Magyarán: nincs hova lépni, nincs merre fordulni, ide valóban új intézmények kellenek. Ennek szellemében, vagyis Orbán Viktor mondatainak szellemében kell eljárnunk. S éppen ezért 

Donald Trump és alelnöke, J. D. ­Vance semmire nem értékelik az uniót, véleményük szerint az unió önmagát rombolja, veri szét következetesen és módszeresen. Az unió, főként annak bizottsága és „csodálatos” elnöke, Ursula von der Leyen nem tesz mást, mint hogy tönkreteszi az európai tagállamok gazdaságát, engedi, hogy a kontinenset elfoglalják a muszlim migránsok és ezzel egy vallását és identitását vesztett földrésszé váljon, lopakodó módon bevezeti a totális cenzúrát és a gondolatrendőrséget, a készpénzt meg kívánja szüntetni és kínai mintára mindenkit digitális kártyával akar ellenőrizni, ezzel elvenni a maradék szabadságát is.

És mindennek a tetejében, egy felesleges és értelmetlen háborús logikába megy bele egyre mélyebben Oroszországgal szemben, aminek következtében szinte kiprovokálja azt, hogy háború törjön ki Európában újra, ami már világháború is lehet, sőt az atomháború veszélye is közelebb kerülhet. (Ez a provokatív fellépés Oroszországgal szemben nagyon hasonlít ahhoz, ahogy a globalista, liberális és neokon amerikai körök végül belehajszolták Putyint abba, hogy megtámadja Ukrajnát, ami persze még ezzel együtt is elfogadhatatlan lépés volt a részéről, de az amerikai neokonok és demokraták felelőssége ebben mindenképpen óriási.)

Egyszóval, valóban, 

Ezt nem szabad megengedni, addig kell vagy totálisan átalakítani az uniót, amíg még lehet, vagy – ceterum censeo – fel kell szántani és be kell hinteni sóval.

Orbán Viktor maga mondta ki: az Európai Unió az ellenségünk – Ukrajna mellett. Nos, ha az ellenségünk, akkor miért is maradunk benne? Az ember az ellenségével talán mégse maradjon egy szövetségben, egy szervezetben, ha lehet. Ez nem logikus, nem észszerű és nem is érthető. Ki akar újra és újra az ellenségével együtt lenni, együtt döntéseket hozni? Ne legyünk Stockholm-szindrómások, ne kezdjük megszokni azt, amit nem szabad. Különben is, itt vannak az unión kívüli szövetségeseink, élükön éppen Donald Trumppal, és megbízható partnereink, mint a kínaiak, oroszok, a Türk Tanács, afrikai és dél-amerikai országok, Japán, Dél-Korea és még sorolhatnám. Mitől félünk? Trump a szövetségesünk, és ha ő velünk, vajon ki ellenünk? Másfelől: ha Donald Trumppal ilyen mértékben egyetértünk, akkor más kérdésekben is figyeljünk rá és kövessük abban, amiben érdemes és fontos.

Nos, megítélésem szerint ezek közé tartozik az a tény, hogy Donald Trump Amerikája ez év elején kilépett több mint hatvan nemzetközi szervezetből – hiszen új intézmények kellenek, mint Orbán mondta, a régiek semmire sem jók! –, amelyekből mintegy harminc az ENSZ egyik vagy másik szervezete, ilyen többek között a WHO, az Egészségügyi Világszervezet. Kiemelném azt is, hogy Trump már tavalyi hivatalba lépése után felmondta a 2015-ös párizsi klímaegyezményt, mert szakemberei és a tudományos tapasztalatok meggyőzték arról, hogy az emberi szén-di­oxid-kibocsátásra visszavezetett globális felmelegedéssel kapcsolatos riogatás valójában egy kamu.

Egyszóval, 

 Ha nem képes radikálisan megváltozni, akkor távozzunk az unióból és távozzunk a WHO-ból is!