idezojelek

A trianoni békediktátum első revíziója

A nap, amikor „Sopron hűsége megmentett minket attól, hogy Széchenyinek nyugvóhelyét idegenben tudjuk”.

Köő Artúr avatarja
Köő Artúr
Cikk kép: undefined

A 20. század elején, pontosabban 1921 decemberében történelmi jelentőségű népszavazást tartottak Sopron térségében. A város lakossága demokratikus úton dönthetett hovatartozásáról és végül amellett foglalt állást, hogy a Magyar Királyság szerves része kíván maradni.

 Ez volt az első alkalom, amikor lehetőség kínálkozott, s végül sikeresen módosítani tudta a magyar nemzet a trianoni békediktátum által megszabott új országhatárokat. Bár az eset látszólag csak némileg volt képes enyhíteni a békediktátum okozta magyar lelki sebeket, de tökéletesen rávilágított Trianon égbe kiáltó igazságtalanságára.

 Bebizonyosodott, hogy amennyiben Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök nemzeti önrendelkezésről szóló elve (népszavazással döntsenek a vitás térségek lakosai arról, hogy mely országhoz kívánnak tartozni) alapján történik a közép-európai határhúzás, merőben más országtérképek rajzolódtak volna ki.

Vessünk egy pillantást a közvetlen előzményekre: Az első világháborút (1914–1918) lezáró trianoni békeszerződés 1920. június 4-én Sopront és térségét Ausztriának ítélte. A hír megdöbbentette a magyar társadalmat, mert az osztrákok területszerzése azt a látszatot keltette, hogy a Magyar Királyság volt a háborút kirobbantó agresszor, amelytől Ausztria is joggal követelhet területeket. Amikor megkezdődött a terület átadásának folyamata augusztus 26-án, váratlan fordulat történt. 

Lelkes egyetemista felkelők megakadályozták az osztrák csapatok előrenyomulását. A térségbe rögtön csaknem háromezer magyar fegyveres katona érkezett, akik támogatták a helyi ellenállást. A felkelők szeptember elején sikeresen visszavertek egy nagyobb osztrák támadást, ezzel bizonyítva elszántságukat a terület megtartásáért, s megmutatva azt is, hogy ahol kisebb fegyveres ellenállás szerveződik, ott bizony kínálkozik lehetőség a korábbi döntések felülbírálására.

 1921. október 4-én Felsőőrön különleges fordulatra került sor: kikiáltották a független Lajtabánság (németül Leitha-Banat) államot. A magyar kormány – taktikai okokból – azonban nem ismerte el az új államalakulatot, és nem volt hajlandó kivonni csapatait a régióból.

A kialakult helyzet diplomáciai rendezése – olasz közreműködéssel – Velence városában vette kezdetét. A nagykövetek tanácsának döntése alapján a magyar és az osztrák küldöttségek, élükön Bethlen István miniszterelnökkel és Johann Schober kancellárral, október 11-én találkoztak. Az olasz külügyminiszter, Della Torretta irányításával kétnapos egyeztetést tartottak. 

A megbeszélések eredményeként október 13-án a következő megállapodás született: a magyar fél kivonja csapatait a vitatott térségből, és népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc település (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) végleges hovatartozásáról. 

Fontos megemlíteni, hogy az átadási folyamatot hátráltatta az október végi „királypuccs”, amelynek során a felkelők IV. Károly király visszatérését támogatták. Az akció kudarcba fulladt, a kormány lefegyverezte a lázadó csapatokat és ezzel véglegesen megszűnt a Lajtabánság önálló államisága. 1921. december 8-án három külön szerelvényen érkeztek Sopronba a nemzetközi segédrendőrség kontingensei, melyek 150 francia, 120 olasz és negyven angol katonából tevődtek össze. A katonák A. F. I. feliratú karszalagot viseltek (a felügyelő antanthatalmak francia nevének kezdőbetűi). A helyi soproniak humorosan átértelmezték a rövidítést: „Ausztria! Fuss innen!” 

A népszavazás előtti napon nyugati szomszédunk váratlan döntést hozott és szabálytalanságokra hivatkozva visszalépett a voksolás előkészítésétől és lebonyolításától. Minden valószínűség szerint a térség közhangulatát érzékelve döntöttek így. Korábban ugyanis – tekintettel arra, hogy 1920-ban a lakosság 48 százaléka német anyanyelvűnek vallotta magát – szinte biztosak voltak abban, hogy az ő szempontjukból pozitív végkimenetelű lesz a szavazás. 

A város irányítói és szellemi elitje viszont (részben budapesti tanulmányaik révén) erősen kötődtek Magyarországhoz. A térségben élő németek jelentős csoportja hagyományosan is Magyarországot tekintette otthonának.

A történelmi jelentőségű népszavazást 1921 decemberében tartották, méghozzá több lépcsőben: december 14-én Sopronban, december 15-én Brennbergbányán, december 16-án Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza, Nagycenk településeken. Hogy kik voltak a szavazásra jogosultak? Szavazhattak az adott településen született vagy 1918. december 31-e óta ott lakó azon férfiak és nők, akik betöltötték a 20. életévüket. S hogy miként történt a szavazás konkrétan Sopronban? A várost nyolc választási kerületre osztották, s minden szavazónak egy 1921. november 25-i dátummal ellátott szavazókártyát adtak, amelyet a városi tanács aláírt és a bizottság francia körbélyegzőjével elláttak. Ennek fejében szavazáskor a polgár két színes lapot és egy borítékot kapott a választási testülettől. 

Ha valaki Magyarországra akart szavazni, a kék lapot tette a borítékba és eltépte a sárgát. A szavazólapon a két ország neve magyarul, németül és horvátul szerepelt. A lezárt borítékot a bizottság egyik tagja dobta az urnába a szavazó jelenlétében. A kék lap vékony papírból készült, míg a sárga vastag kartonból.

 Ezt részben a látássérültek miatt, részben pedig azért tették, hogy a jó hallású megfigyelők pontosan megbecsülhessék a várható eredményt, mivel az osztrák karton hangosan reccsent.

A magyar szemekbe örömkönnyeket azért csalt a szavazás, mert eredményeit elsősorban a javarészt osztrák hagyományú és német anyanyelvű soproni lakosok határozták meg. 

A 26 900 szavazásra jogosultból 24 063-an voksoltak. Sopronban a résztvevők 72,8 százaléka, valamint három község (Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) többsége a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött, míg a többiek Ausztriát választották volna. Összességében, 89,5 százalékos részvételi arány mellett a szavazók 65,1 százaléka ragaszkodott Magyarországhoz.

Az osztrák kormány nem ismerte el a népszavazás eredményeit, azonban a nagykövetek tanácsa december 23-án helybenhagyta az eredményeket és engedélyezte a népszavazási körzet átadását. Sopront és környékét az antant képviselői 1922. január 1-jén hivatalosan visszaadták Magyarországnak. A nemzetgyűlés törvénybe iktatta a népszavazás emlékét és Sopronnak a Civitas fidelissima (Leghűségesebb város) címet adományozta. A magyar kormány 2001-ben nyilvánította december 14-ét a hűség napjává. Emléke legyen áldott mindazoknak, akik a legnehezebb időkben is a Magyar Királysághoz való tartozást választották!

A szerző történész, az NKE Nemeskürty István Tanárképző Kar munkatársa

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

Újbeszél, újdemokrác

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Európának észhez kell térnie

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Közveszélyes Konteómessiás

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Próféta a saját hazájában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.