Egy magyargyalázó szélsőbalos újságcikk utóélete

A Kúria nemrég elmarasztalt egy magyargyalázó újságírót, aki a honfoglaló magyarok kalandozó hadjáratain gúnyolódott.

Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe (részlet) a Magyar Nemzeti Galériában Fotó: Czimbal Gyula Forrás: MTI Fotó: Czimbal Gyula

Az Érdekfeszítő magyar történelem nevű Facebook-csoportban figyelemre méltó eszmecsere bontakozott ki Hermann Róbert és Szabados György történészek között azzal kapcsolatban, hogy a Kúria nemrég elmarasztalt egy magyargyalázó újságírót. Az ízléstelen, gyűlöletkeltő cselekményt egy visszaeső követte el a HVG-ben, még 2018 végén, s az ítéletről nemrég a Magyar Nemzet is beszámolt.

Mint ismeretes, a HVG cikkírója – trágár kifejezések kíséretében − a honfoglaló magyarok kalandozó hadjáratain gúnyolódott. Őseinket büdös magyar migránsoknak, rabló, gyújtogató banditáknak nevezte, akik váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. „Ám az európai lovagok telibe sz…rták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és s…ggtől szájig beléjük állították a pallost.”

Aki ilyen minősíthetetlen és megengedhetetlen módon fogalmaz honfoglaló őseinkről, annak persze hiába is magyaráznánk, hogy egykori magyarjaink jól szervezett, fegyelmezett és szívós harcosok voltak. „Kalandozásuk” se nagyon stimmel, mivel e hadjárataikat gondosan előkészítették és megtervezték. Ezekre nem a 907-es pozsonyi csatára adott válaszként vetemedtek, és nem is merő kedvtelésből vagy a zsákmányszerzés olthatatlan vágyától vezérelve indultak harcba, hanem azért, mert valamelyik keresztény uralkodó erre kérte őket. Lényeges különbség!

Nem kétséges, e hadjáratokban fellelhetők voltak spontán elemek is, s erről sem feledkezhetünk meg (persze nem a HVG alpári és penetráns stílusában). Az utókor tisztelete azonban megilleti e kiváló harcosokat. Rápillantva a honfoglaló magyarok nyugati hadjáratait ábrázoló térképekre, megdöbbentő képet nyerünk őseink képességeiről és teljesítményeiről. Európának szinte minden tájékára eljutottak. Keresztül-kasul bejárták a mai Németország, Olaszország, Franciaország, Belgium és Spanyolország különböző vidékeit, és gyakran „látogatták” a Bizánci Császárság balkáni területeit is.

Ha belegondolunk, hogy a mai, autópályákkal behálózott Európában, kényelmes autóban ülve is igen fárasztó mulatság eljutni Magyarországról Spanyolországba, Franciaország nyugati partvidékére vagy Párizs környékére, Belgiumba és az olasz csizma déli sarkára, akkor némi fogalmat alkothatunk arról, mit jelentett ilyen távolságokat lóháton megtenni, közben véres csatákat vívni és a mostoha terep- és időjárási viszonyokkal is megküzdeni. A HVG cikkírójának minderről egészen más jutott eszébe, mint az egészséges lelkületű magyar embereknek, akik bizonyára olvassák történészeink ezzel kapcsolatos tanulmányait, vitáit.

Hermann Róbert és Szabados György történészek említett párbeszéde igen tanulságos. Hermann professzor úr megengedően viszonyul a cikkben megfogalmazott, a fenti vitát kiváltó, a magyarságot súlyosan sértő kijelentésekhez, amikor ezt írja: „a magyar történelem elég gazdag és elég hosszú ahhoz, hogy akár egy ilyen kommentárt is elbírjon”. Szabados György ezt nem fogadja el. Szerinte a bíróság a magyarságot sértő, gyalázó kitételek miatt helyes ítéletet hozott. Jómagam – Hermann Róbert munkásságára tisztelettel tekintve – úgy vélem, itt nem a magyar történelmet, hanem a magyarságot sértették meg, méghozzá minősíthetetlen módon. Az említett portálon a történészek által felhozott érvek izgalmassá teszik az eszmecserét, amely egészen más minőséget tükröz, mint a HVG-s újságíró által képviselt színvonal.

A cikkben azonban szerepel egy olyan megállapítás, amely ugyan vélemény, de súlyosabban esik a latba, mint a sértegetés. Ez a következő: „a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy k…rva nagy verés jár most már a kalandozásért […] ebből aztán értettek, kisvártatva felvették a kereszténységet, és ma már milyen büszkék rá. Na pont így lesz ez a liberális demokráciával is.”

Nézetem szerint ez pont nem így lesz. A liberális demokráciának – amely immár az agresszív balliberális eszmeiségből táplálkozik – egyértelműen az a célja, hogy befolyását és hatalmát az egész földgolyóra kiterjessze. Nem vitás, nagy erőket – szellemit, gazdaságit, politikait – tudhat maga mögött. Az újságíró jóslata hasonló optimizmusból fakad, mint a bolsevikoké, akik szerint az ő harcuk lesz a végső, s amelynek következtében „nemzetközivé lesz holnapra a világ”.

A szovjet típusú proletár nemzetköziség is nagy reményekkel tekintett saját jövője elé. Valóban hatalmasra nőtt, azután, mint a mesebeli kis gömböc, egyszer csak szétpukkant. Ez lesz a vége a balliberális globalista törekvéseknek is.

A hazaszeretetből táplálkozó nemzettudat viszont élni fog, reményeink szerint az idők végezetéig.

A szerző író, újságíró

A borítóképen: Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe (részlet) a Magyar Nemzeti Galériában

Forrás: MTI/Czimbal Gyula