A pszichológusszakma hiteléért

Tudományosan igazolhatatlan az ideológiai célok mentén való külső beavatkozás.

Budapest, 2013. szeptember 25. A Prima-díjjal idén kitüntetett, a magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prima Primissima Díjra jelölt Bagdy Emőke szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa budapesti rendelőjében 2013. szeptember 25-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A Meseország mindenkié című „mesekönyvvel” kezdődött minden. Ma pedig ott tartunk, hogy Brüsszel melegjogi feltételekhez kötné az uniós források kifizetését. A könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület pontos motivációi nem ismertek, ám nehéz nem észrevenni, hogy a meleglobbi által szerkesztett kiadvány, illetve a hozzá mellékelt módszertani útmutató és a mai konfliktusos európai uniós helyzet mögött – gyanút keltően – szoros logikai, ideológiai, ha úgy tetszik, eszmei kapcsolat húzódik meg.

A két végpont között interjú készült Bagdy Emőke professzor asszonnyal, aki a fejlődéslélektan, az evolúciós pszichológia tudományos tételeire alapozottan kifejtette szakmai álláspontját – figyelemmel a későbbi, harmonikus személyiségműködés feltételeire –, mely szerint káros és megengedhetetlen a könyv, illetve annak meséinek felhasználása az óvodai nevelésben. Álláspontja szakmailag vitathatatlan, ha a kérdésnek megfelelően a három–hat évesek egészséges (!) testi és lelki fejlődését vizsgáljuk.

Mivel a téma Bagdy Emőke szakmai nyilatkozatát követően jelentősen átpolitizálódott, mi több, a kérdéscsoport mára uniós szintű konfliktust gerjesztett, egyértelműsíteni kell a tudomány álláspontját, s egyben felhívni a gyakorló pszichológusok és a szélesebb közvélemény figyelmét a várható következményekre.

Teljesen indokolatlan, tudományosan igazolhatatlan az ideológiai célok mentén való külső beavatkozás, amikor az életkor még alkalmatlan ehhez. A korai szocializációt érintő beavatkozás (érzékenyítés) nem a másság iránti tolerancia kialakításához vezet, hanem megzavarja az egészséges személyiségfejlődést ezen az életkori szinten. Ezzel ellentétes álláspont nem igazolható. Amennyiben lenne ilyen, vélhetően találkoznánk vele. Nincsenek tehát olyan vizsgálatok, tudományos eredmények, amelyre alapozva bárki bátorságot meríthetne ahhoz, hogy minden alapot nélkülözve, pusztán érzelmi, ideológiai elköteleződés alapján szakmaiatlannak minősíthesse kollégája álláspontját. A tudományos vitákban ez a kifejezés, ez a stílus szokatlan, nem engedhető meg. Az pedig, hogy tudományos érvek helyett vélhetően sokféle motívum által indukált érzelmek mentén aláírásgyűjtéssel szerezzünk érvényt álláspontunknak, teljesen távol áll mindenféle tudományos és szakmai szokástól, gyakorlattól.

Nem is a pszichológia tudományáról szól ez a közéleti vita, de szorosan érinti azt, s megtévesztően hat a közvélekedés különböző szintjein. Többek között érinti a pszichológiai ellátás gyakorlatának szakmai presztízsét, hitelét. Megosztja, megingatja a kliensek bizalmát, hitét a lelki gyógyítással, személyiségfejlesztéssel kapcsolatos igényeik mentén. Rombolja szakterületünk értékeinek megítélését a különböző pszichológiai ellátások területén, nem utolsó sorban a tudományos közélet színterén. Máris több tízezren fejezték ki ellenvéleményüket a lakosság köréből azokkal a kollégákkal szemben, akik Bagdy Emőkét kritizálták. Nem szívesen írom le az LMBTQ-lobbi minden tudományos alapot nélkülöző deklarációját aláíró kollégáimról, hogy kellő szakmai megfontolások nélkül szakterületünket hozták kiszolgáltatott helyzetbe a társadalmi közvélekedés színterén.

Etikailag elfogadhatatlan formában és módon helyezkedtek szemben tekintélyes kollégájuk szakmai állásfoglalásával, megfelelő bizonyítékok és érvelés nélkül. A médiában sem hallottunk pszichológus szakembertől tudományos érvelést Bagdy Emőke álláspontjával szemben. Nehéz helyzetben vannak azok a kollégák, akiknek tudományos munkásságuk szorosabban a fejlődéslélektan, az evolúciós pszichológia vagy a fejlődés-pszichopatológia területére koncentrálódik, vagy érintkezik ezekkel. Nem vállalhatnak méltatlan színtéren és helyzetben tudományos vitát, amely nem a tudomány érdekeit, célját szolgálja.

Mi is történik? Az LMBTQ-szervezet a toleranciára nevelés, érzékenyítés okán, nem titkolható politikai-ideológiai célok mentén mesekönyv megjelentetésével akarja befolyásolni az óvodai nevelést. Mesékben jeleníti meg az azonos neműek iránti vonzalmat, választást és házasság lehetőségét, megzavarva azzal a nemi identitás természetes alakulásának folyamatát. Ez a beavatkozás alapvetően ellentétes és szembe megy a biológiai törvényekkel, és a kulturális evolúciót meghatározó folyamatokkal, hiszen a kulturális evolúció a biológiai evolúció következménye. Figyelmen kívül hagyja a fejlődéslélektani törvényszerűségeket is, amelyre Bagdy Emőke reagált megfelelő szakmai tényekkel igazolt álláspont kifejtésével.

Az ember viselkedését és önszabályzó képességét a biológiai szabályozás mechanizmusai és az öntudatára épülő szándékos, akaratlagos cselekvésekre való pszichológiai képessége együttesen biztosítja. Az önmagára való reflektálás képessége középpontjában az éntudat áll, amely a születés utáni szocializá­ciós folyamatban alakul ki. A biológiai érés folyamatában képessé válik az ember saját testének és a fizikai valóság tárgyainak az elkülönítésére, majd az „én és a másik” viszony felismerésére, és ennek megfelelő kezelésére. Az „én” fogalma nem létezik csak a „másik” relációjában. Az „én és a másik” (nevezetesen férfi és nő) relációban születik meg a következő „én” biológiai és társadalmi értelemben egyaránt. A saját maga felismerése, önazonossága szorosan kötődik biológiai determináltságához, annak szabályozásához.

Az „én és a másik” viszony élményét már közvetlenül a születés utáni korai szociális tanulási folyamatok alakítják a biológiai nemi meghatározottság mentén, szoros egységben a kultúra hagyományai, szabályszerűségei és törvényei által determinálva. Ha ismerősünkkel, csecsemőjével együtt először találkozunk, első kérdésünk a gyermekre vonatkozóan általában az, hogy kislány vagy kisfiú? Nem azt kérdezzük a szülőktől – abszurditás is lenne –, hogy vajon milyen nemet fognak a gyereknek választani az LMBTQ-lobbi kínálatából? Az természetesen nem illendő kérdés, hogy a szülők mit szeretnének, hiszen ez a szabadság az újszülöttet illeti meg, őt nem sérthetjük.

Ahogyan rátekintünk a csecsemőre, ahogyan viszonyulunk hozzá, megszólalásunk ingerkörnyezete spontán illeszkedik a csecsemő biológiai identitásához. Alakítja, részévé válik a nemi szocializáció folyamatát korai (látens) tanulási folyamatok mentén, alapját képezve a modellkövető utánzásos tanulásnak, a nemi identitás alakulásának. Ebben a fejlődési folyamatban meghatározó az apa és az anya viselkedése, kapcsolatuk megfigyelése a gyermek részéről. Ez kiváltja az azonos nemű szülővel való azonosulás folyamatát, s ezzel együtt az ellentétes nemű szülő iránti kíváncsiságon alapuló vonzalmat.

A személyiség önazonosságának alapja a nemi identitás. A nemi identitáshoz – mint az ént elsődlegesen meghatározó biológiai és társadalmi szerephez – kapcsolódnak a társadalom, a kultúra által elvárt viselkedésszabályok (értékek, normák), amelyek lehetővé teszik a beilleszkedést, az egészséges, konfliktusmentes alkalmazkodást. Mit szabad, mi illik egy kislánynak vagy kisfiúnak a kérdése valamennyi társadalmi norma elsajátításának hátterét, alapját képezi a szociális tanulás folyamatában. Ennek a folyamatnak a megzavarása, megtagadása az ember önszabályozási képességének semmibevétele. Szembemegy a biológiai törvényekkel, visszaél az emberi öntudat és akaratlagos cselekvési képességével önmaga irányában. A biológiai létünk célja és parancsa az egyén önfenntartása és a reprodukció­ja. Az emberi élet harmóniáját, egészséges személyiségfejlődésének alapját képző, a bioló­giai és az önszabályzó képességet összehangoló működés törvényeit tagadják a Bagdy Emőkét kritizálók!

Elfogadhatatlan az LMBTQ-szervezetek célja a nemi nevelés befolyásolását illetően, hiszen az alkalmatlan utódlásra szerveződő párokat támogatják. A biológiai és társadalmi evolúciós folyamatnak lehetnek a normál vagy a többségtől eltérő fejlődési irányai. Ezekhez való konfliktusmentes viszonyulás a fejlett társadalmakban elvárható. Ugyanakkor nem fogadható el a biológiai törvényszerűségek és a társadalmi kulturális tradíciók megtagadásával a három–hat éves korosztály normál fejlődési folyamatába való durva, az egészséges személyiségfejlődést veszélyeztető beavatkozás kísérlete.

Védjük meg a védteleneket a tudományosan nem igazolt, de tételesen cáfolt illetéktelen beavatkozásoktól!

A szerző klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár