Ezzel a birodalmi béklyóval és alávetéssel Magyarország csak nagy szerencsével tudott szembeszállni 2010-től, az őszödi beszédnek is köszönhető kétharmados választási győzelem birodalomellenes erők általi elérésével. Ekkorra már a kormányhatalomhoz jutó Fidesz belülről szilárd centrális szervezetté tudta kiépíteni pártját, és a kétharmad révén alkotmányozó hatalomhoz jutva a birodalmi agresszióval legyengített, a hatalmi ágak sokaságára szétszabdalt magyar államot hátulról stabil egységgé tudta összefogni.

Ugyanígy a banktőke és a gazdasági tőke majd 80-90 százalékát uraló birodalmi körökkel szemben az évi sok ezer milliárdos költségvetési eszközökből egy hazai meghatározású banktőkés szektort és gazdasági tőkés szektort kezdett létrehozni. Persze ezt végigkísérte a washingtoni birodalmi körök és itteni helyi rezidenseik, illetve médiájuk harsogásában a diktátorozás és a „haveri kapitalizmus”, korrupció sulykolása. Pedig ez csak a szétszaggatott állam gyengesége és a totális gazdaság függéssel szembeni elementáris önvédelmet jelentette/jelenti, és ezért nem jutottunk arra sorsra, mint Fico már egyszer, vagy Babis a cseheknél, illetve Vucsics Szerbiája is.

A Trump-adminisztráció segítségével a hátunk mögött még egyet lehet ajánlani a birodalmi béklyókból való kitöréshez – amit a kormányzat a politikai korrupcióval egyenlő ­–USAID-pénzek feltárásával már jó irányban folytat –, hogy a birodalmi NGO-hálózatok már hozzánk (és egész Kelet-Euró­pába) beépült része által az államok ellen mozgatott strasbour­gi emberjogi gépezet alól lépjen ki. 

A korrupciós USAID-pénzeket kapó magyar rezidensek és NGO-k néhány hét múlva esedékes lelepleződésére készülve már most gondolni kellene erre, hisz ezek fő politikai eszközét a strasbourgi EJEB jelenti.

A szerző professor emeritus