Börtön Peti Rákosi és Kádár nyomdokain

Érzékelhetően radikálbaloldali médiatűz alá került Varga Zs. András, a Kúria elnöke, amiért bírálni merészelte a fényességes Tisza párti elnök azon szavait, amelyekkel kilátásba helyezte a bírósági, ügyészségi vezetők cseréjét, magyarán a magyar igazságszolgáltatás alapos átszabását. Azt írta ugyanis az MTI-hez eljuttatott közleményében: „Lehet tiltakozni sértőnek talált szóhasználat ellen, ám március 15-én olyan politikai ígéret is elhangzott, amely túl azon, hogy kétségbe vonta az igazságszolgáltatás függetlenségét, az igazságszolgáltatás legitim vezetői elleni fellépést jelentett be. Ez pedig nem általános politikai kijelentés, hanem közvetlen fenyegetés.”

Mindezzel a főbíró mérhetetlen diplomatikussággal Magyar Péternek arra a meredek mondatára, fenyegető ígéretére célzott, ami úgy hangzott: „Visszaállítjuk az igazságszolgáltatás függetlenségét, lesz új bírósági, ügyészségi és rendőrségi vezetés.” A Kúria elnöke arról írt: a magyar történelemben az ilyesfajta fenyegetés nem példa nélküli, s a XX. századból Rákosi Mátyás, továbbá Kádár János nevét említette. Varga Zs. Andrást meglepte, hogy a különböző bírói szervezetek nem tiltakoztak az ilyen, az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető tervek, szándékok ellen.

Szó, ami szó: szép kis történelmi társaságba keveredett Magyar Péter, de ki is érdemelte. Láthatóan esze ágában sincs olyan pitiáner dolgokkal babrálni, foglalkozni, mint alkotmányosság, jogállamiság, kétharmados törvények. Arról az apróságról már nem is beszélve, hogy vérszomjas terveinek van egy szóra sem érdemes csekélyke akadálya: előbb valahogy kormányra kellene kerülnie, hogy autodafét csaphasson az igazságszolgáltatás renitens, nem eléggé nyitott egyedei körében.

Ilyesfajta akadályok azonban őt nemigen zavarják, s úgy tesz, mintha máris átvette volna az igazságszolgáltatás feletti totális uralmat. Már régebb óta megszokhattuk, hogy Nemzeti Együttbűnözés Rendszerét emleget NER-ként, s arról povedál, hogy börtönbe juttat mindenkit, akit csak ér a kormánypártok, a jobboldal tájékáról.

Visszatérő eleme beszédeinek, hogy szerinte háromezer fideszes politikusbűnöző ejtette foglyul Magyarországot. Hogy miért éppen háromezer és miért nem öt-, tíz- vagy százezer, azt csak ő tudná megmondani. Nyilván Peti vérbíró határozza meg, mint fő igazságszolgáltató, hogy ki minősül bűnözőnek. Csak remélni lehet, hogy nem tart mindenkit egytől egyig gonosztevőnek, aki olyan elvetemült volt, hogy a Fidesz–KDNP-re szavazott és erről az elítélendő szokásáról a jövőben sem hajlandó lemondani.

Se szeri, se száma az újságírókat megfenyegető akcióinak, megnyilvánulásainak is, képtelenség mindet számontartani. Azért az különösen emlékezetesnek bizonyult, amikor a nem baloldali újságírókat a Fidesz által fizetett piti bűnözőknek nevezte, mivel szavai szerint nem akarta megsérteni a jelenlévő balos sajtómunkatársakat, hogy újságírónak hívja a sajtótájékoztatójáról kitiltottakat. S ugye tudjuk, milyen sorsot szán azoknak a tiszás nemzetvezető, akikre ráaggatja a bűnöző stigmát.

Kemény leszámolást lengetett be legutóbb a köztelevízió közmegbecsülésnek örvendő régi brüsszeli tudósítója számára. Kifejezetten gusztustalan volt, amikor megalázási céllal arra szólította föl, hogy szégyellje magát, amiért „ehhez adja a nevét”. Majd miután azt hitte, hogy ki van kapcsolva a Hír TV kamerája, fenyegetően kilátásba helyezte, hogy mindent ki fognak vizsgálni a következő években, a fizetését és a lakását is.

A köztévé egy másik oszlopos, neves munkatársát Gerzsenyi Gabriella tiszás EP-képviselő találta meg, amikor gúnyosan gratulált a díjához, s hozzátette: „Örüljön neki, mert már nem sok ilyen lesz…”

Kérdés mindezek után, kiket akarnak egyesíteni, hogy úgymond a magyar és magyar közötti megosztottságnak vége legyen? Ez csak úgy lehetséges, hogy a jobboldaliakat nem tartják igazából se magyarnak, se embernek – csupán bűnözőnek.

Élhetünk a gyanúperrel, hogy az igazságszolgáltatás szerepét betöltő tiszás számonkérőszék nem kegyelmezne a velük egyet nem értőknek. Ebből a történelem legsötétebb lapjait idéző tervezetből kaphattunk ízelítőt a március 15-i beszédében, amikor üresen kongó hangján azt kiabálta, hogy jó hír a kormánynak és híveinek: hamarosan útnak indítják az Út a börtönbe programot. Skandálta is meglehetősen vegyes, összebuszoztatott közönsége, hogy „Börtönbe, börtönbe!” Nem volt világos azonban, hogy az úri közönség kire, kikre gondol, amikor lelkesen ismételgeti a „Börtönbe” szlogent. Akár az emelvényen állókra, sőt a fő szónokra is érthette. Nem is lenne csoda, hisz maga a pártelnök sem precizírozta, nem saját életútja következő állomásáról, maga elé tűzött karriercéljáról vallott-e.