Szerencséseknek mondhatjuk magunkat mi, középkorú szülők, akiknek gyereke nem olyan felsőoktatási intézményben tanul, mint a Kaliforniai Egyetem Los Angelesben vagy a New York-i Columbia. Pedig ezek elvileg a legjobbak közé tartoznak világszinten is. Az utóbbi hetekben, sőt már a Hamász októberi terrortámadása óta azonban kivetkőztek önmagukból. A „palesztinpárti” – valójában Hamász-párti – tüntetések az elmúlt fél évben sem a toleranciájukról váltak híressé.
A szélsőbaloldali aktivisták bevett eszköztárába tartoztak az olyan megfélemlítő technikák, mint a bullying vagy az ellenség internetes lejáratását jelentő dox(x)ing – addig jó nekünk, amíg ezeknek nincs bevett magyar fordításuk.
Az elmúlt napokban azonban – azon túl, hogy a tüntetéshullám már Kanadára is átterjedt – a rendbontás olyan szintet ért el, hogy a rendőröknek is közbe kellett avatkozniuk, ezrével vették őrizetbe a zavargókat.
Hosszas hallgatás után Joe Biden elnök is kénytelen volt megszólalni. Elfogadhatatlannak nevezte az elszabadult erőszakot, de a Nemzeti Gárda bevetését egyelőre nem tartotta szükségesnek. Biden – nem az ország irányítójaként, hanem a szintre napra pontosan fél év múlva esedékes elnökválasztás egyik főszereplőjeként – nincs könnyű helyzetben; igaz, ezt jórészt magának köszönheti.
Az egész Demokrata Párttal egyetemben hagyta, hogy a fejére nőjön a woke-ideológia, a kritikai fajelmélet mellett elkötelezett szélsőbaloldali tábor, amely a neomarxista alapvetésnek megfelelően elnyomókra és elnyomottakra osztja a világot. Most a nyakába is kapta ezeket az embereket, pajszerrel a kezükben és bezúzott ablakokat hagyva maguk mögött.
Támadás Izrael ellen 
