A napokban készítettünk interjút Hermann Tertsch EP-képviselővel, a spanyol nemzeti VOX párt politikusával. Sok más nyugati konzervatív politikustól kérdeztem, amit tőle, de ő volt az első, aki szépítés nélkül, teljesen őszintén válaszolta meg a legnehezebb kérdést, amit a migráció és a szélsőbaloldal által padlóra fektetett nemzetek még józan politikusainak feltehet az ember. Tudniillik én már nem hiszem, hogy ezek a társadalmak újraépíthetők, meggyógyíthatók, újra europanizálhatók és újra keresztény nemzetekké formálhatók.
Sajnos az olyan nemzetek, mint a britek, a franciák, a németek, a spanyolok vagy a hollandok már átestek a vízválasztón, és földrajzilag ugyan igen, de kulturálisan, erkölcsileg már egyre kisebb mértékben tartoznak a történelmi európai nemzetek közé.
Évekkel ezelőtt feltettem a kérdést Geert Wilders holland politikusnak, hogy szerinte Hollandia még megmenthető-e, amire ő úgy válaszolt: igen, neki hinnie kell abban, hogy ez így van, különben nem lenne értelme politizálni. Én ezt amolyan elkönyvelhető politikai csavar válasznak fogadtam el, de meggyőzni nem tudott arról, hogy tényleg van járható kiút nemzete számára ebből a multikulturális történelemtipró roncsderbiből. Ha végigmegy az ember Malmö, Berlin, Párizs, London vagy Brüsszel egyes negyedein, az egyetlen következtetés, amit az ott látottakból le tud vonni, az az, hogy sakk-matt, vége, ez jóvátehetetlen, újraéleszthetetlen.
Feltettem tehát a kérdést Tertsch úrnak is: „Mindig van egy fordulópont, amely után a károkat már nem lehet visszafordítani. Európa felismerhetetlen a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, és ez a hanyatlás a jelek szerint egyre gyorsul, néhány hazafias párt sikere ellenére is. Ön hazájában azért küzd, hogy pusztán lelassítsa ezt a hanyatlást, vagy olyan eszközök birtokában van, amelyekkel visszahozhatja országát a szakadék széléről?” A spanyol képviselő válasza váratlanul megnyugtató volt. Valaki ugyanis itt végre kimondta, hogy ha Nyugat-Európát fel akarjuk szabadítani az iszlamista-marxista megszállás alól, akkor már messze nem lesz elég a régi európai demokratikus konszenzuson és polgári erkölcsökön alapuló eszköztár. Aminek meg kell történnie felkavaró, tragikus és radikális lesz. De ez az ára annak, ha túl akarjuk élni egy ostoba politikai generáció hibáinak, árulásának következményeit.