Egészen döbbenetes, mit képzelnek a jogállamiságról és a demokráciáról azok, akik a kormányt azzal vádolják, hogy mindkettőt felszámolta Magyarországon. Önmagukat jogtudósnak tartó politikai aktivisták egyre gátlástalanabbul értekeznek arról, hogy akkor is fel kell függeszteni az alaptörvényt és kukába kell dobni a kétharmados törvényeket, ha a jelenlegi ellenzéknek csak feles többsége lesz majd a következő parlamentben.
A minap Vörös Imre, volt alkotmánybíró, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja a Hegyvidéki Tisza-szigetek rendezvényén tette a lelkében lobogó forradalmi lángok martalékává a doktoriját és egész jogtudósi munkásságát, amikor közölte, az új kormánynak azonnal hozzá kell nyúlnia az alaptörvényhez, legyen bármilyen csekély többsége majdan a törvényhozásban.
Normális emberben azonnal fölmerül a kérdés, miként képzeli el korunk bősz bolsevikja a jogállamiság szerinte romhalmazzá tett épületének felújítását, ha felrúg minden törvényt, ami az alkotmányozásra vonatkozik egy jogállamban.
A Fidesz bűne annyi volt ezeknek a feldúlt lelkű okoskodóknak a szemében, hogy élt a kétharmad adta lehetőséggel, amikor kidobták a sztálinista alkotmány toldozott-foltozott maradványát és teljesen új alaptörvényt alkottak. Azonnal felharsant a posztkommunisták visítása, visszaélésről kezdtek el hadoválni, egypártinak, antidemokratikusnak hazudták a széles társadalmi támogatottságot élvező alkotmányozási folyamatot. Most viszont a világ legtermészetesebb dolgának tartanák, hogy teljesen függetlenül hagymázas eszméik támogatottságától, azonnal új alkotmányt kreáljanak.
Kétségbeejtő, hogy bármennyire is telik-múlik az idő, ezek semmit nem változnak. A legócskább bolsevik allűrök legmodernebb változatait vágják a képünkbe naponta, mi pedig rendre elcsodálkozunk a tűrőképességünk magas színvonalán.
Jogászi végzettség nélküli laikusként is könnyű megállapítani, hogy amire Vörös buzdít, az az alkotmányos rend megdöntése, felhatalmazás nélküli alkotmányos puccs. És miért nyúlnának ehhez az eszközhöz? Mert általuk is érzékelhetően nincs meg a kellő mértékű támogatottságuk.
Soha ne feledjük keletkezéstörténetüket: amikor rájöttek, hogy kevesebben vannak, elnevezték magukat többségnek, ellenfeleiket pedig kisebbségnek. Majd maguknak vindikáltak minden olyan jogot, ami a többséget illette, s ha valakinek ez nem tetszett, hát kivégezték vagy a gulágra hurcolták. Olvasva begőzölt bejegyzéseik alatt a kommenteket, ez a módszer manapság sem áll távol tőlük.
Vörös Imre egyébként egy brancsba tartozik azzal a Fleck Zoltánnal, aki nyár végén azzal kavart óriási botrányt, hogy a Tisza Párt egyik rendezvényén közölte, egy ellenzéki győzelem esetén meg kell fenyegetni a köztársasági elnököt, hogy még véletlenül se Orbán Viktort bízza meg kormányalakítással. Forradalomra van szükség, fröcsögte, nem egyszerű kormányváltásra. Mi ez is, ha nem az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására való felbujtás?
De ezek azt hiszik, nekik mindent szabad, és úgy tűnik, tényleg mindent szabad. Fleck vígan hülyíti tovább a jogi ismeretekre szomjazó ifjúságot az ELTE falai között, hiába tettek ellene feljelentést is. De közéjük sorolható még Bárándy Péter és Lengyel László is, így négyen szülték meg kínjukban az alkotmányon belüli alkotmányellenesség és a törvényes törvénytelenség ostobaságait még 2021-ben, hogy ezekkel a szószörnyekkel indokolják törvénytelen törekvéseiket a nemzeti kormány megbuktatására. Egyébként az, hogy még nincsenek börtönben, a legfényesebb bizonyíték a vélemények szabadságára, a jogállam szilárdságára. Vagyis arra, hogy hazudnak mindenben.
