Szentendre a baloldal kísérleti terepe

A Dunakanyar legjelentősebb településén, Szentendrén 2025-től nagymértékben emeli az építményadót a választásokon győztes baloldal. Akár mínuszos hír is lehetne egy napilapban mindez, ha nem egy olyan városról lenne szó, ahol az országos átlaghoz képest már korábban is jelentős közterhet vetett ki az emberek otthonaira és a vállalkozásokra a helyhatóság. Mindezt még tetézi egy új adónem, a telekadó bevezetése, ami a beépítetlen, belterületi ingatlanokat és a külterületi zártkerteket érinti. Mindezt a csomagot teljesen váratlanul, titkos előkészítés után ugyanazon a napon terjesztették be, amikor a testület a polgármester és az alpolgármesterek fizetésének közel duplájára emeléséről is döntött.

A rendelet annak rendje és módja szerint hatályba lépett. Ma egy átlagos, 140 négyzetméteres családi ház után évi 82 ezer forintot kell fizetnie a tulajdonosnak (százszázalékos emelés), de egy ugyancsak átlagos, ám például szuterénnel rendelkező Kádár-kocka esetén már könnyen kétszázezer közelébe kúszik a befizetendő összeg. Ugye az ilyen 60-as, 70-es években épült ingatlanokat lakják a szupergazdagok… Ja, nem, a legtöbb esetben a még élő nyugdíjas nagyszülők, mert a gyerekek – hiába tervezték a házat több generációnak anno – kirepültek, és jobb esetben ketten vannak, rosszabban már csak az egyedül maradt anyuka vagy az apuka lakik a nagy, egyébként is drágán fenntartható házban. Na, nekik most elmegy a 13. havi nyugdíjuk is és a kis éves megtakarításuk is az adóra. Sorolhatnánk persze az emelés – amiből 1,4 millárd többletbevételt tervez a balliberális városvezetés – furcsaságait, kezdve onnan, hogy a választások előtt tagadta Fülöp Zsolt polgármester, hogy ilyen lépésre készülne, odáig, hogy ugyanez az önkormányzati vezetés éppen a beépítési stoppal kampányolt a szerintük túlnépesedett településen.

Ugye az üres belterületi telkekre kivetett, négyzetméterenkénti 300 forintos adó lehet, hogy nem a legjobb módszer a beépítés és a népességnövekedés elleni „harcban”… Az egyszerű hazugságnál érdekesebb lehet ugyanakkor a döntés mögötti filozófia, ha a bevétel maximalizálásán túl van ilyen egyáltalán. Mielőtt erre rátérnénk, azért azt fontos hozzáfűzni, hogy a városvezetés semmit nem tett új vállalkozások Szentendrére vonzásáért – sőt, az ő ingatlanadó-terhüket talán még a lakosságénál is nagyobb mértékben, esetenként hatszáz százalékkal emelte –, a tőle már megszokott módon a kormányra mutogat.

A propagandájuk szerint a közel 130 millió forintos kormányzati „többletelvonás” miatt kell adót emelniük. Ez nyilvánvalóan nem igaz, és az elfogadott költségvetési tervszámok le is buktatják a ferdítést annak, aki olvassa ezeket. A „többletelvonás” a szolidaritási hozzájárulást jelenti, amely a „többlet-adóbevétel” kárára történik, vagyis az elvonás eredője is pozitív marad, miközben a kormányzat normatív támogatása szintén jelentősen, több száz millió forinttal nő. Persze politikai kommunikációs szempontból ez mindegy is.

Szóval baloldali nyelven Szentendrét érintő adóelvonás van, a több száz százalékos helyi adóemelésért tehát a kormány a felelős. Punktum.

Az a kormány, amelyik minden erejét bevetve elérte, hogy a lakosságot közvetlenül terhelő, jövedelmi típusú adók helyett a fogyasztást terhelő adókra alapozza a költségvetés bevételi oldalát. A filozófia emögött az, hogy az egykulcsos adó igazságos, mert minél nagyobb a jövedelem, annál többet kell fizetni, és a kedvezményekkel a társadalom fenntartásában nagyobb részt vállaló csoportok jobb anyagi helyzetbe hozhatók. A fogyasztási típusú adókat ugyanakkor szintén a „gazdagabbak” fizetik be nagyobb részben, hiszen ők a jövedelmükből nyilván többet fogyasztanak. Ezzel a felfogással a kormánynak sikerült minimalizálnia a korábban a költségvetést nagymértékben károsító adóelkerülést, miközben igazságosabbá tette a közteherviselést és hozzájárult a foglalkoztatottság jelentős növekedéséhez.

A vagyoni típusú adók a kormányzati gondolkozásban szóba sem jönnek, abból a meggondolásból, hogy a tulajdont az emberek adózott pénzből vásárolták, vagyis igazságtalan annak újbóli megadóztatása.

A vagyoni típusú adó egy igazi baloldali találmány, amely jól beleillik a több sávos jövedelmi adó (a nagyobb jövedelműek a keresetük sokkal nagyobb részét fizessék be) és a kedvezmény helyett segélyezés filozófiájába. Ez utóbbit egyébként Szentendrén is követik, ilyen az a bizonyos baloldali észjárás, hogy szociális alapon lehet támogatást kérni az önkormányzattól. Erre el is különítettek 40 (!) millió forintot az 1,3 milliárdos adóteher-növekedés kompenzálására. Az egész vagyonadó párhuzamot mutat politikai szempontból a most újra egyre népszerűbb áfacsökkentés teljesen értelmetlen tervével.

A csökkentett áfa miatt nem lesz olcsóbb semmi, hiszen a kereskedők és a gyártók nem fognak a kereslet-kínálat függvénytől eltérni az áraikkal, ez a racionális viselkedés és ezt mutatja a tapasztalat is.

Az egyszerű szocialista felfogás szerint akinek nagyobb háza van, az gazdagabb. Emiatt erőltette 2008-ban a Bajnai-kormány is az általános ingatlanadó bevezetését. Fentebb már ecseteltük, hogy a négyzetméter alapon kivetett ingatlanadó nemhogy igazságos, de egyértelműen igazságtalan, hiszen olyanokat sújt megfizethetetlen adóterhekkel, akiknek a jövedelmi viszonyaik nem párhuzamosak az ingatlanuk méretével, értékével, sőt van, hogy nem is ők vették, csak örökölték.

Az egész cikkem azért született, hogy szemléltessem a baloldal adófilozófiáját egy konkrét példán keresztül. Ha van nekik ilyenjük egyáltalán. Amennyiben a Tisza Párt az ígéreteit és a háttérországából érkező „szakértői” szivárogtatásokat a majdani gazdaságpolitikájának lényegéről megtartja és csökkenti az áfát, miközben bevezeti az egy számjegyű, kilencszázalékos szja-t, biztosan nem lesz elég a 13. havi nyugdíj eltörlése és a rezsicsökkentés megszüntetése, akkora lyukat ütnek a költségvetésen. Erre az ingatlanadó bevezetése lehet a legkézenfekvőbb megoldás. És ugyanezek a „közgazdászok” egyszer ezt már kikiáltották szakmailag tökéletesnek, amikor Bajnaiék be akarták vezetni.

Persze azt még senki nem mondta, hogy az egy számjegyű szja kire vonatkozik majd. Ebből az ígéretből még gond nélkül levezethető, hogy visszatérnének a sávosan progresszív adózáshoz, hiszen a baloldal mindig azt tartja „igazságosnak”, pont mint az ingatlanadót és a segélyeket.

Ma Szentendre egy kísérleti laboratórium. Már írtam számokat, de talán a legjobb példa a nonszensz baloldali adópolitikára az, ami az üres telkekkel történik. Ez a városvezetés azzal nyert 2019-ben és ’24-ben, hogy nem szeretne újabb betelepülőket látni Szentendrén.

2025-től egy ezer négyzetméteres, teljesen átlagos belterületi telek után, amennyiben az nincs beépítve, évi 300 ezer forint telekadót kell fizetni a korábbi, egységesen 42 ezer forintos kommunális adó helyett. Amennyiben erre a telekre a tulajdonos felhúz egy húsz négyzetméteres vityillót, telekadó fizetési kötelezettsége nem lesz, viszont a „ház” után nagyjából húszezer forint (!) adó terheli évente.

Aki nem akar vityillókkal csalni, most jó áron túladhat a telkén, az ingatlanbefektetők sorban állnak. Igaz a túlkínálat majd leveri az árakat valamelyest, de Szentendrén így is aranyáron adnak-vesznek ingatlanokat. Egy ezer négyzetméteres telekre felhúzható egy ikerház, amibe be tud költözni két család. Az üres telek tulajdonosa kiszáll, realizálja a befektetését, nem kell évi 300 ezer forintot fizetnie, a vevő jó árréssel adhatja tovább az új házat, lesz két új beköltöző család, négy új, forgalmat duzzasztó autóval, gyerekekkel, vastagon befizetendő ingatlanadóval az önkormányzatnak. Szinte mindenki nyer, kivéve a szentendreiek közösségét.

Mert Szentedre tényleg megtelt. A közoktatás, az intézményhálózat nem bír el több embert, az utak több gépkocsit, de ez láthatóan nem számít. Még több száz eladható üres telek van a városban.

És, hogy ki az alcímben említett két politikus? Gulyás József alpolgármester, az SZDSZ volt országgyűlési képviselője ma a város egyik legfontosabb embere. Elődje, Pilis Dániel sem bukott ugyanakkor nagyot azzal, hogy nem lett alpolgármester. Most ő a Tisza Párt szentendrei főszervezője, az önkormányzatnál pedig alpolgármesteri fizetéssel tanácsnok, aki egy új szervezeti egységért is felelős, a közösségi tervezési irodáért.

Azt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy vajon mivel foglalkozik majd ez az iroda.

Azért annyit megsúgok, hogy az adóemelésről nem kérdezték meg a szentendreieket, ellentétben például a szomszédos Pomázzal, ahol a választások előtt lépte meg azt az önkormányzat.