A Schmidt Mária ládába zárását és agyonverését tartalmazó botrányos, Pintér Béla által kiagyalt és rendezett színdarab nyomán kezdjük érteni, mit jelent a kultúraváltás. Ezt: a liberálisnak öndefiniált szélsőbaloldali, kultúrakerülő egyéneknek a polgári csökevény reakciós jobboldaliak megsemmisítésére irányuló tombolásának a szabadságát.
A gyomorforgató ügyben nyílt levelet intézett a fővárosi Fidesz-frakció Nagy Ervin Tisza párti színészaktivistához. A Fővárosi Közgyűlés baloldali-tiszás többsége ugyanis az ő javaslatára pártfogolta annak az Átrium Színháznak a pénzügyi támogatását, amely ezt a demokráciapusztító nyilas-kommunista förmedvényt bemutatta. Magyar Péter kulturális jobbkeze azt nyilatkozta, hogy megnézi november 7-én az előadást, és utána alkot majd róla véleményt.
De miért kell a teljes álművészi, alkotásnak nem nevezhető színi előadást megnézni ahhoz, hogy valaki elítélje egy Széchenyi-díjas történész színpadi meglincselését? Milyen kételye lehet valakinek, hogy a Terror Háza Múzeum főigazgatójának az – amúgy férfi ― megszemélyesítőjét gyilkolják meg, aki látta az előadásról készült felvételeket?
Érdekes módon Nagy Feró könnyelműen odavetett és átgondolatlan mondatainak azonnali és hisztérikus elítéléséhez nem tartotta szükségesnek a balos gárda a rockzenész provokálásával kierőszakolt teljes interjú megismerését. Egy közéleti szereplő kivégzésének megítélését mennyiben módosíthatja a darab többi része? És vajon miért van az a kellemetlen előérzetünk, hogy a szektavezér hű lándzsa- és baltahordozója mindent rendben fog majd találni az agyonveréses jelenettel? Holott más szempontból is felháborító a gyilkossággal való penetráns példálózás. Gyáva módon ismét egy meggyőződéses konzervatív nőt vettek célba, csakúgy mint a közelmúltban Muri Enikő, Vasvári Vivien, Szabó Zsófi és legújabban a Békemeneten nyilatkozó Tóth Gabi esetében.
Hiányolunk azonban még egyebet is az ügyben. A máskor minden politikai történést derűre-borúra kommentáló Karácsony Gergely főpolgármester vajon miért nem nyilatkozik meg elítélően a hatalmas felháborodást kiváltó esetről? Mégiscsak a főváros adta arra a pénzt, hogy egy színház nyílt lincseléspárti propagandát fejtsen ki. És hol marad a Tisza Párt fővárosi frakcióvezetőjének, Bujdosó Andreának az állásfoglalása, elhatárolódása? Végül is ők támogatták, hogy a gyilkolós művet bemutató Átrium megfelelő anyagi segítséget kapjon. Hozzájuk képest a fűben lapító dinnye szószátyár képződmény, akkora a hallgatás.


























