Nem veszélyeztethetjük a magyar gazdák érdekeit!

Az orosz–ukrán háború kitörése óta a globálisan is számottevő ukrán gabonaexport jelentős része átterelődött a lezárt déltengeri kikötők felől a szárazföldi átjárókkal rendelkező Ukrajnával szomszédos EU-tagállamok piacaira.

Az Európai Unió kezdettől fogva ösztönözte az Ukrajnával szomszédos tagállamok piacainak ukrán gabonával történő elárasztását. Ezt a folyamatot az EU a szolidaritási sávok nevű kezdeményezéssel segítette elő, amelynek deklarált célja az volt, hogy az ukrán áru az új útvonalakon továbbra is eljuthasson azokra a harmadik országokbeli rászoruló piacokra, ahol az árura nagy szükség van.

A szolidaritási sávok azonban kezdettől fogva ettől egészen eltérő módon működtek: az ukrán árut nem szállították tovább a rászoruló régiók felé, hanem az Ukrajnával szomszédos EU-tagállamok piacain beragadva a helyi gazdálkodókat hozták lehetetlen helyzetbe.

Az érintett tagállamok közös fellépése ellenére Brüsszel 2023 májusáig nem hozott olyan intézkedést, amely kezelte volna a problémát. Az öt tagállam közös nyomására az EU által májusban meghozott importkorlátozó intézkedés végül átmenetinek bizonyult,

a bizottság ugyanis már nem hosszabbította meg az importtilalmat. Így az ukrán áru szeptember 15-től újra dömpingszerűen érkezhetne az érintett tagállamok piacaira, pontosan akkor, amikor az őszi betakarítás miatt a legnagyobb szükség lenne a nyugodt piaci viszonyokra. Ezt Magyarország most egyoldalú importtilalommal blokkolja.

Brüsszel hozzáállása több szempontból is felháborító. A frontországok hiába kezdeményezték a nyár folyamán többször az importtilalom meghosszabbítását és további uniós intézkedéseket a gabonapiaci nehézségek kezelése érdekében, érdemi reakció az Európai Bizottságtól nem érkezett. Csak a gabonabehozatali tilalom határidejének lejárta előtt pár órával közölte a bizottság, hogy nem tartja fenn tovább az intézkedéseket.

További Vélemény híreink

Eddig példátlan lépésre készül Brüsszel

A szigorú EU-s előírások és szabványok betartásával dolgozó uniós gazdálkodók hosszú távon nem versenyezhetnek sikeresen az EU-s normáknál jóval lazább feltételekkel, ezáltal jóval alacsonyabb költségszinttel előállított, viszont bizonytalan minőségű ukrán áruval. Az ukrán dömping fennmaradása ezért azzal fenyeget, hogy az érintett gazdálkodók egyre nagyobb számban nem tudják értékesíteni a termékeiket, és behozhatatlan versenyhátrányba kerülnek a piacon.

Hazánk számos kezdeményezéssel és javaslattal élt a gabonapiaci nehézségek megoldása érdekében.

Szolidárisak vagyunk Ukrajnával, ugyanakkor a magyar gazdák versenyképességét és megélhetését nem veszélyeztethetjük. A magyar termelők érdekeit minden eszközzel meg fogjuk védeni. A gabonatranszfert eddig is és továbbra is engedjük. Sőt számtalan olyan intézkedést tettünk és fejlesztést valósítunk meg az Ukrajnával közös határszakaszunkon, amelyek a szállítást és az átrakodókapacitást serkentik.

Ne feledjük azonban, hogy az ukrán mezőgazdasági termékeket vissza kell vezetni a hagyományos piacaikra, Észak-Afrikába és a közel-keleti térségbe. Ellenkező esetben ezekben a régiókban élelmezési válság alakulhat ki, ami fokozhatja a migrációs nyomást. Brüsszelben éppen ezért egy olyan uniós alap létrehozását kezdeményeztük, ami transzfertámogatást nyújtana az itt ragadt ukrán gabonának, hogy az minél hamarabb eljusson szárazföldön a dél-európai kikötőkbe.

Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy az ukrán áru dömpingszerű érkezése éppen azt a régiót teheti tönkre, amelyet eddig az Európai Unió egyik legfontosabb élelmiszerraktáraként tarthattunk számon. Az érintett Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária által lefedett régió hagyományosan erősen nettó gabonaexportőr, tehát az EU többi részét látja el a termelésével.

Az öt említett tagállam együttes gabonatermése nagyságrendileg az ukrán termelési szinttel egyezik, mintegy hatvanmillió tonna évente. Az EU többi része ezzel szemben nettó importőr, tehát nem önellátó gabonából. Ezalól gyakorlatilag csak Franciaország képez kivételt, amely viszont a távolság és a magas szállítási költségek miatt nem szenvedi el az ukrán gabonadömping hatásait.

A folyamatok ismeretében megfogalmazódhat a kérdés, hogy a Brüsszel által szorgalmazott ukrán gabonadömping végső soron kinek az érdekét szolgálja. Az egészen biztosan állítható, hogy az Ukrajnával szomszédos öt tagállam érdekeit nem, ahogy a végső célként megjelölt harmadik országokban élő éhezőkét sem, kiszolgáltatva az EU belső piacát egy olyan harmadik ország termelésének, amelynek kibocsátása bizonytalan, az uniós növény-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági előírások pedig nem vonatkoznak rá.

A szerző Magyarország agrárminisztere

Borítókép: A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei mintát vesznek egy Ukrajna felől érkezett tranzitkamion kukoricaszállítmányából a záhonyi közúti határátkelőhelyen (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)