Marcin Romanowski lengyel politikus decemberi drámai érkezése hazánkba és a politikai menedékjog megítélése a hatóságok által meghatározó pillanat volt a lengyel–magyar kapcsolatokban. A baloldali sajtó értelmezése szerint a volt kormánypárti képviselő menekülése Lengyelországból a saját bűnösségének beismerése volt, a magyar hatóságok döntése pedig a globalista sikertörténetté átalakult testvérnemzetünk elleni „orbánista” provokáció. Ha viszont nemzeti konzervatív szemszögből nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy
Donald Tusk kormányának a hatalomátvételt követően, hónapok leforgása alatt sikerült Lengyelországot egy német mintájú hibrid parlamentáris autokráciává változtatnia, ahol politikai lojalitásoktól függően egyesektől felsőbb utasításra megvonhatják a tisztességes eljárás jogát.
Ez sajnos nem egy specifikusan lengyel probléma. A baloldali Biden-adminisztráció 2021-es hatalomra jutását követően az egész nyugati világot ellepő jelenségről van itt szó.
Bírói, bírósági, ügyészi eszközökkel választások eredményét kérdőjelezik meg, jelölteket tiltanak el vagy lehetetlenítenek el, és jobboldali pártokat próbálnak betiltani. Ukrajnában, Romániában ez már a brüsszeli radikálisok hallgatólagos beleegyezésével meg is valósult.
Más szóval nem a nép (a választók) dönti el azt, hogy ki és milyen módon vezesse országát, hanem bírósági termekben, politikailag motivált koncepciós perekben határozzák el azt, amit előzőleg csak a szavazóurnáknál tudtunk kiharcolni.
Talán nem sok jóérzésű magyar üdvözölte volna a román ultranacionalisták vezetőjének, Calin Georgescunak a decemberi elnökválasztáson elért győzelmét, de azzal feltétlenül tisztában kell lennünk, hogy annak a módja, ahogy bírósági úton egyszerűen eltörölték a választás eredményét, erősen megkérdőjelezhető. Az „orosz befolyás” és finanszírozás – a baloldali médiában és NGO-jelentésekben megjelent – vádja teljesen hamisnak bizonyult, ennek ellenére a román alkotmánybíróság is úgy döntött, hogy az emberek rosszul szavaztak. Mert állítólag a TikTok közösségi platform előnyben részesítette Georgescut a többi jelölttel szemben.
Ezen az alapon gyakorlatilag az összes balliberális vezetőt el lehetne zavarni Európában, hiszen
a Facebook, a Google, a YouTube, az Instagram és a többi, baloldali érdekcsoportok kezében levő cég szemrebbenés nélkül cenzúrázza a konzervatív és nemzeti tartalmakat több évtizede.
Ezt nem kell, hogy nekem higgyék el, hallgassák csak meg Mark Zuckerberget, a Facebook tulajdonosát, aki ezt a napokban nagy vezeklő arckifejezéssel be is vallotta. Tehát Georgescunak nem kell drukkolni, de ha ezt vele megtehetik, akkor megtehetik velünk is, hogy az „áradó Tiszába” belefojtsák az egész szabadságszerető magyar népet.
Az egyik volt uniós biztos, a szégyentelen Thierry Breton is a napokban úgy dicsekedett, hogy „mi ezt megcsináltuk Romániában, és meg fogjuk csinálni Németországban is”. Mármint hogy érvénytelenítik a választások eredményét, ha jobboldali párt győzne.
Ezt csak azoknak idézem, akik még mindig hisznek abban, hogy a választói akarat Európában szent és sérthetetlen. Breton úr viszont jól tudja, hogy elég a bíróságokat teletömködni a globális háttérhatalom embereivel, és ha a plebejus netán rosszul választ, akkor egyszerűen eltörlik a választások eredményét.
Az uniós csúcsbürokrata a fenti idézetben konkrétan az Alternatíva Németországért (AfD) nemzeti szuverenista párt térnyerése miatt próbálta megnyugtatni megbízóit. És lám, a német bíróságok tudják a dolgukat. Engedélyezték az egyetlen bevándorlásellenes párt titkosszolgálati megfigyelését, és miután tavaly 113 radikális baloldali képviselő a Bundestagban indítványozta a második legnépszerűbb német párt betiltását, biztosak lehetnek abban, hogy a bíróságok ennek nem fognak ellenállni, bármennyire is a demokrácia végét jelentené egy ilyen döntés Németországban.
Számos hasonló példát lehetne még felhozni.
Amerikában szinte biztosak lehetünk abban, hogy ha Donald Trump néhány nap múlva nem a Fehér Házba vonulna be, akkor a Soros-ügyészek jóvoltából börtönbüntetés várta volna.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban hosszú évek óta Soros-szervezetekben indoktrinált bírók kezében van, ahogy ezt Grégor Puppinck kitűnő tanulmánya demonstrálta. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság pedig vádat emel egy olyan ország, Izrael miniszterelnöke ellen, amely épp történelme legnagyobb terrortámadását próbálja visszaverni. Erre mondta a volt perui elnök, Oscar Benavides:
A barátaimnak mindent; az ellenségeimnek a törvényt.
Az igazságszolgáltatás átpolitizálódása a nyugati demokráciákban az alkotmányos és választási rendszer végét jelenthetik. Bírók, bíróságok a szélsőliberális szemlélet babiloni fogságában vannak, és a politikusokhoz hasonlóan a nemzeti érdeket a helyi közösségek akaratával ellentétes globális céloknak rendelik alá. Pedig
ha az igazságszolgáltatásban dolgozók nem értik a nemzeti érdek fogalmát, és nem tisztelik az egyén méltóságának sérthetetlenségét, a korrupt politikusok által a nyakára tekert hurokkal álló demokrácia alól rúgják ki a sámlit. Ha az igazságszolgáltatás döntései nincsenek összhangban a polgárok igazságérzetével, elveszítik értelmüket.
És ahogy látjuk a széteső nyugati országok példáján, az igazságérzetükben sérült, demoralizált társadalmak végül önmaguk ellen fordulnak – feladják erkölcseiket, történelmüket és biztonságukat. Pontosan így válnak végül nyílt társadalmakká.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
