Őszintén megmondom, igazán ritka mostanság, hogy úgy izomból indulatba hozna egy-egy ellenzéki megnyilatkozás. Az ember tud – és időnként akar is – dühbe gurulni, méltatlankodni, hangos megjegyzéseket tenni, de pár nagyobb levegővétel után mégiscsak az ellenzéki alakokra néz, és miután szembesült az igazsággal, inkább rezignáltan vállat von. Mert kik is vannak a páston? Például Fekete-Győr András meg az ő rutinszerűvé váló fenyegetőzései, amivel stabil pályázatot tett le az „Ótvaros komcsi akarok lenni!”-féle tehetségkutatóban. Fekete-Győr az az ember, akihez hasonlót mindannyian ismerünk. Ez a típus hangsúlyozza minden egyes alkalommal, hogy ő mennyire irdatlanul magabiztos, de egy tetszőleges jegyvásárlás előtt is izzadni kezd a tenyere a várható konfliktushelyzettől; vagy ismert az a férfitípus, aki minden baráti társaságban fennhangon elmondja, mennyiszer és kivel csinálja, miközben nőt sem látott hónapok óta.
Made in USA
Tovább nőhet Amerika és Európa között a gazdasági távolság.