A rajongó, aki nélkülözhetetlen

Az MSZP a történetének legsúlyosabb politikai válságát éli, a közvélemény-kutatások szerint az önkormányzati választáson sincs esélye a sikerre szövetségesek nélkül.

Az ügyletben főszereplő Szeredi Péter az MSZMP KB munkatársa volt Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Az ötvenes évek végén többek között egy gerillavezér irányításával vették át Kubában a kommunisták a hatalmat. Ebből a banditából a sztálinisták győzelme után a havannai börtönerőd parancsnoka lett, ahol egyes becslések szerint több ezer ember elítélését és kivégzését irányította. Ő volt a kubai munkatáborok szellemi atyja és gyakorlati megalapítója is. A táborba kezdetben a kommunista rendszerrel együttműködésre nem hajlandó vállalatvezetőket deportálták, de később ide hurcolták azokat is, akiket a rendszer ellenségeinek kiáltottak ki, meg például a homoszexuálisokat is.

Ennek a „forradalmárnak”, Che Guevarának nagy rajongói vannak ma is, főleg a szélsőbalosok körében. Mint kiderült, akadnak Che Gue­vara-rajongók az MSZP holdudvarában is, például Szeredi Péter, a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok üdvöskéje, bár ezt az urat inkább táskahordozónak nevezhetnénk, ha jobban belegondolunk az elmúlt években végzett tevékenységébe. Szeredi amellett, hogy odavan Che Gue­varáért – és ahogyan azt a Borsnak elmondta, a barátai, munkatársai külföldről mindig hoztak neki valamit, ami a forradalmárról szól –, valahogy mindig odakeveredik a hatalom és a pénz közelébe, ha a szocialistáknak szüksége van rá.

Az egykori magyar kommunista állampárt, az MSZMP Központi Bizottságának volt munkatársa a Medgyessy-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzőközpontjának vezetőjeként osztotta az észt, de a tanácsaira igényt tartott a Gyurcsány-kormány Miniszterelnöki Hivatala is. Ezután egy másik kipróbált exkommunista, Szekeres Imre vette maga mellé kabinetfőnöknek, amikor tárcavezető lett a Honvédelmi Minisztériumban.

A katonák a mai napig nem felejtették el, Szeredi ugyanis különös jelenség. A tarra nyírt tarkójú tisztek között meglehetősen idegenül mozgott, és nemcsak azért, mert alacsony termetéhez derékig érő hajzatot viselt, amiért a hadsereg szálfatermetű tagjai a háta mögött csak Szandokánnak becézték, hanem azért is, mert senki sem tudta, hogy valójában miért dolgozik a minisztériumban, nem voltak valódi ötletei, miközben képtelen volt arra is, hogy megfelelően irányítsa a kabinetet.

Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy ennek az embernek a tanácsai­ra feltétlenül szükség lehet az államigazgatás vagy a politika számos területén. Kapott is megbízást rendesen, legutóbb például egy harmincötmillió forintos elemzői, tanácsadói szerződést kötött az MSZP elnök-frakcióvezetőjével, Tóth Bertalannal. Mert mire is költhetné a pénzt az MSZP, mint Che Guevara nagy tisztelőjére, Szandokánra?

Ettől még az sem rettenti el jelenleg inkább szélsőjobboldali figurákkal együtt kampányoló pártot, hogy saját bevallása szerint is félmilliárdos adóssággal küzd.

Az MSZP állami támogatásainak egy része tehát most Szeredi táskájába kerül, de ezzel persze nincs egyedül a „rajongó”. A hírek szerint a szocialisták frakciója csak 2017-ben 67 alkalommal, összességében több mint 200 millió forintot költött ilyen célra a neki nyújtott támogatásból. Természetesen kaptak az állami apanázsból ügyvédi irodák is, köztük a Czeglédy és Társa Ügyvédi Iroda is, amelyet az a Czeglédy Csaba vezet, akit többmilliárdos adócsalással gyanúsítottak meg. A legjobban azonban a tanácsadók jártak: ők 25 szerződés révén tömhették meg a táskájukat.

A kérdés már csak az, hogy vajon milyen tanácsokat adhattak ezek a szakértők. A jelek szerint nem túl jókat. Az MSZP ugyanis a történetének legsúlyosabb politikai válságát éli, a közvélemény-kutatások szerint az önkormányzati választáson sincs esélye a sikerre szövetségesek nélkül. Hacsak nem csinál forradalmat, mint annak idején a sztálinista gerillavezér.