Némileg a Száll a kakukk fészkére című regény szadista ápolónőjére emlékeztetett, Ratched nővérre, aki az általa vezetett pszichiátriai intézményben a betegeket kínozza, megalázza és elveszi szabadságukat, persze csakis saját biztonságuk és jólétük érdekében. Power ugyanis azt panaszolja, hogy hamis vádak alapján bocsátották el, valami radikális baloldali lázadásra hivatkozva. Ó, mennyi hazugság és hamisság terjed az általa vezetett amerikai segélyszervezet körül, mondja rekedt, monoton hangján. 

Ugyanakkor nagy együttérzést színlelve mutatott rá a több ezer volt munkatársa nehéz helyzetére is, akik elveszítették a megélhetésüket. Pedig ezek közül egyikük sem a pénzért jött a USAID-hez dolgozni, hanem mert a sok kiszolgáltatott embernek akartak segíteni világszerte, állította nagy pátosszal. Akkor tehát minden a legnagyobb rendben, mehetnek dolgozni például az amerikai egészségügybe, ahol több ezer betöltetlen munkahely van. Igen ám, de számos szegény országban bezárnak klinikák és a sok okos USAID-tanácsadó is, akik kormányoknak segítettek országot irányítani, most mind vissza lett híva. Csak romokat hagytak maguk mögött, és ez tartja őket ébren éjjel, mondja szó szerint Power.

Ahol megjelentek, vége volt a szólásszabadságnak, veszélybe került a nemzeti szuverenitás, futótűzként terjedtek az embergyűlölő, szélsőbaloldali nihilista ideológiák. Nézzék csak meg a videót az X közösségi portálon, amelyben egy pakisztáni férfi megmutatja, mi lett abból a 106 „klímaváltozás-biztos” iskolából, amit 159 millió dollárból épített a USAID. Romokban állnak, ablakok hiányoznak, piszkosak, a falak repedeznek. Disznóólnak nem lennének alkalmasak, nemhogy gyermekek iskoláztatására. De az év végi demokrata bálon el lehetett dicsekedni Whoopi Goldberg, Taylor Swift és más celebek előtt a díszvacsora közben, hogy milyen nagy csodákat tettek a szegénység elleni harcban.

Ilyen volt például a nyolcmillió dolláros projektjük, amelyben Srí Lanka-i újságíróknak tanították, hogyan kerüljék el az úgynevezett bináris nyelvezetet, tehát ne beszéljenek nőkről és férfiakról. Vagy a 4,5 milliós „dezinformációellenes” kis felvilágosító akció Kazahsztában. Aztán kétmillió a nemátalakító műtétekre és LMBTQ-aktivizmusra Guatemalában, kétmillió Líbiának a diverzitás előmozdítására, tízmillió élelmezési segélyre, amelynek, mint kiderült, az al-Kaida terrorszervezet egyik szövetségese lett a kedvezményezettje. Vagy 2,5 millió Vietnámnak az „inkluzivitás” népszerűsítésére. Ne felejtsük el azt az ötmilliót, amit az EcoHealth Alliance NGO kapott a USAID-től a kínai vuhani laboratóriumban denevérvírusok kutatására. Az is igazi világsiker lett. De ment húszmillió dollár egy amerikai csoportnak, amely a hamis orosz dossziét készítette Trump ellen. Az örmény LMBTQ-szervezeteknek 1,1 millió, 1,5 millió a szerbiai Soros-szervezeteknek érzékenyítő tanfolyamokra, potom hetvenezer dollár egy diverzitásra és inkluzivitásra tanító operára Írországban. És hogy a kultúránál maradjunk, jutott 47 ezer dollár egy transznemű operára Kolumbiában vagy 32 ezer egy transzképregényre Peruban.

A magyarországi garázdálkodásaikról már sok helyen szó esett, nem is mennék most bele. De röviddel azután, hogy Samantha Power itt korzózott Pressman nagykövettel a Körúton, valahogy megjött a hangja az általuk megvásárolt civil szervezeteknek és sajtónak is. És ha az interneten utánanézünk Ratched nővérke személyes vagyonának, kiderül, hogy nem is olyan rossz biznisz ez a mások pénzéből jótékonykodás. Mesésen gazdag a hölgy. 

Az ilyenek teljesen vakok és érzéketlenek arra a temérdek pusztításra és szenvedésre, amit narcisztikus hajlamaik és hatalmi ambícióik kielégítésére tesznek mások kárára. Nagyon sokáig eltart majd kiszedegetni azokat a magvakat, amelyeket a sajtóban, az oktatásban és a civil szférában szétszórtak a Samantha Power-félék. De minél előbb kezdünk bele, annál kisebb az esélye annak, hogy mi is a lengyelek vagy az ukránok sorsára jutunk.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője