A Hunyadiak talán megsejtették a valós mozgató rúgókat és cselekedni is próbáltak, de stratégiájuk végül is elbukott. Feltehetőleg főként azért, mert nem volt sem koherens lebeszélési módjuk a helyzet pontos megértéséhez, sem a nemzet egységének a megteremtéséhez. Az első világháború projekt mélyszerkezetének megértésére utal Tisza István miniszterelnök híres mondata, miszerint Magyarország ezzel a háborúval semmit nem nyerhet, de mindent elveszíthet, ám a kiegyezés alaphazugságára épülő birodalom romjai alá szorulva Magyarország újra, talán Mohács tragédiáját is felülmúló összeomlás tehetetlen áldozatává vált. A kiegyezés alaphazugsága az volt, hogy a magyar és osztrák uralmi csoportok valójában abban „egyeztek ki”, hogy közösen tesznek meg mindent annak érdekében, hogy kiszolgáltassák az egész birodalmat ugyanannak a „nem létező” pénzhatalmi rendszernek, amely már Mohács előidézésében is kulcsszereplő volt. Az első világháború valójában a „második” német birodalom (1871–1920) „kivégzése” volt, a németséggel ugyanis egy kicsit „érdesen” kellett megértetni, hogy a brit birodalmat nem ő, hanem az „odaát” felépített amerikai birodalom követi majd a világhatalmi trónuson.

Ezután egy még bonyolultabb játszmában, ez volt a „második világháború” fedőnevű projekt, érték el a harmadik német birodalom felépülni engedésével a németség totális vereségét. Azt ugyan Horthy kormányzó és uralmi csoportjai is tudták, hogy Magyarország ebből a „csinált” projektből is csak totális vesztesként kerülhet ki, de a koherens narratíva és az adekvát cselekvésre való képtelenség itt is értelmezhetetlenné tette a nemzet egységét. Persze valóban nem lett volna könnyű feladat az először 1938-ban Münchenben megmutatkozó „háromtest birodalom” világrend formáló dinamikájában rejlő végzetes csapdát felismerni. Azt, hogy a „Nyugat” (értsd a „nem létező” erő bábja) itt a német birodalmat akarja nekivezetni a harmadik testnek, az orosz birodalomnak. Ám a következő évben a német és orosz birodalom szövetkezik a Nyugat ellen. Na még csak ez kéne, válaszolja erre a Nyugatot mozgató erő, és mégis csak rábírja a harmadik német birodalmat a támadásra, hogy ezt követően azonnal az orosz birodalommal kössön szövetséget a német birodalom ellen. Három szereplő, három év, három különböző kombináció, bravó! Nem olyan meglepő, hogy a magyar uralmi csoportoknak végül is se tudása, se bátorsága, se becsületes helytállása nem volt elégséges az újabb katasztrófa elkerüléséhez. És ha az elitek sem képesek egységesen cselekedni, akkor nem annyira meglepő, hogy maga az egész nemzet is képtelen lesz felismerni helyzetét.

A mai Magyarország harmadik világháborúból való kimaradásának, és ami ezzel egyet jelent, az újabb történelmi katasztrófa elkerülésének az alapvető feltételei ma is ugyanazok. A most zajló világrendszerváltás lényegét felismerő narratíva, a bátor cselekvés, de legfőképpen az ezt megérteni képes nemzet egysége.

A szerző közgazdász