Különben? Nem arról van szó persze, hogy különben kipenderítik a tagot. Az egymáshoz sok ezer szállal kötődő tagállamok kiválása nem opció, az integrált közösségi blokk szétvagdosása több problémát jelentene, súlyos anyagi veszteséget mindkét oldalon, vagyis nyilván jogi ügyeskedéssel, reformokkal lehet semmissé tenni a döntéshozatali illúziót. Mert nem lehet örökké azt hazudni, hogy nincs politikai törekvése az államon belüli államnak, az Európai Bizottságnak. Azt se lehet fenntartani, hogy egyes tagállamok milyen befolyással bírnak a bizottságra, s hogy ezen tagállamok európai elkötelezettsége legalábbis megkérdőjelezhető. De tény, hogy az európai boszorkánykonyha főszakácsai dörzsölt öreg rókák, nem hagynak egy eurócentet se a földön heverni, és nem könnyű őket kijátszani.

A megfelelő – és barátságos – helytartó azt tesz, amit akar a periférián, ha jól működteti a jövőben a szavazóautomatát és a tapsgépet. Az az Ukrajnának szánt 90 milliárdos hitel akkora üzlet, amelyet nem hagyhatnak veszni, és hol vannak azok a háttérben folyó üzletek, amelyekről soha nem fogunk részleteket tudni, mert a híresen tiszta kezű uniós tisztviselők nem mesélnek róluk. Az unió ünnepelt hőse pedig az az Ilaria Salis, akiről tudni lehet, kizárólag az európai mentelmi joga miatt nem ül börtönben, és a közösségi médiában gúnyolódik Orbán Viktor választási vereségén. 

A vétó elvétele azonban súlyos üzenet. A tagállamok szuverenitásának ugyanis nem csak egy aprócska részéről mondanak le így a vezetők, hanem kényszerpályára kerülnek. Arra viszont senki se hatalmazott fel egyetlen országvezetőt sem, hogy átadja a döntési jogokat egy összeválogatott testületnek, amelynek éppenséggel német a vezetője. Itt a tavasz. Langy esők jönnek.