Nemrég Bayer Zsolt kollégám hivatkozott egy általam is említett könyvre, amit Theodore Nathan Kaufman amerikai üzletember írt 1939-ben, címe: Germany Must Perish! – azaz Németországnak pusztulnia kell! Igen, ez fontos kiindulópont ahhoz, hogy megértsük az Európai Unió mostani elitjének motivációját az oroszokkal szembeni háború folytatására.
Nyugodtan kimondhatnák azt, amit anno Kaufman meg mert tenni, csak az ország nevén kellene változtatniuk: Russia Must Perish! – azaz Oroszországnak pusztulnia kell!
Ugyanis arról van szó, hogy a globális elitnek a legfőbb ellenfele akkor, az 1930-as években Németország volt, most pedig Oroszország. De ez a kettő szorosan összefügg egymással: az USA mezében megjelenő világelit, a legnagyobb bankár- és pénzügyi dinasztiák, guruk számára eleinte Németország, majd napjainkban Oroszország jelenti a legnagyobb akadályt az Új Világrend, a világkormányzás megteremtésében (és félig-meddig Kína is ide tartozik, de ez utóbbi birodalommal való viszonyuk egy jóval bonyolultabb kérdés).
Jól tudjuk ma már: a németek technológiai fejlődése, illetve Hitler kiszámíthatatlansága és irányíthatatlanná válása arra kényszerítette a globális hatalmat, hogy beavatkozzon a háborúba, és legyőzze a nemzetiszocialista Harmadik Birodalmat.
Most pedig az a veszély áll fenn a globális elit véleménye szerint, hogy Oroszország mint nukleáris hatalom és mint a nyugati államokat, Európát állítólag fenyegető ország, útban van, ezért le kell győzni, szét kell verni. Már csak azért is persze, mert ellenáll az Új Világrendnek, valamint azért, mert meg kell szerezni a hatalmas energiaforrásait, kritikus fontosságú nyersanyagait, mielőtt újra meghatározó erejű nagyhatalommá, birodalommá válna.
S természetesen a Brzezinski-doktrína jegyében (A nagy sakktábla, 1997) meg kell akadályozni azt is, hogy Németország és Oroszország kibéküljön vagy bármilyen kapcsolatba lépjen újra egymással, hiszen az orosz energia, nyersanyag és a német technológia bármilyen találkozását kifejezetten veszélyesnek találja a globális elit, mert veszélyeztethetné a saját hatalmát.
Ebben az összefüggésben kiváló felvonulási terepnek bizonyult Ukrajna, két szempontból is: egyfelől innen lehet a legjobban, a legközelebbről konfliktust kiprovokálni Oroszországgal – ez megtörtént –, valamint közben fontos megszerezni az Ukrajnában is található gazdag energiaforrásokat, lelőhelyeket, ritkaföldfémeket, és nem utolsósorban a hatalmas, 42 millió hektár nagyságú mezőgazdasági területet.
A 2014-es majdani puccs már ennek az előkészítése volt, Ukrajna elfoglalása a demokrata – és részben neokon-republikánus – embereik által (Barack Obama, Hillary Clinton, Victoria Nuland, John McCain stb.), a minszki egyezmények pedig a háborúra való felkészülésre való időnyerést szolgálták (ahogyan ezt nemrég mind Merkel, mind Hollande akkori francia elnök bevallotta, akik résztvevői voltak a megállapodásoknak). Az oroszok provokálása kiválóan sikerült, s utóbbiak végül nem láttak más megoldást, mint hogy megindítsák a háborút Ukrajnával szemben, még mielőtt teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.
Eltelt közben három év, a háború még mindig tart, viszont történt közben egy jelentős gikszer, amit nem kalkulált be a globális elit, a Rothschildok, Rockefellerek, Sorosok, Goldman Sachsok, Warburgok, a bankárkörök, a Világgazdasági Fórum (WEF) és annak vezetője, Klaus Schwab és a többiek. Ez pedig nem más, mint Donald Trump elnökké választása 2024 novemberében.
Donald Trump ugyanis most valóban jobban felkészült arra, hogy valamilyen szintig leszámoljon a globális elit vagy amerikaiasan mondva a „deep state” (mélyállam) mindenek feletti hatalmával.
Trump ugyanis nem a globális elit hatalmát akarja kiszolgálni, hanem a saját nagyságát akarja megmutatni azzal, hogy ő MAGA (Make America Great Again – Tegyük újra naggyá Amerikát) lesz a meghatározó szereplője a világpolitikának, de nem csupán katonai, politikai vagy erkölcsi, hanem elsősorban és döntően kereskedelmi-gazdasági szempontból. Ezért világosan felismerte, hogy a globális elit által erőltetett orosz–ukrán háborút le kell állítania, mert nem az ő érdekeit szolgálja, hanem a globális elitét, a „Nagyfiúkét”.
JFK, azaz John Fitzgerald Kennedy annak idején a Kuba elleni CIA-féle titkos katonai akciókkal szemben lépett fel, Trump pedig a „Russia must perish!”-koncepciót akarta és akarja megszüntetni.
Ez persze nem olyan egyszerű, mert a globális elit valóban gigantikus forrásokkal és befolyással rendelkezik a nemzetállamok és azok vezetői felett, köszönhetően például annak, hogy a WEF tanfolyamairól kerültek ki a jelenlegi politikai vezető osztály fontos figurái Sanna Marintól Jacinda Ardernen át Kaja Kallasig, Annalena Baerbockig, és
nem utolsósorban Emmanuel Macronig, aki nem mellesleg éppen a Rothschild-bankházban kezdte el a karrierjét. Egyetlen percig se felejtsük ezt el: leginkább Macron az, aki meg akar felelni a londoni Cityt irányító Rothschild-dinasztia azon szándékának, hogy ez a háború nem fejeződhet be, ennek folytatódnia kell a globalisták érdekei miatt.
Ezáltal az utóbbi hónapokban egy nagyon érdekes világpolitikai konfliktus bontakozott ki: az Egyesült Államok és Oroszország, Trump és Putyin megkezdte a béketárgyalások előkészítését, s így megjelent a látóhatáron az esetleges tűzszünet és békekötés lehetősége.
Ez viszont a globális elit, a most már nem a WEF-ben (az idős Klaus Schwab ugyanis láthatóan elvesztette óriási befolyását, legalábbis legyengült), hanem a londoni Cityben koncentrálódó, Rothschildok által vezetett központ számára egyáltalán nem előnyös, sőt. Számukra nem a béke a cél, mert akkor Oroszország megerősödve jöhet ki a konfliktusból, s ebből egyáltalán nem kérnek. Ezért akármilyen döbbenetes, de az amerikai kormányból – és egyáltalán az USA-ból – áttették a „székhelyüket” Európába, egyfelől Londonba, másfelől pedig Brüsszelbe. És legújabb fejleményként létrehozták a „hajlandók” csoportját, vagyis azon országokat, amelyek folytatni akarják akár fegyverek, sőt katonák bevetésével az orosz–ukrán proxyháborút.
Itt tehát
egy új törésvonallal állunk szemben: a globális elit és Donald Trump csapatának érdekei szembekerültek egymással. Innen magyarázható meg az a teljesen érthetetlen és elképesztő magatartás, amelyet Ursula von der Leyen, Keir Starmer, Emmanuel Macron, Kaja Kallas és még sokan mások képviselnek az unióban és azon kívül: mindenáron a háborúra készülnek,
legújabban már 72 órás túlélőcsomagokat ajánlanak az európai embereknek, és a tagállamok háborúra felkészülését szorgalmazzák.
A Nagyfiúk, köztük a Rothschildok nem először játszanak a tűzzel, nem először felelősei egy világháború kirobbanásának. Ugyanis ha az uniós, illetve NATO-tagállamok katonái valóban megjelennek az ukrán frontokon, akkor bizony újra egy világháborúban találhatjuk magunkat, és nem feltétlenül azért, mert az oroszok gonoszok és kegyetlenek. Lehet, hogy mások náluk jóval kegyetlenebbek és embertelenebbek.
Európának két világháború után nyilvánvalóan nem érdeke, hogy egy újabba sodródjon bele, nem is véletlenül. És ezért kell újra kijelentenünk:
a brüsszeli elit, néhány tagállam, illetve más államok vezetői egyszerűen nem a saját érdekeiket követik, hanem a globális elitét. Az Európai Unió végrehajtói szerepre degradálódott, élén a rendkívül káros tevékenységet folytató Macronnal.
Ez az Európai Unió halott. És azzá akar minket, európaiakat is tenni. Talán váljunk meg tőlük, akik ezt az uniót vezetik, de itt és most. Amíg még nem késő.
