idezojelek

LMBTQ-„közösség” nem létezik

A pride nem egy közösségi kultúra ünnepe, hanem provokatív erődemonstráció.

Deme Dániel avatarja
Deme Dániel
Cikk kép: undefined
Fotó: Teknős Miklós

Még meg sem száradt a tinta az új gyermekvédelmi szigorításon, amely a gyermekek fizikai és mentális biztonsága felé billenti a mérleget, gombnyomásra elkezdődött a sírás Brüsszeltől a Tiszáig. Állítólag sérülnek az LMBTQ-közösség jogai, és a gyermekek jogainak a védelmén keresztül megnyílik a kapu ezek üldözésére. Pride-menet is azért kell, mert ez egy „közösség” ünnepe. 

A probléma ezzel csak az, hogy ­LMBTQ-közösség nincs.

Mi is az, ami magát LMBTQ-közösségnek hívja? A valóságban ez nem egy közös identitással, kulturális vagy életmódbeli karakterével összetartott csoport, amely azonos neműekhez vonzódókból állna vagy nemi diszfóriásokat egyesítő közösség. Nem, az LMBTQ-mozgalom egy politikai és hatalmi érdekcsoport, amelyhez ugyanúgy érdekből, de sokszor talán csak félelemből hozzácsapódnak mind heteroszexuálisok, mind homoszexuálisok. Ezek a genderideológia fegyverével a társadalmi és politikai folyamatokat önérdekből próbálják elferdíteni olyan irányban, amelyben ki nem érdemelt előnyöket szerezhetnek maguknak. Afféle előnyöket, amelyeket értékteremtéssel, a társadalom egészét gazdagító és erősítő munkával nem tudnának megkapni.

Az LMBTQ-„közösség” valójában egy politikai kartell, amely a szexuális kisebbségek érdekeinek leple alatt olyan hatalmi pozíciókat tud magának megszerezni, amellyel egy szűk érdekközösség az irányítása alá tudja kényszeríteni a társadalom hatalmas többségét. 

Megfélemlítéssel, cenzúrával, a hagyományos családi és erkölcsi értékeket védők elhallgattatásával vagy a jogrendszer őket bírálók elleni fordításával. Az sem érdekli őket, hogy egy csomó homoszexuális vagy leszbikus egyén, de több szervezet is nyíltan elhatárolódik tőlük, kikérik maguknak, hogy a nevükben tiporja meg egy szélsőséges politikai kartell a többségi társadalom erkölcsiségét.

Ahogy az MCC Brüsszel egyik vendége, Faika el-Naga­shi nyilatkozott a napokban, a szexuális kisebbségek nevében beszélő LMBTQ-aktivisták és szervezetek nem bitorolhatják ezt a társadalmi diskurzust és nem nyomhatják el a szexuális kisebbségek jogait máshogy értelmezők véleményét. Az osztrák zöldpárti politikus, aki maga is azonos nemű párkapcsolatban él, elfogadhatatlannak tartotta azt is, hogy ma emberek munkájukat, megélhetésüket veszítik el amiatt, hogy ellentmondanak egy szélsőséges genderideológiának. Szóval tudják, ha már egy osztrák, migrációs hátterű, szexuális kisebbséghez tartozó zöldpolitikus emeli fel a hangját az LMBTQ-ideológia ellen, akkor valószínűsíthetjük, hogy 

itt nem jogvédelemről van szó, hanem egy szivárványszínű, csillogós borítóba csomagolt totalitárius ideológiáról.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nekem már akkor is voltak homoszexuális, leszbikus barátaim, amikor ez még nem volt divatos, így aggódva érzékelem, hogy esetenként milyen erős ellenszenvet vált ki ezek ellen bizonyos egyéneknél az LMBTQ-kartell. Ez komoly baj, ezért is el kell egymástól elválasztani a kettőt. Például amikor pride-felvonulást tartanak, az nem egy spontán közösségi vagy kulturális megnyilvánulás. A pride pontosan abba a kategóriába tartozik, mint amikor a muszlimok ezrével imádkoznak a nyugati városok főterein, templomok előtt, vagy sugárutakat torlaszolnak el. Nem mintha nem lennének ezrével megamecseteik Európa-szerte, de ez egy hatalmi megnyilvánulás, megfélemlítés. 

Az üzenet: itt már mi vagyunk az urak, a mi ideológiánk a hangadó. A pride nem egy közösségi kultúra ünnepe, hanem provokatív erődemonstráció.

Nem kell tehát félni az LMBTQ-csoportok kritikájától. Nálunk még nem. Ez semmi más, mint értéket teremteni nem tudók szövetsége, akik az emberi jogokon élősködő ideológia eszközével próbálnak megszerezni maguknak extra jogokat a többségi társadalom és a gyermekek rovására. Az egész jelenség a woke-őrültség és a globalista radikális baloldal  vadhajtása, amelyet a nagy biznisz és politikai érdekcsoportok ügyesen a saját hasznukra alakítottak. Az ­LMBTQ nem a valós emberi jogok eszköze, hanem egy peremideológia, amelytől a saját szexualitásukat diszkréten kezelő egyének elhatárolódnak.

Az LMBTQ emellett egy nagyobb, radikális politikai csomag része: gyermekek szexualizálása, nemzetellenesség, a család fogalmának szétverése, tömeges migráció, klímahisztéria, iszlamizáció és népességcsere. Ezzel szemben egy valódi közösség minden erejével védi a gyermekeket, mert ők a jövő. Nem csonkítja meg őket sebészetileg, nem fertőzi meg a tudatukat önpusztító tanokkal, nem próbálja őket pici gyerekkoruktól kezdve szexuális tárgyként kezelni. Nem szabadít rájuk idegen, barbár kultúrákból érkezőket, és nem adja át ezeknek biztonságos létterét. Ezzel szemben az LMBTQ-mozgalom egy szervezett hazugságkartell, ezért senki sem kényszeríthető ennek tolerálására. Így felvonulni is csak annyira van joguk, mint a közösség szót magukra alkalmazni. Ne dőljünk be ennek!

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Amerika hallgat, Pressman visszarúg

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Hol tévedett óriásit a nyugati elit?

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Emelkedik a háborús horrorlicit

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A fekete március felelősei

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.