Ortodox kegytárgyak a terrorizmus szolgálatában

Nem először írunk arról, hogy az ukrajnai háború felszínre hozta azoknak a terroristaeszközöknek az alkalmazását, amelyeknek semmi közük a katonai morálhoz. Mert bizony létező fogalom a hadi erkölcs, még akkor is, ha annak írott és íratlan szabályait a szemben álló felek gyakran semmibe veszik. Ki kell mondani, hogy e téren az ukránok érnek el nagyobb „sikereket”.

Horváth József, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója annak idején a Magyar Nemzetben mutatott rá (Célzott ukrán támadások sorozata, 2022. szeptember 2.), hogy a terrorakciók egyrészt az ukrán katonai, politikai vezetés provokációs kísérletei, másrészt a gyengébbik fél kétségbeesett próbálkozásai. Ma sincs ez másként.

A háború már eleve abnormális állapotokat teremt, de amíg a pusztító csapások katonai, hadiipari célpontokat sújtanak, addig mondhatjuk, hogy a történet a hadi erkölcs keretein belül zajlik. Akkor van áthágva a vörös vonal, amikor ártatlan civilek ellen követnek el terrorakciókat.

A katonai, állami vezetőkkel szembeni merényletek sem sorolhatók a dicsőséges haditettek közé, de az a nemrég elkövetett tömeggyilkosság, ami a moszkvai Crocus City Hallnál történt, a leggyávább és legundorítóbb gaztett.

Ennek a merényletnek a háttere sincs megnyugtatóan felderítve, de az mégiscsak meghökkentő, hogy a civil áldozatokkal járó háborús cselekmények, merényletek elkövetésével az ukránok rendre az oroszokat vádolják. A Crocus City Hallnál történt, iszlamista terroristák által okozott tragédiát is nekik tulajdonították, ami elképesztő cinizmus és tiszteletlenség.

Aki az oroszok véleményéhez manapság megértéssel viszonyul, az könnyen megkapja a „Putyin-bérenc” bélyeget. A mértéktelenül elhatalmasodott nyugati és ukrán oroszellenesség viszont óhatatlanul felkelti az érdeklődést az oroszok álláspontjának megismerése iránt. Alekszandr Bortnyikov, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője például kijelentette, hogy az USA, Nagy-Britannia és Ukrajna áll a moszkvai terrortámadás hátterében. Aztán hallhattuk, hogy ez csak orosz propaganda, és találkoztunk a cáfolatokkal. Egyesek már azt is kétségbe vonták, hogy az elkövetők Ukrajna felé menekültek.

Az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) ráerősített az FSZB vezetőjének állítására, amikor közölte, hogy a támadás szervezői és végrehajtói jelentős összeget és kriptovalutát kaptak Ukrajnából a merénylet előkészítésére. Mindez csupán kitaláció és rágalom lenne? Az oroszok nyomozási, titkosszolgálati teljesítményeit nem kellene ennyire lebecsülni. A szolgálatok nyilván hatalmas munkát végeznek annak érdekében, hogy Vlagyimir Putyin elnök elvárásainak megfelelően minél több részletre fényt derítsenek.

Joggal feltételezhető, hogy az elfogott terroristáktól nyert információk, a lefoglalt technikai eszközök tanulmányozása, a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó információk elemzése eredményeként előkerülhettek az ukrán kapcsolatra utaló bizonyítékok. Ne legyünk naivak, a titkosszolgálatok sok mindent nem osztanak meg egymással. De az olyan kirívó esetekben, mint a Crocus City Hall elleni merénylet vagy az Északi Áramlat gázvezetékek felrobbantása, a szolgálatok sok mindent tudhatnak és tudnak az előkészületekről.

Legutóbb az FSZB határőrei és a vámőrök tartóztattak fel egy járművet a lett–orosz határon. Az autóban ortodox ikonokba és kegytárgyakba rejtett pokolgépeket találtak, amelyeket nagy kerülővel, az Ukrajna–Románia–Magyarország–Szlovákia–Lengyelország–Litvánia–Lettország útvonal igénybevételével próbáltak Oroszországba juttatni. Az orosz belügyminisztérium szerint a megtalált, összesen hetven kilogramm robbanóanyag ereje egy négyemeletes épület romba döntéséhez is elegendő lenne.

Az újabb, tervezett terrorakcióhoz igénybe vett egyházi kegytárgyak arra utalnak, hogy az akció szellemi irányítói már a legaljasabb módszerektől sem riadnak vissza. Elvakult gyűlöletükben sem Istenre, sem emberre, sem a húsvétot ünneplő ortodox hívőkre nincsenek tekintettel, s képesek a leggonoszabb tettek elkövetésére is.

A több mint 140 ember életét követelő moszkvai terrorcselekmény kapcsán a nagy tekintélyű The New York Times mutatott rá az USA felelősségére, amikor azt írta, hogy az amerikai hírszerző ügynökségek nem adtak át minden előzetes információt az oroszoknak. Igaz, figyelmeztették őket egy várható merényletre, de állítólag azért voltak szűkszavúak, mert nem akarták felfedni a forrásaikat. Felmerül a millió dolláros kérdés:

vajon milyen források felfedésétől tartottak?

Mi lehetett fontosabb száznegyvennél több ártatlan ember életénél?
Szomorú, hogy az emberi jogok, a demokrácia iránt „elkötelezett” Nyugatnak az alvilági partnerek is kapóra jönnek az eszelős oroszellenes hadjárat folytatásához.

A szerző író, újságíró