Patthelyzet az ukrán gabona miatt

Semmi sem veszélyeztetheti a magyar élelmiszer-ellátást és annak szuverenitását. Ukrajna esetleges uniós csatlakozása számos kockázatot hordoz magában, azonban, ahogyan korábban, úgy most és a jövőben is minden eszközzel megvédjük a hazai gazdálkodók és termelők érdekeit. Az ukrán gabona az élelmiszerbiztonságot, Ukrajna uniós csatlakozása pedig a gazdákat és az agráriumot veszélyezteti.

Ugyan Ukrajna egyelőre csak a tárgyalások megkezdésére kapott jóváhagyást az uniós tagságra nézve, de már most mérlegelni kell, hogy ennek a politikai döntésnek milyen hatása lenne az európai agráriumra. A kereskedelmi akadályok lebontása miatt mezőgazdasági szempontból Ukrajna gyakorlatilag már másfél éve az uniós belső piac része, amelynek hatásait mezőgazdasági szempontból már nemcsak az úgynevezett határ menti tagállamok érzik a saját bőrükön.

Az európai gazdák nehezen tudnak versenyezni a nyugati nagytőke tulajdonában álló több százezer hektáros ukrán gazdaságokkal, amelyek jóval enyhébb szabályok betartásával és az unióban már nem használatos növényvédelmi szerekkel termelnek. Azontúl, hogy kérdéses a termény minősége, az alacsonyabb ukrán termelési költségek miatt egyenlőtlen versenyhelyzet alakul ki, így a hazai gazdálkodók értékesítési és tárolási problémákkal szembesülnek. Az árak a mélybe zuhantak a költségszintekhez képest, akadozik az értékesítés, a raktárak megteltek, a gabonapiac az Európai Unió keleti felében lényegében még jóval a téli mínuszok megérkezése előtt megdermedt.

A kelet-európaiak hónapokon keresztül történő többszöri, sürgető jelzése ellenére Brüsszel nem tudta és a mai napig nem tudja eredményesen kezelni az ukrán gabona okozta problémát, hiába állt elő hazánk és a határ menti tagállamok számos megoldási javaslattal. Az itteni mezőgazdasági struktúrákat alapjaiban rengette meg ez a helyzet, de ez önmagában nem volt elegendő az Ukrajna felé irányuló teljes piacnyitás felülvizsgálatára. Lényegében több hónapig csak téblábolás folyt, uniós szinten senki sem tudta, hogy ezzel a helyzettel mit lehetne kezdeni, hiszen az EU a szabadkereskedelemre épül, másrészt ott volt az Ukrajna melletti szolidaritás is. De a helyzet annyira kritikussá vált, hogy 2023 áprilisában Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és bizonyos formában Románia és Bulgária is korlátozásokat vezetett be az ukrán termékekre. Magyarországra ettől az időponttól kezdve nem érkezik ukrán gabona és olajos növény és más mezőgazdasági termék sem.

Jelenleg az ukrán mezőgazdasági termékek durván negyven százaléka immár az unió piacain köt ki, jelentősen nagyobb volumenben, mint korábban, árszintjüket tekintve pedig tetemesen az európai árak és az európai termelési költségek alatt. Ez átrajzolta a gabonapiacot és a magyar szántóföldi növénytermesztés lehetőségeit is, ami a 2022-es aszály után különösen fájó.

Jelen pillanatban patthelyzet van: a lengyelek, a szlovákok és mi fenntartjuk az importkorlátozást, a bolgárok és a románok az ukránokkal kötöttek megállapodást egy exportengedélyezési rendszerről, amelynek keretei között szeretnék saját területükre korlátozottan beengedni az ukrán terményeket. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az Ukrajnából exportált mezőgazdasági termékek hatalmas mennyisége Románián keresztül kerül az unióba.

A határ menti tagállamok összefogásának és érdekérvényesítésének köszönhetően – ha ideiglenesen is – sikerült Brüsszelt is jobb belátásra bírni az ukrán mezőgazdasági termékek uniós szintű behozatalának korlátozása kapcsán. Az Európai Bizottság teljes hozzá nem értésére vall, hogy az uniós importtilalom a betakarítás kellős közepén szűnt meg. Az erre válaszul nemzeti hatáskörben bevezetett intézkedések miatt pedig a brüsszeli testület most kötelezettségszegési eljárással fenyegeti Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát. Magyarország már meg is kapta az erről szóló levelet. Nem elég, hogy a bizottság nem segíti a határ menti tagállamokat, még hátráltatja is őket, holott a tilalom az egész belső piacot kellene hogy védje. Az egész eljárás kísértetiesen emlékeztet a magyar határkerítéssel kapcsolatban tanúsított bizottsági magatartásra.

Fontos megjegyezni, hogy az ukrán import uniós szintű korlátozásával az Európai Unió elismerte az Ukrajnával határos tagállamok jogos kéréseit. Az uniós szintű intézkedés szeptember 15-i kivezetése számunkra elfogadhatatlan volt, hiszen az intézkedés bevezetését szükségessé tevő piaci helyzet továbbra is változatlanul fennáll. Ugyanakkor az elmúlt másfél év során az Európai Bizottság álláspontja többször is változott, így a piaci zavar kezelésével kapcsolatos ígéretek is változatosak voltak.

A bizottság is elismerte, hogy a szolidaritási folyosók nem a rendeltetésüknek megfelelően működnek, ezért azok hatékonyságának javítását elsődleges célnak tekinti. A témához kapcsolódó uniós egyeztetéseken jelenleg elsősorban infrastrukturális beruházások kerülnek szóba az ukrán áru logisztikai szűk keresztmetszeteinek kezelésére. Azonban ezek a megoldások rövid és középtávon nem kezelik a problémát, csak hosszú távon lehet hatásuk. Rövid távon – különösen az orosz–ukrán háború lezárásáig – szükség van a kiegészítő piaci intézkedésekre, amelyek garantálják, hogy az ukrán áru ne ragadjon be a lokális piacokon, hanem továbbhaladjon azon harmadik országok piacaira, ahol az ukrán árura nagy szükség van.

Mindezen agrárpiaci folyamatokat is figyelembe véve az európai gazdák megélhetését alapjaiban veszélyeztetné Ukrajna uniós csatlakozása. Kijev úgy akar az EU részese lenni, hogy nem kell megfelelnie minden előírásnak, és nem kell betartania azokat a jogszabályokat, amelyeket az uniós gazdáktól elvárnak. Ezáltal olyan versenyhelyzet alakulna ki, ahol nem egyenlő esélyekkel szerepelnek a piacon a termelők és a termékeik.

Csak hogy az arányokat is lássuk: Ukrajna mezőgazdasági területe a mostani uniós mezőgazdasági terület harmada. Emellett érdemes arról is szót ejteni, hogy az Európai Bizottság nem készített elemzést az esetleges ukrán uniós csatlakozás mezőgazdaságra gyakorolt várható hatásairól, de becslések szerint a közös agrárpolitikai támogatások csaknem harminc százalékát az ukrán gazdaságok kapnák. Ennek következménye, hogy a többi tagállam, így a magyar gazdák támogatásai jelentősen csökkennének, különös tekintettel a magyar gazdálkodók számára rendkívül fontos területalapú támogatásokra.

Az unió szempontjából alapvető fontosságú a családi gazdaságok életképességének megőrzése, a gazdálkodók érdekeinek képviselete és a belső piac kiegyensúlyozott működésének biztosítása. Ukrajnának pedig a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől függetlenül lépéseket kell tennie az EU-ban elvárt termelési sztenderdeknek való megfelelés felé. Azt sem hallgathatjuk el, hogy az ukrán mezőgazdasági vállalatok nagyrészt a tengerentúli, illetve nyugati nagytőke tulajdonában állnak, így az uniós támogatásokban is ők részesülnének. Ez nem lehet célja sem a tagállamoknak, sem az Európai Bizottságnak. Habár erről már sok szó esett, Brüsszel továbbra sem hallja meg a tagállamok aggodalmait. Ugyanakkor, ahogy a történelemben már nagyon sokszor megtörtént,

tényleg úgy van, hogy a végén Magyarországnak lesz igaza.

A kormány és a gazdák közötti szövetség tűzben edzett, a hazai termelők érdekeit pedig minden eszközzel meg fogjuk védeni.