Vidéken élni minőséget jelent. Nemcsak a táj szépsége vagy a tiszta levegő miatt, hanem a biztonság miatt is. A biztonságot ugyanis a föld jelenti. Megművelni a szántót vagy a kertet azt jelenti, hogy közelebb hajolunk a földhöz. Ahhoz, ami a világ teremtése óta ott van. Művelték már elődeink is. Az életet és a függetlenséget jelentette minden korban. A kommunisták nem véletlenül pont ezt a szabad és független, önállóan gondolkodó földművelő réteget tartották a legveszélyesebbnek, ezért törtek a megsemmisítésükre.
A mai balliberálisok is szeretik lenézni a vidéki embereket, rendszeresen sértegetik, gúnyolják őket. Ma pedig épp a kommunisták és a balliberálisok által végzett vidékpusztítás miatt is vagyunk hátrányban a nyugati világgal szemben.
A kultúránkat, a hagyományainkat, vagyis az identitásunkat a föld határozza meg. Nemcsak a tájat és az életformánkat alakítja, hanem a konyhánkat is: bárhol is járjunk a világban, gasztronómiánk és hagyományos ételeink azonnal elárulják magyar gyökereinket.
Ezzel teljesedik ki az a gondolat, hogy a kultúra ott kezdődött, amikor az ember először művelni kezdte a földet – és mindaddig fennmarad, amíg ezt a kapcsolatot ápoljuk és továbbadjuk.
Persze ma már nem faekével szántunk, hanem a legmodernebb technológiát használjuk. Az alaptevékenységben ezért dolgozunk kevesebben, de az agráriumot felölelő ágazatban ugyanakkor mégis sokkal többen. A föld tehát értéket teremt minden időben. Új értéket. Ez gazdagítja a nemzetgazdaságot. Ez a termelés, vagyis inkább teremtés idézi elő a vidék újjászületését.
A fejlődő infrastruktúra, az épülő bölcsődék, óvodák és az iskolák egyaránt azt jelzik, hogy van és lesz jövő. A kormányzati támogatások, a falusi csok, a családtámogatási rendszer vagy épp a home office-ból végezhető munka mind-mind felértékelik a vidék szerepét.
A minőségi élelmiszerhez való hozzájutás pedig kényszerítő erő a kert megműveléséhez. Legyen akármilyen kis területű földünk, kertünk vagy csak egy cserépnyi földünk is, közelebb visz minket a nagy igazság felismeréséhez: a földből mindig élet lesz. Minden élet ebből származik, és ide tér vissza. Ez az örök körforgás adja számunkra a vidéknek az újra és újra megújulását. Így vagyunk részei mi is a teremtés csodájának!
Ma a társadalom és a gazdaság stabilitásához nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott területi fejlődés, amelyben kiemelt figyelmet kell szentelnünk a vidéki gazdasági szereplők és tevékenységük fejlesztésére. Ezt célozták és célozzák hazánkban az uniós agrár- és vidékfejlesztési források, a most záruló Vidékfejlesztési program, valamint az új agrártámogatási ciklus, a közös agrárpolitika stratégiai terve.
Az összes gazdaságfejlesztési program közül a vidéki településeink gazdaságára nézve a legnagyobb húzóerőt az agrár- és vidékfejlesztési programok jelentették és jelentik. A Vidékfejlesztési program keretein belül a támogatások kedvezményezetteinek csaknem 72 százaléka vidéki településeken hasznosította az elnyert forrást. A településhierarchia vonatkozásában az mondható el, hogy községekben és nagyközségekben hasznosult ezeknek a kifizetéseknek csaknem 63 százaléka. Büszke vagyok arra, hogy az agrárpénzek a legkisebb településekre is forrást juttatnak, így biztosítva fajlagos lakosságarányos támogatást az alacsonyabb státusú területeken. Megalapozva mondhatjuk, hogy
minden olyan brüsszeli javaslat, amely a közös agrárpolitika forrásainak csökkentésére, más alapokkal történő összevonására irányul, hátrányos az európai és a magyar vidék számára.
Mindeközben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tavaly indult KAP új támogatási ciklusában, az uniós forrásokhoz az Európai Unióban egyedülálló módon biztosított maximális, nyolcvanszázalékos nemzeti társfinanszírozás mellett összesen mintegy 5300 milliárd forintból újulhat meg a magyar agrárium. Ebből pedig az agrár- és vidékfejlesztési programok 2895 milliárd forintot tesznek ki. Az idei év októberének végéig már 21 felhívás jelent meg több mint ezermilliárd forint keretösszeggel. Biztató a gazdasági perspektívák szemszögéből, hogy a második fél évben eddig megnyitott hat agrárélelmiszer-fókuszú beruházási pályázati felhívásunkra eddig több mint 1435 milliárd forint támogatási igény érkezett. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy sikerült a fejlesztési igényeket kiszolgáló, azokat támogató kiírásokat készítenünk.
A szektor beruházásai a tavalyi évben meghaladták a 667 milliárd forintot, ami mintegy 55 százalékkal több mint 2010-ben volt. Míg az agrárium teljesítménye közvetlenül az uniós csatlakozás évétől, azaz 2004-től 2010-ig húsz százalékkal csökkent, addig 2010 és 2023 között 32,5 százalékkal bővült. Hasonló folyamatok látszanak az élelmiszeriparunk teljesítményének vonatkozásában is. 2004 és 2010 között 16 százalékot csökkent ez az érték, míg 2010 és 2023 között 34 százalékot meghaladóan bővült. Az ágazat általános jövedelmezősége szintén javult, hiszen a munkaerőegységre vetített reáljövedelem megközelítőleg 121 százalékkal emelkedett, amely a második legjobb eredmény az EU-ban.
Kiemelt agrárpolitikai célunk a kis- és közepes gazdaságokra épülő, családi alapon működő mezőgazdasági modell fejlesztése, az életképes gazdasági együttműködések létrehozásának ösztönzése, az agrárközéposztály erősödésének támogatása. Mindezzel pedig a vidéki térségek már említett demográfiai folyamatainak kedvezőbb irányba fordítása.
Nagy eredménynek tartom, hogy a családi gazdasági keretek között működő gazdaságok száma nőtt, és ma 55 ezer működik az országban. Pozitív változás az is, hogy a termelését fejlesztő, a fogyasztók számára közvetlen élelmiszer-értékesítést is végző kistermelők száma pedig négy és félszeresére nőve elérte a 23 ezret. Természetesen a legkisebbekről sem feledkeztünk meg: az elmúlt években 14 ezer olyan kis gazdaságot támogattunk 77 milliárd forinttal, akik mezőgazdasági termelőként szeretnének boldogulni a vidéki Magyarországon.
Ma a magyar agrárium egy perspektivikus, bővülő és számos új lehetőséget rejtő ágazat. Az európai uniós színtéren éppen ezért a jelenlegi elnökségünk idején is folyamatosan hangot adunk azoknak a prioritásoknak, amelyek mentén az uniós agrárium élénkítését képzeljük el.
A feladat embert próbáló, és nem megkerülhető. Az Európai Unió közösségének jövője a tét: az európai vidék és az európai nemzetek lelkének egészségesen tartása. Ebben mutat példát Magyarország, ahol a vidék marad az ország lelke.
A szerző agrárminiszter
