Nemrég Bayer Zsolt kollégám hivatkozott egy általam is említett könyvre, amit Theodore Nathan Kaufman amerikai üzletember írt 1939-ben, címe: Germany Must Perish! – azaz Németországnak pusztulnia kell! Igen, ez fontos kiindulópont ahhoz, hogy megértsük az Európai Unió mostani elitjének motivációját az oroszokkal szembeni háború folytatására.
Nyugodtan kimondhatnák azt, amit anno Kaufman meg mert tenni, csak az ország nevén kellene változtatniuk: Russia Must Perish! – azaz Oroszországnak pusztulnia kell!
Ugyanis arról van szó, hogy a globális elitnek a legfőbb ellenfele akkor, az 1930-as években Németország volt, most pedig Oroszország. De ez a kettő szorosan összefügg egymással: az USA mezében megjelenő világelit, a legnagyobb bankár- és pénzügyi dinasztiák, guruk számára eleinte Németország, majd napjainkban Oroszország jelenti a legnagyobb akadályt az Új Világrend, a világkormányzás megteremtésében (és félig-meddig Kína is ide tartozik, de ez utóbbi birodalommal való viszonyuk egy jóval bonyolultabb kérdés).
Jól tudjuk ma már: a németek technológiai fejlődése, illetve Hitler kiszámíthatatlansága és irányíthatatlanná válása arra kényszerítette a globális hatalmat, hogy beavatkozzon a háborúba, és legyőzze a nemzetiszocialista Harmadik Birodalmat.
Most pedig az a veszély áll fenn a globális elit véleménye szerint, hogy Oroszország mint nukleáris hatalom és mint a nyugati államokat, Európát állítólag fenyegető ország, útban van, ezért le kell győzni, szét kell verni. Már csak azért is persze, mert ellenáll az Új Világrendnek, valamint azért, mert meg kell szerezni a hatalmas energiaforrásait, kritikus fontosságú nyersanyagait, mielőtt újra meghatározó erejű nagyhatalommá, birodalommá válna.
S természetesen a Brzezinski-doktrína jegyében (A nagy sakktábla, 1997) meg kell akadályozni azt is, hogy Németország és Oroszország kibéküljön vagy bármilyen kapcsolatba lépjen újra egymással, hiszen az orosz energia, nyersanyag és a német technológia bármilyen találkozását kifejezetten veszélyesnek találja a globális elit, mert veszélyeztethetné a saját hatalmát.
Ebben az összefüggésben kiváló felvonulási terepnek bizonyult Ukrajna, két szempontból is: egyfelől innen lehet a legjobban, a legközelebbről konfliktust kiprovokálni Oroszországgal – ez megtörtént –, valamint közben fontos megszerezni az Ukrajnában is található gazdag energiaforrásokat, lelőhelyeket, ritkaföldfémeket, és nem utolsósorban a hatalmas, 42 millió hektár nagyságú mezőgazdasági területet.
A 2014-es majdani puccs már ennek az előkészítése volt, Ukrajna elfoglalása a demokrata – és részben neokon-republikánus – embereik által (Barack Obama, Hillary Clinton, Victoria Nuland, John McCain stb.), a minszki egyezmények pedig a háborúra való felkészülésre való időnyerést szolgálták (ahogyan ezt nemrég mind Merkel, mind Hollande akkori francia elnök bevallotta, akik résztvevői voltak a megállapodásoknak). Az oroszok provokálása kiválóan sikerült, s utóbbiak végül nem láttak más megoldást, mint hogy megindítsák a háborút Ukrajnával szemben, még mielőtt teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.