A tárgyalások nem ma kezdődtek: már több mint húsz éve zajlik a huzavona, de az aláírás az utóbbi időben, 2026 elejére vált égetővé és egyben rendkívül veszélyessé. Önök szerint a gazdák jókedvükből dudálták végig traktorjaik­kal tavaly Brüsszel és most a minap Stras­bourg utcáit a mínuszokban? Ha nem segélykiáltás, akkor mégis mi volt a minden eddiginél nagyobb, csaknem tízezer fős demonstráció? Világosan elmondták, hogy elfogadhatatlan az uniós agrárforrások tervezett elvonása, valamint az Ukrajnával és a dél-amerikai Mercosur-országokkal való szabadkereskedelmi megállapodás. 

Úgy tűnik azonban, hogy Brüsszelnek ez sem volt elég. A december 18-i brüsszeli gazdatüntetés egyik részeredménye volt, hogy a megállapodás aláírását elhalasztották. Január elején azonban az Európai Bizottság egy számviteli trükközéssel feloldotta a megállapodás aláírását gátló olasz ellenállást, így Magyarország mellett Ausztria, Franciaország, Írország és Lengyelország határozott tiltakozása és Belgium tartózkodása ellenére január 7-én megadták a felhatalmazást az Európai Bizottságnak a megállapodás aláírására, ami azóta már meg is történt Paraguayban. Az Európai Bizottság emellett továbbra is teljesen figyelmen kívül hagyja a gazdák legfontosabb követeléseit: a közös agrárpolitika önállóságát és annak költségvetését, valamint az egyszerűsítésre, a jobb szabályozásra vonatkozó kéréseinket.

Ez nem verseny, hanem szabotázs

A magyar agrárkormányzat az első pillanattól kezdve következetesen és megalkuvás nélkül harcol az egyezmény ellen. Nemzetstraté­giai kérdés ez, hiszen a biztonságunk alapja az önellátás. Amikor dél-amerikai hormonkezelt hús és bizonytalan eredetű cukor árasztja el a polcokat, nemcsak a piac borul meg, hanem a magyar családok asztalára kerülő élelmiszer minősége is veszélybe kerül. Ezért az Európai Unió Bíróságához fordulunk, mert mindaz a védzáradék, amely szerepel a megállapodásban, nem elegendő védelem az euró­pai gazdák számára.

Míg a brüsszeli döntéshozók a „termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) stratégia nevében folyamatosan szigorítják az európai termelési feltételeket – drasztikusan csökkentve a növényvédő szerek és műtrágyák használatát –, addig a Mercosur-országok termelőire ezek az előírások nem vonatkoznak. Mindeközben míg a magyar gazdának drágábban, bonyolultabb technológiával kell előállítania az élelmiszert, addig a határon vámmentesen gördülhetnek majd be azok a dél-amerikai szállítmányok, amelyeket olyan vegyszerekkel kezeltek, amiket nálunk már évtizedekkel ezelőtt betiltottak. Ez a kettős mérce nemcsak igazságtalan, hanem gazdaságilag is tarthatatlan.

A megállapodás nem csupán jelképes mennyiségekről szól. Évi közel 100 ezer tonna marhahús és 180 ezer tonna baromfihús zúdulhat az uniós piacra, miközben a teljes magyar marhahústermelés volumene 2024-ben 23,8 ezer tonna, a baromfihúsé pedig 546,2 ezer tonna volt. Tehát marhahúsból a teljes magyar éves termelés több mint négyszerese, baromfiból pedig a hazai előállítás harmada érkezik be. Előbbi a mérték miatt minimum elgondolkodtató, utóbbi pedig amiatt, hogy egy erős, prosperáló, ráadásul folyamatosan fejlődő ágazatról van szó az agrárgazdaságon belül, amit így eléggé érzékenyen érint és visszavet az olcsó, élelmiszer-biztonsági szempontból gyengébb minőségű konkurencia. A hatások azonban nem állnak meg a húságazatnál, hiszen érintik a cukrot, az etanolt, valamint a tejtermékeket és a mézet is. Ez a mesterségesen generált túlkínálat azonnal leveri a hazai felvásárlási árakat. Miközben a magyar állattartókat háborús infláció sújtja, egekbe szökő önköltségekkel küzdenek, addig Brüsszel rájuk zúdítaná az olcsó, ellenőrizetlen importot. Ez a felelőtlen lépés végleg ellehetetleníti a generációk óta talpon lévő családi gazdaságaink megélhetését.

Megéri átgázolni a magyar gazdákon?

Megszoktuk, hogy a magyar termék biztonságos, nyomon követhető és szigorúan ellenőrzött. A Mercosur-országok esetében azonban az állategészségügyi garanciák és a nyomonkövethetőség rendszere finoman szólva is hézagos. Hogyan garantálható, hogy a több ezer kilométerről érkező fagyasztott húsáru megfelel az uniós élelmiszer-biztonsági ­sztenderdeknek? A távoli országok vágóhídjain és ültetvényein nincs uniós felügyelet. Az ellenőrizetlen import beengedése nemcsak gazdasági hiba, hanem komoly egészségügyi kockázat is, amellyel a magyar családok egészségét tennék kockára a profit miatt.

Ráadásul Brüsszel „zöldretorikája” is végleg kudarcot vall itt. Miközben az európai gazdákat büntetik a szén-dioxid-kibocsátás miatt, a Mercosur-egyezmény közvetve ösztönzi az Amazonas-medence esőerdőinek irtását, hogy helyükön újabb legelőket és szójaültetvényeket alakítsanak ki. Semmi sem környezetpusztítóbb, mint az őserdők helyén termelt árut hatalmas teherhajókkal, óriási ökológiai lábnyomot hagyva átszállítani az óceánon, miközben a helyben, fenntartható módon előállított magyar élelmiszert feleslegessé nyilvánítják. Ez az álszentség csúcsa: Európa „exportálja” a környezetszennyezést, miközben tönkreteszi a saját ökológiai egyensúlyát és mezőgazdaságát.

Az azóta eltelt időszakban csak agárminiszteri szinten tizennyolc alkalommal szólaltunk fel a megállapodás ellen a Mezőgazdasági és Halászati Tanácsban. A tárgyalások során végig következetesen a kvóták csökkentését és az azonos termelési sztenderdek betartatását kértük. 2025. október 27-én több tagállammal közösen tettünk javaslatot a kereskedelmi megállapodásokhoz kapcsolódó hatékony védintézkedések bevezetésére. A magyar ellenszavazat is hozzájárult ahhoz, hogy a bizottság jelentősen megszigorítja az importellenőrzéseket.

A kormány a gazdák, a Tisza Brüsszel mellett áll

Az Európai Unió Tanácsában minősített többséggel zajlik a döntéshozatal. Egy döntés megakadályozásához legalább az unió lakosságának 36 százalékát képviselő tagállamok ellenszavazata vagy tartózkodása szükséges. Ez alapján a megállapodás politikai okait és oko­zóit inkább a Tisza Pártot is magában foglaló Európai Néppárt és a liberális nagykoalíció körében kell keresni. Magyar Péter brüsszeli gazdája, Manfred Weber még a legnagyobb gazdatüntetés közben is kiállt, hogy elmondja, a néppárt a Mercosur-egyezmény mellett áll. Magyar Péter pedig egy teljesen kétszínű, hazug színjátékot játszik. Gátlástalanul előadja, hogy az euró­pai gazdák mellett áll, miközben a brüsszeli Mercosur-megállapodás pont azért jöhetett létre, mert Brüsszel vezetése és Magyar Péter brüsszeli pártja tető alá hozta ezt a megállapodást és elárulta az európai gazdákat. A néppárt Herr Weber vezetésével évek óta élharcosa ennek az egyezménynek.

Magyar Péter az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága tagjaként csak felveszi a pénzt, de be se jár a munkahelyére, és magasról tesz arra, mi történik az európai és magyar gazdákkal. Szemben vele mi tényleg minden fronton kiállunk a hazai termelőkért. 

Mi a továbbiakban is elkövetünk mindent, hogy az Európai Unió élelmiszer-ellátása, a magyar gazdák megélhetése és a magyar emberek minőségi élelmiszerrel való ellátása soha se szenvedjen csorbát, egyetlenegy pillanatra sem. Ezért dolgozunk ma is és a jövőben is. Ez az oka, hogy nem törődünk bele az uniós agrártámogatások radikális csökkentésébe, és abba sem, hogy az elvett forrásokat Brüsszel Ukrajna és a háború finanszírozására fordítsa. A magyar álláspont nyomatékosítására a NAK és a Magosz online petíciót indít a magyar gazdák és az élelmiszer-biztonság védelmében „Megvédjük a magyar földet! Megvédjük a magyar gazdákat!” címmel. Arra biztatunk minden gazdát, élelmiszer-előállítót és a vidék jövőjéért felelősséget érző polgárt, hogy csatlakozzon az aláírásgyűjtéshez az agrarpeticio.hu/megvedjuk-a-magyar-gazdakat oldalon. 

Ne hagyjuk, hogy az agrárium kereskedelmi alkuk és hibás uniós döntések áldozata legyen! A mindennapi kenyerünk nem lehet politikai játszmák része! Ne engedjük tönkretenni piacainkat és a gazdáinkat!

A szerző Magyarország agrárminisztere