Elkezdődött, amitől mindannyian rettegtünk: megindult a keresztények és más vallási csoportok tömeges mészárlása Szíriában. A HTS iszlamista terrorszervezet és az azzal együttműködő más extrémista csoportok kereszttüzébe került a békés, de teljesen kiszolgáltatott keresztény kisebbség a közel-keleti országban. Az onnan érkező felvételek az ember szívébe hasítanak. Tragédia zajlik a szemünk előtt, és ráadásul az európai vezetők ennek megfékezésében nemcsak, hogy tehetetlenek geopolitikai irrelevanciájuk végett, ezt a helyzetet ők gerjesztették tetteikkel, legitimálták saját hihetetlenül rövidlátó, az iszlamista extrémistákra demokratikus aurát átruházó viselkedésükkel.
Nézzük csak vissza, ki mindenki hajbókolt az utolsó hetekben Abu Mohammed al-Jolani, a terrorszervezet öltönybe bújtatott hentese előtt! Al-Jolani, akit a radikális baloldal által teljesen lebutított Wikipédia „forradalmár vezetőnek” nevez, az európai baloldal krémjétől fogadhatta a szebbnél szebb bókokat és pénzadományokat. Még javában folytak a harcok, mikor David Lammy, Nagy-Britannia vörös-multikulturális külügyminisztere ötvenmillió fontot küldött az iszlamistáknak, hogy azoknak jobban menjen a meló.
Az, hogy az arab „tavasz” totális bukásából nemcsak ő, de mások sem tanultak, jól mutatja az, hogy kevesebb, mint egy hónappal Bassár el-Aszad elnök bukása után lóhalálában együtt indult a német és francia külügyminiszter bratyizni a terroristavezérrel Damaszkuszba. Annalena Baerbockon az egész világ röhögött, amikor Al-Jolani a találkozó során megtagadta a kézfogást a női politikustól.
Talán csak a helyi keresztény közösség nem találta ezt viccesnek, akik pontosan értették, hogy az egyetlen dolog, amit ez a két címeres baloldali balek elér a dzsihádista ölelgetésével az, hogy legitimálják ennek rémuralmát.
Gondolhatnánk, hogy az igazságosztó világmédia, amelyik megtépte ruháját, és hamuval szórta meg fejét, miután Orbán Viktor azt az istenkáromlást követte el, hogy Moszkvába vagy Pekingbe utazott tárgyalásokra, talán most is talál valami kivetnivalót a két legnagyobb uniós ország terroristákkal szelfiző külügyminiszterének útján. De valahogy nem így lett. Ez aztán zöld jelzést adott a többi eurokratának, és megindult a zarándoklat, mint évekkel ezelőtt a mára kissé megkopott imázsú Zelenszkij úr felé. Antonio Tajani, az olasz külügyminiszter kis fecskeként szállt le magángépével, hogy egy újabb szép arab tavaszt hozzon a világnak, mert ugyebár az utolsó is milyen jól sikerült. Ezen a sikeren felbátorodva Hadja Lahbib humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos pedig már ajándékot is vitt Damaszkuszba. Bár kézfogást ő sem kapott, az általa „szívélyesnek” nevezett találkozó után a HTS-terrorszervezetnek 235 millió eurós segélyt folyósított az európai adófizetők pénzéből. Pénz itt van dögivel, és az se baj, ha diktátor uralja Szíriát, csak ne olyan, aki kijön Putyinnal.
