Beérett az EU gyümölcse

LANGY ESŐK JÖNNEK – Hangyányi erkölcs sincs a közösségben, csakis érdekek tartják össze az egész tömböt, valamint a közös bűnök.

Sitkei Levente

Európai Unió választás Magyarország 2026. 04. 19. 5:40

Tizenhat év azért nagyon hosszú idő. Főleg akkor, ha folyton kudarcot vall minden próbálkozás, az ezerszer elátkozott Fidesz-kormány nem hajlandó összeomlani, sőt mindig megnyeri a választásokat. Az Európai Unió eredeti elképzelése az volt, hogy senki se fog beleszólni a nagyok játékába, az erőközpontok, mint Németország vagy Franciaország háborítatlanul üzletelhetnek és garázdálkodhatnak az „új” Európában, három zacskó szotyiért megkapják a repteret, a vízközműhálózatot és a vasútvonalakat, az ottani kormány pedig ájult tisztelettel ropogtatja majd a magokat. Mert az a szotyi a gazdag, művelt és főleg teljesen önzetlen nyugatról jön.

Aztán Orbán Viktor egyáltalán nem így viselkedett, ragaszkodott a magyar érdekekhez, nem volt hajlandó meghajolni senki előtt, ha kellett, egyedül állt szemben a nagy közös akarattal, amelynek mindig a nagyok voltak a haszonélvezői.

Ne feledjük, ahogy a Fidesz-kormány felállt, azonnal elkezdődtek a támadások ellene európai porondon, egymást követték az Európai Parlamentben a véget nem érő viták és megbélyegzések, a szabadságjogokért rettegő képviselők karriert építettek abból, hogy Magyarországot mocskolták.

Rendre elbuktak a próbálkozások, de a valóságban sose adták fel. Mert az Orbán-kormány nem lett szavazóautomata, nem tapsolt ütemesen, amikor erre utasították. Vagyis újra meg újra megjelentek a nyugatiak szemében rendkívül előremutató, demokrata és mosolygós politikusok, akiknek biankó csekket adtak, ha nyernek. De nem nyertek. Eddig.

Ez a mostani választás a tizenhat évnyi kudarc utáni siker onnan nézve. Egy alaposan kiképzett jelölttel, aki ki tudta használni a Fidesz-kormány hibáit és elkényelmesedését, és akinek hamarosan el kell kezdenie a „jó” magyar kormányzást. Persze az uniós élet se állt le egy pillanatra sem, a sorozatos válságok és egyértelmű tévutak alaposan megtépázták a közösséget, amely önmagára még mindig úgy tekint, mint az etalonra. A nagy közös együttműködés láthatóan nem működik, így az erősek inkább magukhoz ragadnák a döntés jogát, eltörölve külpolitikai ügyekben a tagállami vétót. Ez pedig nagyjából azt jelenti, hogy az Európai Uniónak elege van az akadékoskodó tagokból, mindenkinek kötelező beállni a sorba.

Különben? Nem arról van szó persze, hogy különben kipenderítik a tagot. Az egymáshoz sok ezer szállal kötődő tagállamok kiválása nem opció, az integrált közösségi blokk szétvagdosása több problémát jelentene, súlyos anyagi veszteséget mindkét oldalon, vagyis nyilván jogi ügyeskedéssel, reformokkal lehet semmissé tenni a döntéshozatali illúziót. Mert nem lehet örökké azt hazudni, hogy nincs politikai törekvése az államon belüli államnak, az Európai Bizottságnak. Azt se lehet fenntartani, hogy egyes tagállamok milyen befolyással bírnak a bizottságra, s hogy ezen tagállamok európai elkötelezettsége legalábbis megkérdőjelezhető. De tény, hogy az európai boszorkánykonyha főszakácsai dörzsölt öreg rókák, nem hagynak egy eurócentet se a földön heverni, és nem könnyű őket kijátszani.

Ne feledjük, az összes jogállamisági aggodalom kizárólag érdekekről szólt, a még fel sem állt Tisza-kormány lényegében azt tehet, amit akar, látványosan alkotmányellenes és demokráciaellenes első lépései nem ütik meg az uniós ingerküszöböt. Ez Lengyelországban is pontosan ugyanígy történt.

A megfelelő – és barátságos – helytartó azt tesz, amit akar a periférián, ha jól működteti a jövőben a szavazóautomatát és a tapsgépet. Az az Ukrajnának szánt 90 milliárdos hitel akkora üzlet, amelyet nem hagyhatnak veszni, és hol vannak azok a háttérben folyó üzletek, amelyekről soha nem fogunk részleteket tudni, mert a híresen tiszta kezű uniós tisztviselők nem mesélnek róluk. Az unió ünnepelt hőse pedig az az Ilaria Salis, akiről tudni lehet, kizárólag az európai mentelmi joga miatt nem ül börtönben, és a közösségi médiában gúnyolódik Orbán Viktor választási vereségén.

Hangyányi erkölcs sincs az egész közösségben, csakis érdekek tartják össze az egész tömböt, valamint a közös bűnök.

A vétó elvétele azonban súlyos üzenet. A tagállamok szuverenitásának ugyanis nem csak egy aprócska részéről mondanak le így a vezetők, hanem kényszerpályára kerülnek. Arra viszont senki se hatalmazott fel egyetlen országvezetőt sem, hogy átadja a döntési jogokat egy összeválogatott testületnek, amelynek éppenséggel német a vezetője. Itt a tavasz. Langy esők jönnek.