Egoizmussal szemben most a társadalom a szolidaritást igényli. Ez sokoldalú kell, hogy legyen: emberek közti; nemzetek, országok közti, de generációk közötti is. Ez utóbbit nagyon fontos hangsúlyozni, mert a fiatal generáció egy része a gazdaságot jóval fontosabbnak ítéli, mint az előttük járó generációk életét.
Az is elgondolkodtató, hogy ez a járvány, és ez által a szolidaritás igénye az Első Világháborút lezáró békeszerződések 100 éves évfordulóján történik. Eredetileg a győztesek fényes ünneplésre készültek, ami alkalmassá válhatott volna a legyőzöttek elleni hangulatkeltésre, régi árkok újra ásásával. Pedig Európának most összefogásra van szüksége, ha újra jelentős globális tényező kíván lenni.
A nemzetek nem egymás ellen, hanem egymásért kellene, dolgozzanak. Összefogva mindannyian sikeresek lehetünk, e nélkül pedig egyenként biztos vesztesek leszünk a globális versenyben.
A 2020-as év alkalmat ad arra is, hogy gondoljuk végig személyes életünket is. Az eddigi rohanó életünk szükségszerűen lelassult. Alkalom nyílt arra, hogy rendet teremtsünk gondolatainkban, életünkben, otthonunkban és nem utolsó sorban, lelkünkben.
A történelem folyamán Európa akkor tudta megoldani problémáit, ha visszanyúlt a keresztény gyökerekhez.
A mai kereszténydemokráciában ez a következő elvekben testesül meg. A perszonalitásban, azaz emberi méltóság tiszteletében, védelmében. A szolidaritásban és szubszidiaritásban, azaz a kisegítés elvében, melyet XI. Piusz-„Quadragesimo anno” enciklikája tartalmaz. Mindezek alapján lehetséges a politikában is megteremteni azt a keretet, mely biztosítja a bevezető idézet kettősségének az egyensúlyát.
Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegye püspöke, Dr. Palánki Ferenc, Húsvét előtt mondta: „Az ez évi Húsvétkor Isten nem vár minket a Házában, hanem Ő szeretne eljönni a mi házainkba”.
Vajon hány helyen fogadta zárt ajtó?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!