A botrányos mesekönyv csak az első lépcsőfok

A Soros-szervezetek nem szeretnék, hogy a szülők döntsenek a haladás szempontjából fontos kérdésben.

A mesék nélküli mesék irodalmi értelemben vett módon tehát értékelhetetlenek. Erre felesleges több szót vesztegetni, ha a nyilvánvaló tények ellenére is lesznek olyan liberálisok – nem is kevesen –, akik a jogos kritikát is homofób gyűlöletkeltésnek fogják nevezni.

Ami viszont merőben új fejlemény, és amiről igenis beszélni kell, hogy a napokban jó pár, magát civilnek hazudó, Soros György bőkezű támogatását élvező szervezet az ombudsmanhoz fordult, amiért néhány önkormányzat betiltotta településük óvodáiban a genderpropagandát. Meg persze gyorsan lehomofóbozták a miniszterelnököt is, és azt is kinyilvánították, hogy az országban államilag vezérelt gyűlöletkeltés zajlik. A kijelentéseiket arra alapozták, hogy Orbán Viktor néhány hete egy interjúban azt találta mondani, hogy a magyar emberek roppant mód elfogadók és türelmesek a homoszexuális társadalom tagjaival szemben, viszont annyit azért elvárnak, hogy az LMBTQ-lobbi hagyja békén a gyerekeinket.

Ez nem tetszett a Soros-szervezeteknek, akik éktelen haragra gerjedtek. Hát micsoda fasiszta gyűlöletbeszéd, milyen világra szóló botrány arra kérni a meleglobbit és a melegjogi szervezeteket, hogy ha nem túl nagy kérés, legyenek olyan kedvesek, és tartsák magukat távol a négyéves óvodásoktól, és az alsó tagozatos kisiskolásoktól?! Tűrhetetlen. Botrány. Hátrafelé nyilazós, múltba révedős, honfoglalás korabeli, maradi hülyeség. Aki ma ilyet kér, az holnap embereket fog gázkamrába küldeni. Ők aztán a legkevésbé sem szeretnék békén hagyni a gyerekeinket. Éppen ellenkezőleg: egyértelműen kiderült, hogy a kezdetektől fogva azon dolgoznak, hogy a Meseország mindenkié minden óvodába és iskolába bekerüljön.

Ezt akarják, és ezért akarják bebizonyítani, hogy a mesekönyv kitiltása az óvodákból alaptörvénybe ütközik. Bizony: ilyenkor viszont bátran hivatkoznak a gyűlölt alaptörvényre.

Ez azért is furcsa, mert a botrány hatására a könyv útmutatójából kivették az óvodásokra vonatkozó részeket, már „csak” az alsó tagozatos kisiskolásokat akarják a tanórákon transznemű, bi- és homoszexuális szereplők történetei segítségével, úgymond, érzékenyíteni. A napnál is világosabb, minapi közös nyilatkozatukkal is ezt bizonyították, hogy az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar LMBT Szövetség, a Társaság a Szabadságjogokért, az Utcajogász Egyesület azért küzd, azon dolgozik, hogy ez a „kedves” és „ártatlan” mesekönyv az összes óvodában és iskolában megtalálható legyen.

Az meg nem is lehet kérdés, hogy ez csak az első lépcsőfok, amit kisvártatva követni fog a második, amikor homofób fasisztának lesznek bélyegezve azok a pedagógusok és szülői közösségek, akik/amelyek nem szeretnék, ha a Meseország mindenkié című politikai propagandát olvasnák fel reggelente a gyerekeknek.

A libsi jogvédők meg fogják próbálni kirúgatni az ilyen renitens és maradi fasisztákat, a harmadik lépcsőfokhoz érve pedig az lesz a következő követelésük, hogy a gyámügy vegye el az „elfogadást” és a „szeretetet” propagáló könyvet elutasító szülőktől a gyerekeiket. Öröm az ürömben, hogy ezek a nyilatkozatok egyértelműen leleplezik a könyvet támogató LMBTQ-szervezetek valódi céljait.

Önleleplező őrjöngésük rántja le a leplet arról a hazugságukról – amivel egyébként hónapokig sikerrel tudták átverni a magyar embereket és a közvéleményt –, ami azon alapult, hogy a homofób nácik feleslegesen dühöngenek meg tiltakozgatnak, hiszen minden szülő szabadon eldöntheti, hogy leveszi-e vagy sem a polcról a melegházasságot és az édeshármast propagáló kiadványt.

Fenéket döntheti el. A Soros-szervezetek a legkevésbé sem szeretnék, hogy a szülők döntsenek egy ilyen, a progresszió és haladás szempontjából fontos kérdésben.