A kialakult helyzet diplomáciai rendezése – olasz közreműködéssel – Velence városában vette kezdetét. A nagykövetek tanácsának döntése alapján a magyar és az osztrák küldöttségek, élükön Bethlen István miniszterelnökkel és Johann Schober kancellárral, október 11-én találkoztak. Az olasz külügyminiszter, Della Torretta irányításával kétnapos egyeztetést tartottak.
A megbeszélések eredményeként október 13-án a következő megállapodás született: a magyar fél kivonja csapatait a vitatott térségből, és népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc település (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) végleges hovatartozásáról.
Fontos megemlíteni, hogy az átadási folyamatot hátráltatta az október végi „királypuccs”, amelynek során a felkelők IV. Károly király visszatérését támogatták. Az akció kudarcba fulladt, a kormány lefegyverezte a lázadó csapatokat és ezzel véglegesen megszűnt a Lajtabánság önálló államisága. 1921. december 8-án három külön szerelvényen érkeztek Sopronba a nemzetközi segédrendőrség kontingensei, melyek 150 francia, 120 olasz és negyven angol katonából tevődtek össze. A katonák A. F. I. feliratú karszalagot viseltek (a felügyelő antanthatalmak francia nevének kezdőbetűi). A helyi soproniak humorosan átértelmezték a rövidítést: „Ausztria! Fuss innen!”
A népszavazás előtti napon nyugati szomszédunk váratlan döntést hozott és szabálytalanságokra hivatkozva visszalépett a voksolás előkészítésétől és lebonyolításától. Minden valószínűség szerint a térség közhangulatát érzékelve döntöttek így. Korábban ugyanis – tekintettel arra, hogy 1920-ban a lakosság 48 százaléka német anyanyelvűnek vallotta magát – szinte biztosak voltak abban, hogy az ő szempontjukból pozitív végkimenetelű lesz a szavazás.
A város irányítói és szellemi elitje viszont (részben budapesti tanulmányaik révén) erősen kötődtek Magyarországhoz. A térségben élő németek jelentős csoportja hagyományosan is Magyarországot tekintette otthonának.
A történelmi jelentőségű népszavazást 1921 decemberében tartották, méghozzá több lépcsőben: december 14-én Sopronban, december 15-én Brennbergbányán, december 16-án Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza, Nagycenk településeken. Hogy kik voltak a szavazásra jogosultak? Szavazhattak az adott településen született vagy 1918. december 31-e óta ott lakó azon férfiak és nők, akik betöltötték a 20. életévüket. S hogy miként történt a szavazás konkrétan Sopronban? A várost nyolc választási kerületre osztották, s minden szavazónak egy 1921. november 25-i dátummal ellátott szavazókártyát adtak, amelyet a városi tanács aláírt és a bizottság francia körbélyegzőjével elláttak. Ennek fejében szavazáskor a polgár két színes lapot és egy borítékot kapott a választási testülettől.
Ha valaki Magyarországra akart szavazni, a kék lapot tette a borítékba és eltépte a sárgát. A szavazólapon a két ország neve magyarul, németül és horvátul szerepelt. A lezárt borítékot a bizottság egyik tagja dobta az urnába a szavazó jelenlétében. A kék lap vékony papírból készült, míg a sárga vastag kartonból.
Ezt részben a látássérültek miatt, részben pedig azért tették, hogy a jó hallású megfigyelők pontosan megbecsülhessék a várható eredményt, mivel az osztrák karton hangosan reccsent.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!