A napokban jókora botrányt kavart Szlovákiában egy felvétel, amelyen egy gimnazista ficsúr elutasítja Peter Pellegrini államfő kézfogását. Matematikai olimpiászon elért eredménye után kapott meghívást a pozsonyi elnöki palotába, ahol a többi kitüntetettel együtt átvette az elnöki emlékérmet. Ám amikor a méretes sárga-kék ukrán kokárdával feldíszített srác felé nyújtotta kezét Pellegrini, ő egy kis kurta fintorral elhúzta a sajátját, és hátat fordítva az elnöknek elballagott a teremből. A fiatalember nevét felesleges is lenne itt megismételni, annyit kell csupán róla tudni, hogy a szlovák progresszív oktatási rendszer teljesen átlagos produktuma. Agymosott, arrogáns, tiszteletlen, és kiemelkedő matematikai eredményei ellenére mélyen tudatlan.
Én is voltam Pozsonyban gimnazista, akkoriban még a szlovák nemzeti kokárdát viselőktől kaptunk frászt, akik olykor-olykor a „magyarok a Dunába” szavakkal köszöntöttek bennünket.
Azóta egy kicsit megváltozott a világ, és a legaljasabb rágalmakat vagy fenyegetéseket legtöbbször kék-sárga színekkel ellátott közösségimédia-profilokból kapjuk.
Vagy sárga csillagot kék alapon, vagy sárga-kék zászlót kitűző megmondóemberek üzenik nekünk a kommentekben, hogy a demokrácia nevében meg kellene vonni tőlünk a szavazatot, az igazság érdekében pedig egy jelentős részünket kiirtani. Szóval a srác is ezekben a színekben tündökölt a tévékamerák előtt, és úgy gondolta, jól megalázza a szlovák államiság és nemzet legfőbb képviselőjét, mert most ez a menő a kék-sárga csapatban.
A jelek szerint a fiatal matekzseni e konkrét esetben is helyesen kalkulált. A szlovák és cseh Soros-sajtó Pankotai Lili példájához hasonlóan azonnal nemzeti hősként kezdte ünnepelni, a liberális nézeteiről ismert Dominik Hasek nyugalmazott jégkoronglegenda pedig egyenesen azt írta, „hú, micsoda erős személyiség!”. A legvadabb szlovák balliberális újság, Soros Denník N nevű szennylapja meg is kérdezte ukrán érzésű szlovák hősünket, hogy miért szánta magát rá egy ilyen kiemelkedő tettre? Erre ő Robert Fico miniszterelnök moszkvai útjáról kezdett összefüggéstelen szlogeneket ismételgetni, mert állítólag Fico oroszországi útjának semmilyen haszna nem volt Szlovákia számára. Nyilván nem, a németek is milyen jól jártak az orosz gáz és olaj elutasításával, övék ma Európa egyik legszennyezőbb energetikai hálózata, négyszeres áron.
Pellegrini csak legyintett az egész afférra, tiszteletben tartja a fiatalember döntését, mondta. Robert Fico kormányfő viszont már nem volt ennyire elnéző, és a progresszív matekzsenink magánmutatványát három jókora pofonnal hozta összefüggésbe. Az igazi gyöngyszemek viszont a szlovák jobboldali sajtó kommentszekciójában kerültek elő, csak sajnos ezek közül szinte egyik sem idézhető. De azért íme egy: „Egy buta, neveletlen borjú feldíszíti magát egy idegen ország zászlajával, és elmegy, hogy díjat vegyen át az általa gyűlölt ország vezetőitől. Ez annyira progresszív-liberális.” Hát igen, itt Magyarországon az ilyeneknek még pártjuk is van, német koreográfiában.
Szlovákiában is már szinte mindenkinek világos, hogy az előző években felelőtlenül beengedték a rókát a tyúkólba, amikor megnyitották az iskolák kapuit a Soros-féle civilszervezetek előtt.
Olyan szintű agymosás ment LMBTQ- és klímahisztéria témában éveken keresztül, hogy egyáltalán nem csoda, hogy ilyen primitív viselkedésnek lehetünk szemtanúi a fiataloktól. Nem az ő hibájuk, ez egy össztársadalmi kudarc jele.
A szlovák sajtó 99 százaléka balliberális, Pozsonyban is ott kotlott északi szomszédunk demokráciája felett egy Pressman-féle szivárványos dzsihadista, és már szinte kakaót sem lehet rendelni a tejbárban úgy, hogy a külföldről pénzelt igazságosztó NGO-k bele ne szóljanak.
Sajnos ha reggel a budapesti gimnazistákkal megtömött buszokon, villamoson utazik az ember, a fiatalok egy része olyan mocskosan káromkodva kommunikál egymással, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. Márkás, nyolcvanezer forintos dzsekiben és százhúszezer forintos sportcipőben szidják Magyarországot – itt minden rossz, más országban minden jobb, mert a háromszázezer forintos telefonjukban ezt olvassák az egysoros hírekben. Köztük látom ezt a félrevezetett, lelkileg kiüresedett szlovák fiatalembert is, és kérdezem magamtól, hol rontottuk ezt így el? Viszont sokuk készül a tanításra, Petőfit magolnak, irodalmat olvasnak a tankönyvből, halkan beszélgetnek, hegedűt vagy sporteszközt szorongatnak a hónuk alatt, hogy oktatás után még egy extra erőfeszítést tegyenek.
Szeretném nekik megköszönni, hogy ilyenek, de hálával tartozunk szüleiknek, jóra nevelő tanáraiknak is a munkájukért. Hagyjuk a fiataljainkat felnőni gyűlölet nélkül, hagyjuk őket akár lázadni is, de védjük meg őket a lélekrablóktól, akik bűntudat-beültetéssel öngyűlöletre, vulgaritásra és a közerkölcs megvetésére nevelnék őket. Tűzzel-vassal irtani kell az oktatási intézményekben a pusztító progresszív propagandát, amely azt tanítja a fiataloknak, hogy az előző generációk által átadott értékeink megtiprása, az emberi méltóság ignorálása mindössze az önkifejeződés legitim formája. Idegen országok zászlajával, proxyháborúk jelképeivel tetszelgő Soros-gárdistákra nem bízhatjuk az ország jövőjét.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
