Példának okáért az Európai Unió által is finanszírozott szexuális kisebbségek helyzetének monitorozására szakosodott ILGA-Europe jelentése szerint
Ukrajnában jelenleg is kiemelkedően magas az LMBTQ-közösségek hátrányos megkülönböztetése, amely nem pusztán az eltérő szexualitással élők többletigényeit veszélyezteti, hanem a mindennapi megélhetésüket és a fizikai biztonságukat is.
A jelentés kiemeli, Ukrajnában a háborús konfliktus tovább élezte a társadalomban tapasztalható homofób érzelmeket, amelyek bár évitizedes viszonylatban valamelyest enyhültek, az emberi kapcsolatokat továbbra is meghatározzák. Ebből kifolyólag talán nem is meglepő, hogy Ukrajnában az LMBTQ-közösségek elleni fizikai erőszak hétköznapi problémának számít, ám a társadalmi nyomás miatt évente csak a valós esetek töredékét, mindössze 20-25 olyan esetet regisztrálnak a hatóságok, amelyek tettlegességig fajuló agresszióról számolnak be. S ennél a pontnál érdemes kiemelni, hogy ezen esetek súlyossága kirívó: például több mozi és közösségi hely rendszeres célpontja az LMBTQ-közösségeket ellenzőknek, így gyakran előfordulnak rongálások, de még gyújtogatások is.
Ám az unió által is finanszírozott jelentés mellett a berlini székhelyű GPPi nevű agytröszt is átfogó kutatást közölt Ukrajna botrányos emberi (és meleg-) jogi helyzetéről. Mint olvasható, az országban általános a szexuális kisebbségekkel szembeni diszkrimináció, a munkahelyektől kezdve egészen a közegészségügyet átszövi a hátrányos megkülönböztetés. Utóbbi kapcsán megemlítendő, hogy gyakori a komoly egészségügyi vészhelyzetek előfordulása is, mivel az érintettek nem mernek őszintén beszámolni állapotukról, betegségeikről, vagy ha igen, csupán jelentős késedelemmel. S bár a GPPi mellett más összegzések is aláhúzzák, hogy a homofóbia és a transzfóbia mértéke az elmúlt évtizedekhez képest valóban csökkent Ukrajnában, konklúzióként valamennyi jelentés hangsúlyozza, hogy az intézményszerű diszkrimináció továbbra is jelen van az országban.
Ennek eklatáns példájaként nemcsak azt emelik ki, hogy az elmúlt öt évben mindössze két alkalommal merült fel az ország fővárosában egy melegfelvonulás lebonyolíthatóságának lehetősége, hanem még azt is, hogy a tavaly megrendezett, összesen néhány száz aktivistát vonzó megmozdulás mindössze tíz percig (!) tartott, miután a rendőrség „a felvonulók biztonsága érdekében” véglegesen feloszlatta azt.
Amennyiben mindezt számításba vesszük, egész egyszerűen nem juthatunk másfajta következtetésre, minthogy amit Brüsszel most épp a magyar gyülekezési törvény módosítása kapcsán rendez, az valójában nem más, mint egy újabb, kettős mércén alapuló és célzottan magyarellenes boszorkányüldözés. Csak bízni tudunk abban, hogy amikor az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottságának áprilisra időzített delegációja egy „tényfeltárás” keretében a hazánkba látogat majd, nem ússzák meg a tényekkel való szembesítést.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!