A trianoni békediktátum első revíziója

A 20. század elején, pontosabban 1921 decemberében történelmi jelentőségű népszavazást tartottak Sopron térségében. A város lakossága demokratikus úton dönthetett hovatartozásáról és végül amellett foglalt állást, hogy a Magyar Királyság szerves része kíván maradni.

Ez volt az első alkalom, amikor lehetőség kínálkozott, s végül sikeresen módosítani tudta a magyar nemzet a trianoni békediktátum által megszabott új országhatárokat. Bár az eset látszólag csak némileg volt képes enyhíteni a békediktátum okozta magyar lelki sebeket, de tökéletesen rávilágított Trianon égbe kiáltó igazságtalanságára.

Bebizonyosodott, hogy amennyiben Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök nemzeti önrendelkezésről szóló elve (népszavazással döntsenek a vitás térségek lakosai arról, hogy mely országhoz kívánnak tartozni) alapján történik a közép-európai határhúzás, merőben más országtérképek rajzolódtak volna ki.

Vessünk egy pillantást a közvetlen előzményekre: Az első világháborút (1914–1918) lezáró trianoni békeszerződés 1920. június 4-én Sopront és térségét Ausztriának ítélte. A hír megdöbbentette a magyar társadalmat, mert az osztrákok területszerzése azt a látszatot keltette, hogy a Magyar Királyság volt a háborút kirobbantó agresszor, amelytől Ausztria is joggal követelhet területeket. Amikor megkezdődött a terület átadásának folyamata augusztus 26-án, váratlan fordulat történt.

Lelkes egyetemista felkelők megakadályozták az osztrák csapatok előrenyomulását. A térségbe rögtön csaknem háromezer magyar fegyveres katona érkezett, akik támogatták a helyi ellenállást. A felkelők szeptember elején sikeresen visszavertek egy nagyobb osztrák támadást, ezzel bizonyítva elszántságukat a terület megtartásáért, s megmutatva azt is, hogy ahol kisebb fegyveres ellenállás szerveződik, ott bizony kínálkozik lehetőség a korábbi döntések felülbírálására.

1921. október 4-én Felsőőrön különleges fordulatra került sor: kikiáltották a független Lajtabánság (németül Leitha-Banat) államot. A magyar kormány – taktikai okokból – azonban nem ismerte el az új államalakulatot, és nem volt hajlandó kivonni csapatait a régióból.

A kialakult helyzet diplomáciai rendezése – olasz közreműködéssel – Velence városában vette kezdetét. A nagykövetek tanácsának döntése alapján a magyar és az osztrák küldöttségek, élükön Bethlen István miniszterelnökkel és Johann Schober kancellárral, október 11-én találkoztak. Az olasz külügyminiszter, Della Torretta irányításával kétnapos egyeztetést tartottak.

A megbeszélések eredményeként október 13-án a következő megállapodás született: a magyar fél kivonja csapatait a vitatott térségből, és népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc település (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) végleges hovatartozásáról.

Fontos megemlíteni, hogy az átadási folyamatot hátráltatta az október végi „királypuccs”, amelynek során a felkelők IV. Károly király visszatérését támogatták. Az akció kudarcba fulladt, a kormány lefegyverezte a lázadó csapatokat és ezzel véglegesen megszűnt a Lajtabánság önálló államisága. 1921. december 8-án három külön szerelvényen érkeztek Sopronba a nemzetközi segédrendőrség kontingensei, melyek 150 francia, 120 olasz és negyven angol katonából tevődtek össze. A katonák A. F. I. feliratú karszalagot viseltek (a felügyelő antanthatalmak francia nevének kezdőbetűi). A helyi soproniak humorosan átértelmezték a rövidítést: „Ausztria! Fuss innen!”

A népszavazás előtti napon nyugati szomszédunk váratlan döntést hozott és szabálytalanságokra hivatkozva visszalépett a voksolás előkészítésétől és lebonyolításától. Minden valószínűség szerint a térség közhangulatát érzékelve döntöttek így. Korábban ugyanis – tekintettel arra, hogy 1920-ban a lakosság 48 százaléka német anyanyelvűnek vallotta magát – szinte biztosak voltak abban, hogy az ő szempontjukból pozitív végkimenetelű lesz a szavazás.

A város irányítói és szellemi elitje viszont (részben budapesti tanulmányaik révén) erősen kötődtek Magyarországhoz. A térségben élő németek jelentős csoportja hagyományosan is Magyarországot tekintette otthonának.

A történelmi jelentőségű népszavazást 1921 decemberében tartották, méghozzá több lépcsőben: december 14-én Sopronban, december 15-én Brennbergbányán, december 16-án Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza, Nagycenk településeken. Hogy kik voltak a szavazásra jogosultak? Szavazhattak az adott településen született vagy 1918. december 31-e óta ott lakó azon férfiak és nők, akik betöltötték a 20. életévüket. S hogy miként történt a szavazás konkrétan Sopronban? A várost nyolc választási kerületre osztották, s minden szavazónak egy 1921. november 25-i dátummal ellátott szavazókártyát adtak, amelyet a városi tanács aláírt és a bizottság francia körbélyegzőjével elláttak. Ennek fejében szavazáskor a polgár két színes lapot és egy borítékot kapott a választási testülettől.

Ha valaki Magyarországra akart szavazni, a kék lapot tette a borítékba és eltépte a sárgát. A szavazólapon a két ország neve magyarul, németül és horvátul szerepelt. A lezárt borítékot a bizottság egyik tagja dobta az urnába a szavazó jelenlétében. A kék lap vékony papírból készült, míg a sárga vastag kartonból.

Ezt részben a látássérültek miatt, részben pedig azért tették, hogy a jó hallású megfigyelők pontosan megbecsülhessék a várható eredményt, mivel az osztrák karton hangosan reccsent.

A magyar szemekbe örömkönnyeket azért csalt a szavazás, mert eredményeit elsősorban a javarészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosok határozták meg.

A 26 900 szavazásra jogosultból 24 063-an voksoltak. Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka, valamint három község (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) többsége a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött, míg a többiek Ausztriát választották volna. Összességében, 89,5 százalékos részvételi arány mellett a szavazók 65,1 százaléka ragaszkodott Magyarországhoz.

Az osztrák kormány nem ismerte el a népszavazás eredményeit, azonban a nagykövetek tanácsa december 23-án helybenhagyta az eredményeket és engedélyezte a népszavazási körzet átadását. Sopront és környékét az antant képviselői 1922. január 1-jén hivatalosan visszaadták Magyarországnak. A nemzetgyűlés törvénybe iktatta a népszavazás emlékét és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A magyar kormány 2001-ben nyilvánította december 14-ét a hűség napjává. Emléke legyen áldott mindazoknak, akik a legnehezebb időkben is a Magyar Királysághoz való tartozást választották!

A szerző történész, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar munkatársa