ügyben nem tett eleget a nyilvánosságra hozatallal összefüggő kötelezettségeinek, de úgy tűnik, az ítéletnek nincs különösebb következménye.
Az automatikus törlésekről egy újabb bírósági ítélet megállapította, hogy azok összhangban állnak a dokumentumkezelési szabályokkal. A botrányos üggyel kapcsolatban még a Transparency International is figyelmeztetett arra, hogy az sms-ek automatikus törlése átláthatatlanná teszi a bizottság döntéshozatali folyamatait, és jó lenne, ha a bizottság megszüntetné a szöveges üzenetek körüli titkolózást.
