Eközben Amerika zsidó és más Izrael-párti szavazóit (keresztények is sokan vannak köztük, különösen a déli Bibliaövezetben) is meg akarja tartani. A zsidók esetében ez annyiban könnyebb feladat, hogy jelentős részük New Yorkban, Kaliforniában, Illinois-ban, New Jersey-ben és hasonló államokban él, amelyekről nehezen képzelhető el, hogy Biden várható kihívója, Donald Trump meg tudná kaparintani őket novemberben. De az említett államokban is választanak majd képviselőket, szenátorokat. A demokraták is komoly téteket tesznek. Trump az egyetemi zavargások kontextusában most a törvényesség és a rend embereként jelenik meg az amerikai nyilvánosságban.

Ez idáig amerikai belpolitika, nekünk nem is ez a lényeg belőle. Az amerikai egyetemi zavargásoknak sincs közvetlenül közük az Egyesült Államok külpolitikájához. Washington Antony Blinken külügyminiszter vezetésével lavírozik, az egyébként valóban aktív ténykedése izraeli és palesztin nézőpontból is bírálható, de mégsem ez áll az egyetemvárosi attakok fókuszában. Márpedig ez lenne rokonítható a bő fél évszázaddal ezelőtti tüntetésekkel, amelyeket az USA külpolitikája, az értelmetlen, temérdek amerikai áldozattal is járó vietnami háború hívott életre. A Hamász-párti amerikai tüntetők az egyetemi vezetés torkán akarják lenyomni követeléseiket, így az Izraellel ápolt kapcsolataik felszámolását.

Ezzel együtt örülhetünk, hogy a migrációellenes magyar politika nemhogy Amerikával, de a szomszédos Béccsel is ellentétben nem engedte be ut­cáinkra, egyetemeinkre a nálunk értelmezhetetlen idegenföldi nézeteltéréseket. A tét valójában nem kevesebb, mint a végső hatalom maga, annak megszerzése. Itt köszön vissza 1968 szelleme. Ezt nevezte Rudi Dutschke szélsőbaloldali nyugatnémet diákvezér a „hosszú menetelésnek az intézményeken át”. Ez a kor kontextusában maoista utalás is. Keresik a fogódzókat, amelyekkel a hatalomba kapaszkodhatnak. Az egyetemek, amelyek világszerte óriási szerepet játszanak a majdani véleményformálók képzésében és a közbeszéd tematizálásában, kiváló ugródeszkaként szolgálnak.

 Egyébként a „Portland State” is helyszíne a mostani amerikai rendbontásoknak. Ha hagynánk, nálunk is ez lenne: Európában, francia egyetemen is van felfordulás. Először az egyetem, aztán evés közben jön meg az étvágy, már nem az ujjadat, hanem az egész karodat akarják. Félreértés ne essék: a palesztin és az izraeli (zsidó) kifejezések csereszabatosak, alapvetően nem erről van szó. Aki eme népcsoportok egyikével sem vállal közösséget, még ne érezze magát biztonságban! Máskor mások lesznek a kulcsszavak. A The New York Post Soros Györgyöt is emlegeti a palesztinpárti krőzusok, finanszírozók között.

Játsszunk az idővel! A tapasztalat szerint a ’68-as szélsőbalosok évtizedek múlva, kicsit lehiggadt adrenalinnal már a demokrácia és jogállamiság élharcosaiként tündökölnek. Mint Németországban Joschka Fischer, ha úgy tetszik, a mi Jóskánk Budakesziről. A kétezres években, orra végére csúsztatott szemüveggel már ő akarta Európának megmondani, merre van előre. Ahogy nálunk a magyarok által eutanáziában részesített SZDSZ egy-egy figurája, akiknek nevét már a legszívesebben elfelejtenénk.