Nagy elvárásaik nem lehettek az elemi szintű ítélőerővel rendelkező embereknek Hadházy Ákos úgymond független országgyűlési képviselő szellemi képességei iránt. Legutóbb azonban még azokat a megrögzött, fenntartás nélküli baloldalfanokat is meglephette a nagyeszű férfiú, akiknek még voltak bizonyos illúziói vele kapcsolatban. Valami csoda folytán
nem kapott kellő figyelmet, hogy – bármilyen hihetetlen – a tüntetések beszüntetése mellett kardoskodott. Szó szerint azt nyilatkozta pár napja a pride-korlátozó intézkedések miatti őrjöngő partik jövőjéről: „Mi a mai cél? A mai cél az az, hogy követeljük ennek a mai tüntetésnek a visszavonását. Most is elmondom: követeljük.”
Nem volt persze világos, miért kellett követelniük a demonstrációk visszavonását saját maguktól, de legalább a megfelelő, nem hibbant magaviselet felé tett első lépésként is értékelhetők a szavai. Ha viszont ilyen követelést fogalmaztak meg és be akarták szüntetni az értelmetlen hídlezárásos handabandázást, akkor miért óberkedtek megint és minek próbálták ismét megbénítani a fél fővárost? Vagy pusztán arról van szó: azt sem tudja a fő lakosságidegesítő ellenzéki posztra vágyó baloldali politikus, hogy mit beszél? Egyszerű lenne pedig a megoldás: ha valaki nem tud értelmesen beszélni, ne szóljon, hanem hallgasson. Különben összezavarja a balos szektaszimpatizánsok amúgy is megkeveredett csapatát, akik nagyon akarnak már bízni valakiben, valakikben, csak nem tudják, kiben, kikben és milyen tulajdonságok alapján.
A civilben állatorvosi végzettségű botránypolitikus szereplése – nomen est omen – állatorvosi lóként jelzi, milyen színvonalesés következett be a baloldalon. Bizonnyal foglalkozásával magyarázható az a késztetése, hogy állatként bánjon az emberekkel. Nem túlzás ugyanis: aki a polgárok százezreit el akarja tiltani, zárni a helyváltoztatás, a közlekedés szabadságától, az nem embernek, hanem terelni való bárgyú birkának tekinti az embertársait, jelen esetben a fővárosi közönséget.
Tévedés egyesek részéről úgy tenni, mintha a hídelzáró álcivil szélsőbaloldali lakosságterrorizálókat fel kellene világosítani arról, hogy emberek százezreinek lehetetlenítik el az életét. Az úgynevezett tüntetők ugyanis nem a gyülekezési jogot gyakorolják, hanem kifejezetten ki akarnak tolni a népességgel.
Arra akarják az embereket – megfélemlítéssel – ráébreszteni, hogy ha nem lázadnak föl a Hadházy és társai által gyűlölt kormány ellen, akkor pokollá teszik az életüket. Az egész gusztustalan hídlezárásos pankráció tehát elsősorban nem is a kormány, hanem az annak megbuktatásra nem hajlandó állampolgárok ellen irányul.
Úgy gondolják, hogy ha elég erős presszió alá helyezik a jámbor embereket, akkor ez a forradalmasítás sikerülhet. Ezért próbálkozik a külföldről vezérelt Hadházy a huszonnégy órás, nonstop tüntetéssel és emlegeti az ellenállás szükségességét. Neve is van ennek az agresszív demonstrációs formának. Úgy hívják: blokád.
Mai napig nagy becsben tartják a taxisblokád címen futott, szemükben nosztalgikus 1990-es befuccsolt kormánybuktatási akciót. Olyan számukra a rendszerváltozás utáni első konzervatív kormánytámadó hadművelet, mint a régi szovjetimádó kommunistáknak a november 7-i nagy októberi szocialista forradalomnak nevezett oroszországi bolsevik puccs.
A nekik dicsőséges taxisblokád példája lebeg lelki szemeik előtt és az újrajátszásán fáradoznak. Valójában ezért kellett volna nekik a huszonnégy órás tüntetés is. Ha ugyanis a Kúria engedélyezte volna az egy teljes napig tartó hídelzárást, a huszonnégy óra letelte előtt újból kértek volna engedélyt az újabb egész napig tartó blokkolásra.
Ha nem kapták volna meg, nagy ordítozást csaptak volna, arra hivatkozva, hogy maga a bíróság deklarálta előző jóváhagyásával, hogy ez nem ütközik a gyülekezési törvénybe. A terv az volt, hogy a permanens blokád bírósági asszisztenciával mehessen a végtelenségig, amíg a kormány meg nem hátrál vagy meg nem bukik.
A Századvég felmérése kimutatta, hogy az emberek többsége nem ért egyet a hidak elfoglalásával, lezárásával. Ez örvendetes, ám a blokádoló provokátorokat inkább inspirálja arra, hogy a többséget móresre tanítsák, hisz éppen a választók fenyítése és zsarolása a céljuk.
Sajnálatosan tévednek azok is, akik arról beszélnek, hogy Karácsony Gergely pusztán lapít és fél megszólalni a hídfoglalások ügyében. A főpolgármester – aki a kormánybuktatást tartja a legfőbb feladatának – természetesen örül minden ilyen közbotrányokozásnak, hiába kellene a városlakók érdekeivel törődnie.
A Kúria döntése szerint amúgy a gyülekezés célja nem lehet kifejezetten a forgalom akadályozása. Hát most a legfőbb bírák is bizonyságot nyerhettek a jogsértésről, hiszen nyilvánvalóan nem csupán a forgalom, hanem az emberek életének az akadályozása, lehetetlenné tétele a rendbontó huligánok egyértelmű célja. Kedden ez mindenesetre nem sikerült, mert a demonstráció a késő esti órákban totális érdektelenségbe fulladt.
