Ma húsz évvel ezelőtt volt egy népszavazás, máig ható szégyenfoltja a magyar társadalmi életnek. Az akkori magyar politikai elit egy része és félrevezetett szavazópolgárok sokasága miatt e nap a nemzetárulás napja lett. De mi is történt pontosan? Kik a felelősei a magyar történelem sötét oldalaira kívánkozó esetnek? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Az akkori kormánypártok (MSZP–SZDSZ), élükön Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnökkel, mindent megtettek annak érdekében, hogy a népszavazás sikertelen legyen. Sajnos a határon túli magyarokkal kapcsolatos balliberális elképzelések már a korábbi évek eseményei alapján világosan látszottak, igaz, akkor még Medgyessy Péter volt a miniszterelnök.
Röviddel a választási győzelmük után, 2002. december 1-jén, Erdély elcsatolásának évfordulóján például a budapesti Kempinski Hotelben pezsgős, koccintós alkalmat tartottak az akkori kormánypártiak a román miniszterelnökkel, Adrian Năstaséval. Jelen volt a magát liberálisként meghatározó korábbi köztársasági elnök, Göncz Árpád, valamint az MSZP akkori külügyminisztere, Kovács László is. Mindez sok mindent elárult, s szinte senki sem lepődött meg azon, hogy a – Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére a népszavazás kérdései közé bekerült – nem magyar állampolgárségú magyarok kedvezményes hitelesítéséről szóló pont kapcsán az akkor már Gyurcsány Ferenc vezette kormány gyomorforgató módon és stílusban uszította a csonka hazában élő magyarokat a határon túli magyar testvéreik ellen.
Országosan a nagyplakátokon az az információ jött a választókkal szemben, hogy amennyiben sikeres lesz a népszavazás, akkor „23 millió román” özönlik Magyarországra, akik elveszik a munkát, meg elvesznek alapvetően mindent.
„Ne fizessünk mások helyet adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt! Ne fizessünk havi húszezer forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet!” – Ezek a mondatok voltak olvashatók a hirdetőfelületeken. A plakátok talán legocsmányabb mondata a következő volt: „A kettős állampolgárság a határon túli magyarok számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher!”
A kettős állampolgárság ötletét támogató szervezetek közül a Fidesz képviselte a legnagyobb súlyt, Orbán Viktor 2004. szeptember 12-én Szabadkán a helyi magyarokkal tartott találkozón támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság megadásának ügyét. A polgári konzervatív párt a trianoni békediktátum által szétszakított magyar nemzet újraegyesítésének egyik módját látta e lehetőségben.
A szintén ellenzéki MDF is támogatta a kezdeményezést és szavazóit az igen válasz beikszelésére buzdította, míg a kisebbik kormánypárt, az SZDSZ – népszerű politikusa, Fodor Gábor révén – a nem szavazatra biztatta szimpatizánsait. Míg Gyurcsány Ferenc 2004. november 2-án nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását, az Országgyűlés akkori szocialista elnöke, Szili Katalin „lelkiismereti szavazást” javasolt a baloldali szavazóiknak.
