Hibáztatták valaha a magyarokat a szovjetek ’56-os inváziójáért? – tette föl a kérdést a minap Ursula von der Leyen, egy mondatban állítva ki a bizonyítványát arról, hogy semmit nem ért a közelmúlt történelméből, és a jelen történéseiről sincs önálló gondolata. Az Európai Bizottság elnökének ostobasága azt a nyakatekert álláspontot akarta hangzatos odamondásával megtámogatni, miszerint a magyar békepárti álláspont az agresszor Oroszországot támogatja, mert a megtámadott Ukrajnát hibáztatjuk a szomszédunkban dúló háború kirobbanása miatt. Túl azon, hogy Von der Leyen feltételezése minden ízében hamis, az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékének belekeverése a teljességgel elhibázott, a béke előmozdítása helyett a háborús uszításban jeleskedő napi uniós politikába, otromba sértés is egy olyan vezetőtől, aki politikai örököse annak a nyugati gondolkodásmódnak, amelyik annak idején segítségnyújtás helyett koncként lökte oda Magyarországot a szovjet birodalomnak.

Számtalanszor leírtuk, hogy a tűzszünet nem azt jelenti, hogy az ukránok adják meg magukat, hanem azt, mindkét fél hagyja abba az öldöklést, és üljenek le tárgyalni a béke feltételeiről. Többször kifejtette a magyar miniszterelnök is, hogy hazánk sem az ukránok, sem az oroszok oldalán nem áll, Magyarország a béke pártján áll. A fegyverszállítások és a hatalmas összegek beöntése az ukrán hadigazdaságba azonban nem a békét segíti elő, hanem a háború elhúzódását eredményezi és a világháború kitörésének fenyegetését erősíti. A békét kizárólag a háborúzó felek tárgyalóasztalhoz kényszerítése hozza el. A Nyugat viszont le akarja győzni Oroszországot, ezért a háborút erőlteti. Ez valóban ellentétes a békét akaró magyar állásponttal, de nem azért, mert utóbbi oroszpárti, hanem azért, mert a Nyugat döntéshozó elitje a magánpénz-birodalom érdekeit gátlástalanul kiszolgálva háborúpárti.

Még akkor sem, amikor döbbenten néztük az orosz kisebbség ellen ukránok által elkövetett embertelen kegyetlenkedésekről szóló képsorokat. Mindig is a már emlegetett amerikai központú magánpénz-birodalmat és az általa kilóra megvett nyugati elitet hibáztattuk az Ukrajna területén kiprovokált proxyháborúért, amelynek nyilvánvaló célja Európa és Oroszország egyidejű meggyengítése azáltal, hogy az olcsó orosz energiahordozóktól és nyersanyagoktól megfosztják az európai gazdaságot, tönkretéve így a versenyképességüket.

Érthetetlen, miért küldi Zelenszkij elnök a vágóhídra ezért a célért ukrán fiatalok százezreit. Jól látszik, hogy a más pénzén, más fegyvereivel vívják öldöklő harcukat az utolsó ukrán katonáig, de nem a szuverenitásuk és területi integritásuk megvédése, hanem kőgazdag cégtulajdonosok világuralmi törekvései érdekében. Ebben a harcban Ukrajna mellett a legnagyobb vesztes Európa, ezért érthetetlen az is, miért nem lázadtak még föl a kontinens népei az önfeladó, önsorsrontó politikát folytató vezetőik ellen, akik nyilvánvalóan nem az európai polgárok érdekeit, hanem az őket tenyérből etető magánpénz-birodalom érdekeit képviselik. 

 Ne vegye át kritika nélkül a magyarul beszélő globalisták elbeszélését, akiknek nem tűnik föl, hogy ugyanaz a Nyugat felejtett el dollárszázmilliárdokat és modern fegyverarzenált küldeni a szabadságharcosok katonai megsegítésére ’56-ban, amelyik most vérig van sértve, amiért nem hagyjuk belerángatni hazánkat kétes kimenetelű háborújukba. 

Ha úgy diktálja a magánpénz-birodalom érdeke, akkor odadobják a magyarokat koncnak a szovjet birodalomnak. Ha pedig úgy, akkor kiirtják egy ország férfilakosságát egy értelmetlen háborúban.

Úgyhogy jó, ha tudja Von der Leyen asszony, a Majdannak semmi köze ahhoz, amit nekünk a Corvin köz jelent. Szabadságharcosaink nem akarták legyőzni a szovjet birodalmat, csupán annyit szerettek volna, ha elmennek innen és békén hagynak bennünket. Mi ehhez kértünk segítséget a Nyugattól, nem ahhoz, hogy belődözzünk más fegyvereivel Moszkvába. Mi még közel negyven évig kénytelenek voltunk nyögni a szovjet elnyomást a Nyugat gyávasága miatt. Cinikus pofátlanság ezt használni érvként ellenünk.