Jelenleg az ukrán mezőgazdasági termékek durván negyven százaléka immár az unió pia­cain köt ki, jelentősen nagyobb volumenben, mint korábban, árszintjüket tekintve pedig tetemesen az európai árak és az európai termelési költségek alatt. Ez átrajzolta a gabonapiacot és a magyar szántóföldi növénytermesztés lehetőségeit is, ami a 2022-es aszály után különösen fájó.

A határ menti tagállamok összefogásának és érdekérvényesítésének köszönhetően – ha ideiglenesen is – sikerült Brüsszelt is jobb belátásra bírni az ukrán mezőgazdasági termékek uniós szintű behozatalának korlátozása kapcsán. Az Európai Bizottság teljes hozzá nem értésére vall, hogy az uniós importtilalom a betakarítás kellős közepén szűnt meg. Az erre válaszul nemzeti hatáskörben bevezetett intézkedések miatt pedig a brüsszeli testület most kötelezettségszegési eljárással fenyegeti Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát. Magyarország már meg is kapta az erről szóló levelet. Nem elég, hogy a bizottság nem segíti a határ menti tagállamokat, még hátráltatja is őket, holott a tilalom az egész belső piacot kellene hogy védje. Az egész eljárás kísértetie­sen emlékeztet a magyar határkerítéssel kapcsolatban tanúsított bizottsági magatartásra.

Fontos megjegyezni, hogy az ukrán import uniós szintű korlátozásával az Európai Unió elismerte az Ukrajnával határos tagállamok jogos kéréseit. Az uniós szintű intézkedés szeptember 15-i kivezetése számunkra elfogadhatatlan volt, hiszen az intézkedés bevezetését szükségessé tevő piaci helyzet továbbra is változatlanul fennáll. Ugyanakkor az elmúlt másfél év során az Európai Bizottság álláspontja többször is változott, így a piaci zavar kezelésével kapcsolatos ígéretek is változatosak voltak.

A bizottság is elismerte, hogy a szolidaritási folyosók nem a rendeltetésüknek megfelelően működnek, ezért azok hatékonyságának javítását elsődleges célnak tekinti. A témához kapcsolódó uniós egyeztetéseken jelenleg elsősorban infrastrukturális beruházások kerülnek szóba az ukrán áru logisztikai szűk keresztmetszeteinek kezelésére. Azonban ezek a megoldások rövid és középtávon nem kezelik a problémát, csak hosszú távon lehet hatásuk. Rövid távon – különösen az orosz–ukrán háború lezárásáig – szükség van a kiegészítő piaci intézkedésekre, amelyek garantálják, hogy az ukrán áru ne ragadjon be a lokális piacokon, hanem továbbhaladjon azon harmadik országok piacaira, ahol az ukrán árura nagy szükség van.

Mindezen agrárpiaci folyamatokat is figyelembe véve az európai gazdák megélhetését alapjaiban veszélyeztetné Ukrajna ­uniós csatlakozása. Kijev úgy akar az EU részese lenni, hogy nem kell megfelelnie minden előírásnak, és nem kell betartania azokat a jogszabályokat, amelyeket az uniós gazdáktól elvárnak. Ezáltal olyan versenyhelyzet alakulna ki, ahol nem egyenlő esélyekkel szerepelnek a piacon a termelők és a termékeik.

Az unió szempontjából alapvető fontosságú a családi gazdaságok életképességének megőrzése, a gazdálkodók érdekeinek képviselete és a belső piac kiegyensúlyozott működésének biztosítása. Ukrajnának pedig a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől függetlenül lépéseket kell tennie az EU-ban elvárt termelési sztenderdeknek való megfelelés felé. Azt sem hallgathatjuk el, hogy az ukrán mezőgazdasági vállalatok nagyrészt a tengerentúli, illetve nyugati nagytőke tulajdonában állnak, így az uniós támogatásokban is ők részesülnének. Ez nem lehet célja sem a tagállamoknak, sem az Európai Bizottságnak. Habár erről már sok szó esett, Brüsszel továbbra sem hallja meg a tagállamok aggodalmait. Ugyanakkor, ahogy a történelemben már nagyon sokszor megtörtént,

 A kormány és a gazdák közötti szövetség tűzben edzett, a hazai termelők érdekeit pedig minden eszközzel meg fogjuk védeni.

A szerző agrárminiszter

Borítókép: Ukrán gabonát aratnak (Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)