Nekem már akkor is voltak homoszexuális, leszbikus barátaim, amikor ez még nem volt divatos, így aggódva érzékelem, hogy esetenként milyen erős ellenszenvet vált ki ezek ellen bizonyos egyéneknél az LMBTQ-kartell. Ez komoly baj, ezért is el kell egymástól elválasztani a kettőt. Például amikor pride-felvonulást tartanak, az nem egy spontán közösségi vagy kulturális megnyilvánulás. A pride pontosan abba a kategóriába tartozik, mint amikor a muszlimok ezrével imádkoznak a nyugati városok főterein, templomok előtt, vagy sugárutakat torlaszolnak el. Nem mintha nem lennének ezrével megamecseteik Európa-szerte, de ez egy hatalmi megnyilvánulás, megfélemlítés.
Az üzenet: itt már mi vagyunk az urak, a mi ideológiánk a hangadó. A pride nem egy közösségi kultúra ünnepe, hanem provokatív erődemonstráció.
Nem kell tehát félni az LMBTQ-csoportok kritikájától. Nálunk még nem. Ez semmi más, mint értéket teremteni nem tudók szövetsége, akik az emberi jogokon élősködő ideológia eszközével próbálnak megszerezni maguknak extra jogokat a többségi társadalom és a gyermekek rovására. Az egész jelenség a woke-őrültség és a globalista radikális baloldal vadhajtása, amelyet a nagy biznisz és politikai érdekcsoportok ügyesen a saját hasznukra alakítottak. Az LMBTQ nem a valós emberi jogok eszköze, hanem egy peremideológia, amelytől a saját szexualitásukat diszkréten kezelő egyének elhatárolódnak.
