Mire vállalkozik majd a pályázaton kiválasztandó Százöt ember? Az alapelvárás nem lehetne más, mint az előző modell eredményeinek megőrzése. Mert, bár próbálják tagadni, vitathatatlan, hogy az egyetemek a nemzetközi rangsorokban jelentősen előre léptek, negyedével bővült az egyetemisták száma, erősödtek a vidéki egyetemek, kiszélesedtek az ipari kapcsolatok, növekedett az innovációs bevétel és a nemzetközi tudományos teljesítmény. Ennek a hátterében az egyetemi oktatók, kutatók, vezetők elkötelezettsége mellett az államháztartáson kívüli működés, a hosszútávú teljesítményfinanszírozás, a vagyonjuttatások és a fenntartó alapítványok részéről a szolgáltatói szemlélet állt. Azonban az elmúlt hetek eseményei alapján bizonyára olyan kuratóriumi tagok kerestetnek, akik ellenzői voltak a felszámolásra váró modellnek és elkötelezettek annak lebontásában. Annak a korábbi rendszernek a visszaépítésében, amely egyre távolabb sodorta a magyar egyetemeket a nemzetközi élvonaltól. Olyanokat, akik – jól fogalmazza meg a hetekkel ezelőtt elfogadott törvény – elszámoltatási biztosai lesznek az egyetemeknek.

A magyar egyetemisták és egyetemek jövője és versenyképessége érdekében reméljük, hogy nem a politikai érdek és annak kiszolgálása lesz a fő szempont az átmeneti egy évre kiválasztott 105 bátor (?!) embernek, hanem az elmúlt évek eredményes működését elősegítő modell megújítása. Ehhez irány lehet akár a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem modellje, vagy akár az az osztrák irány, ami az alapítványi konstrukció egyik alapjául szolgált.

A szerző országgyűlési képviselő, volt kulturális és innovációs miniszter