Ha be akar vonulni a történelembe, akkor ez érthető. Nyilván abból indul ki, hogy a franciáknak százévenként kell egy olyan hódító, mint Napóleon, vagy legalább egy olyan államférfi, mint Clemenceau, aki Európa keleti térfelén képes volt átrajzolni az államhatárokat. Igaz, végül mind a kettő csúfosan megbukott.
A jelenlegi francia elnök felismerte, hogy a franciák jó ideje kiszorultak a nagyok játékaiból, és ha nem talál ki valamit, elszürkülnek, észrevétlenné válnak. Macron ma „bátran” kijelenti, hogy Franciaország kész megtámadni Oroszországot. Tudjuk, annak idején Bonaparte Napóleon, a császár és egyúttal nagy hadvezér is fejébe vette Oroszország meghódítását.
Napóleon nem volt olyan előnyös megjelenésű, mint Macron, viszont korának legtehetségesebb és legsikeresebb hadvezére volt. Korszerűen kiképzett, felszerelt és vezetett hadseregével sorra legyőzte európai ellenfeleit – köztük a győri csatában bennünket is. Macron már abban is különbözik tőle, hogy nem szeretné személyesen vezetni a francia sereget. A másik számottevő különbség, hogy Napóleon hadserege, a Grande Armée létszáma meghaladta a hatszázezer főt, míg Macron körülbelül húszezer katonát tudna küldeni egy éven belül. A dicsőségesnek ígérkező oroszországi hadjárat végére a császár csupán vezérkarának és testőrségének maradványával és mindössze ezer fegyelmezett katonájával tudott német földre vergődni. Manapság vajon miben bíznának a franciák?
Ha Macron azt reméli, hogy egyszer majd Európa erős politikusaként szerepel a történelemkönyvekben, akkor nagyon rossz úton jár. Megjósolhatjuk, hogy soha nem lesz belőle sem Napóleon, sem Clemenceau, sem Charles de Gaulle, azon egyszerű oknál fogva, hogy az ukrajnai háború elsősorban az Egyesült Államok globalista érdekeit szolgálja, ennélfogva az oroszellenes háborúpártiság az Egyesült Államokat erősíti, nem pedig Európát.
Napóleon és De Gaulle más-más eszközökkel és végeredménnyel, de egy erős és független Franciaország megteremtéséért küzdött. Macron ennek az ellenkezőjét teszi. Megtámadná Oroszországot, és próbálja meggyőzni Olaf Scholz német kancellárt a Taurus rakéták átadásának nagyszerűségéről. Sajnos a lengyelek is keménykednek – tisztelet a kivételnek −, akik külügyminiszterükkel, Radoslaw Sikorskival az élen tapsolnak Macronnak, és üdvözlik Joe Biden amerikai elnök döntését, amely lehetővé tette nagy hatótávolságú rakéták küldését Ukrajnába.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!