Olvasva Veres András győri megyés püspök napokban megjelent interjúját, erkölcsfilozófiával foglalkozó tudósként nem tehetem meg, hogy magamban tartsam a kikívánkozó gondolatokat. Azt állítja, a lombikprogram virágzó, bűnös intézmény. „Elindult ugyan egy változás, de virágzik a számomra még mindig nagyon fájdalmas lombikprogram. Ezt teljesen ki kéne iktatni a gyakorlatból, súlyos bűnöket követünk el vele!” (Magyar Hírlap, 2020. október 17.).
Nehéz erre nem felkapni a fejünket a XXI. században, hiszen püspök úr egy gyógyászati eljárásról beszél. A bűn fogalmának jogi, erkölcsi, teológiai dimenzióját lehet ugyan ütköztetni e kijelentés kapcsán, de elegendő lesz a püpök úr által is kiválóan ismert keresztény erkölcsi dimenzió talajára lépnem érvelésemkor, hogy érzékeltessem, milyen önellentmondásos és mennyire keresztényi szemlélettel nem összeegyeztethető, ha az ő álláspontját továbbgondolva azt a gyakorlatban is elkezdenénk alkalmazni. A keresztény lelkületű ember – akiből sajnos egyre kevesebb van Európában – hisz a gyengék, a betegek gyámolításában, a szeretetteljes gondoskodásban.
Püspök úr keresztény, hívő emberként félre nem érthető módon éppen ezen erények gyakorlását sérelmezi azoknál az orvosoknál és szakdolgozóknál, akik a meddőség nevű borzalmas betegségből vezetik ki a rászorulókat. Röviden és tömören valóban azt szeretné, hogy a jövőben az orvos ne gyógyítson? Tagadja meg mindazt, amire felesküdött, és küldje el a betegét szenvedései ellenére? Álláspontja szerint a lombikprogramban részt vevő személyek bűnösök, tehát bűnös a gyógyító, a beteg, de horribile dictu a gyermek is. Tévedett volna Isten, mikor a gyógyítás e formáját megteremtette? A világ első lombikból született embere ma 42 éves, születése óta hatmillió lombikból született ember él értékes életet. Talán azt kellene mondanunk most nekik, hogy Isten akarata ellenére, tévedésből és nem a gyógyászat csodájaként születtek? Püspök úr álláspontjából ez következik.
Teológiai érvet is segítségül hívhatok annak igazolására, hogy a lombik nem bűn. Szent Ágoston creatio continua (folytonos gondviselő teremtés) tana elég meggyőző számomra, mely szerint Isten minden teremtménye jó, a lombikprogramban született életek is. Az ágostoni érv magáért beszél – ha én nem is, talán a teológia meggyőzi a kételkedőket. Továbbá püspök úr a bűnről szólt, nem pedig a jóságról, térjünk is vissza rá. Felmerült bennem a kérdés: vajon bűn-e gyermek után vágyni, gyógyíttatni magunkat, elfogadni az orvosok hozzáértő segítségét, akik sokszor önfeláldozón, magukat nem kímélve dolgoznak betegeikért?
Vajon bűn-e, ha az orvos a szenvedő beteg fájdalmát enyhíteni tudja, és – hangsúlyozom – segítséget nyújt? Egyszerűbben is megfogalmazva: vajon bűn-e a keresztény erkölcs egyik legfontosabb erényét, a segítségnyújtást gyakorolni embertársainkon?
A gyógyítás erény, ez pedig factum, bibliai források sorával támaszthatom ezt alá, nem is szükséges, jól ismert. A gyógyítás keresztényi segítségnyújtás, ez vitathatatlan, milyen okkal tartanánk a benne részt vevőket bűnösöknek? De püspök úr az egyházi pozíciójából fakadó tekintélyének sámlijára állva bűnösnek nevezi az orvost, a beteget, de még a meggyógyulás végeredményét is, a gyermeket.
Ma hazánkban és a világon sok millió ember küzd a meddőségből való kigyógyulásért, sokan pedig segítenek, hogy gyógyultként boldog, egészséges gyermekük születhessen. Minden megszületett gyermek a segítő, gyógyító keresztényi szándék kézzelfogható bizonyítéka. Sokaknak fájó a lombikprogram negatív jelzővel való illetése. Az alig néhány hete elhunyt Kőrösi Tamásnak, a hazai meddőségkutatás egyik legnagyobb szaktekintélyű orvosprofesszorának a témában tisztánlátásra sarkalló szavait idézem: „Nem pusztítunk el semmit, ezt egyszer s mindenkorra tudomásul kellene venniük az ellenzőknek: minden idegszálunkkal az életre koncentrálunk. Nem játszunk Istent: nem, nem, soha. Ellenben sokszor érezzük a Teremtő leheletét az arcunkon, bátorító kezét a vállunkon.” (Dr. Kőrösi Tamás, Kisalföld, 2017. augusztus 28.)
Kőrösi Tamás levelének ezen egyetlen részlete is elegendő, remélem, hogy az Úr kegyes megvilágosítóereje püspök úr szellemében is fényt gyújtson, és tisztítsa a zavaros képzetet, melyből kifolyólag hibásan ítéli meg a lombikprogramban részt vevőket. Hovatovább arra tesz célzást, hogy a gyógyításnak ezen sikeres módját eliminálná a gyakorlatból. Miért is? Püspök úr, a lombik az abortusz inverze, az életet eredményezi, nem a halált. Azok a leendő szülők, akik a kezelésben részt vesznek, azért keresik fel a meddőségi centrumokat, hogy az élet Istentől kapott célját megvalósítsák. Gyermeket szeretnének, családban kívánnak élni. Az Istentől kapott cél beteljesítésében nem akaratuk, hanem betegségük a gátló tényező. Az ön álláspontja szerint arra következtethetünk, hogy különbség van a lombikban fogant gyermekek, embriók és a természetes módon fogantak között. A kezelések során életre hívott embriók morálisan azonos státusúak azokkal az embriókkal, akik természetes módon fogannak, védendők, és ebben minden lombikprogramban részt vevő egyetért.
Püspök úr azt vélelmezi, hogy a lombikprogram során az egészséges embriók egy része elpusztításra van ítélve. De téved. Ezt Kőrösi Tamás egy korábbi interjúban határozottan cáfolta, idézem: „Bátran állíthatom, hogy intézetünkben nem pusztítottunk el egyetlen embriót sem.” A lombikprogram az élet teremtéséről, nem pedig az elpusztításáról szól, hatmilliónál is több boldog gyermek születhetett így meg, Istennek célja van velük, talán éppen a kételkedők megszólítása.
Egy bibliai idézettel zárnám a tisztelet felkiáltójeleként: „Emlékezzetek meg az ő csodáiról, amelyeket cselekedett.” (Zsoltárok, 105. 5.) Emlékezzünk azokra a csodákra, a gyerekekre, akik a doktor úrnak és csapatának köszönhetően esténként ma imát mondanak, szüleikért, testvéreikért és azokért is, püspök úr, akik ellenünk vétkeznek. A krisztusi magatartás mindig példaértékű. Meggondolásra ajánlom Máté evangéliumából a Megváltó tanítványaihoz intézett intelmeit: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.« Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Máté, 9, 12–13.)
A lombikkezelést követően a gyermekről a szülők hálájuk jeleként fényképet szoktak küldeni az őket segítő intézetnek, orvosnak. Javaslom a szülőknek, hogy küldjenek egy fényképet a püspök úrnak is (9002 Győr, Pf. 60.) ajándékképpen gyerekükről, gyerekeikről, akiket az Isten a tudomány eszközével, tehetséges orvosok és csapatuk gyógyító segítségével teremtett. Az élet szép és tiszteletet érdemel! Püspök úr, ebben bizonyára ön is egyetért velem!
A szerző habilitált egyetemi docens, filozófus
