Minap, a kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napján valahol azt olvastam, hogy világszerte kétszázmillió ember fogyaszt rendszeresen valamilyen kábítószert, és évente körülbelül kétszázezer ember hal meg az „élvezet” következtében. És hiába minden igyekezet, az ijesztő statisztika egyre csak romlik. Mit tegyünk?
Hazai liberálisaink szerint ha egy ország valóban tenni akar a kábítószerek káros hatásai ellen, a legjobban akkor cselekszik, ha legalizálja a cannabist és származékait. Magyarország sajnos rossz úton jár, a tiltás ugyanis csak olaj a tűzre. A kriminalizálás súlyos veszélyeket rejt, magyarázzák, a bűnszövetkezeteknek segít az állam, ha üldözi a drogot. A legálisan füvező országokban kisebb a drogbűnözés, arról nem beszélve, hogy ott komoly adóbevétel is érkezik a konyhára. Egy szó, mint száz, be kell engedni a kis bűnt, hogy ne jöjjön be a nagy.
(Ferencz Orsolya, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum volt elnöke lapunknak azt mondta, a drogliberalizációt hirdetők gyakran példaként hozzák fel a marihuána állítólagos gyógyító hatását, csakhogy ezzel csínján kell bánni. Ahol megvalósult a marihuána legalizálása, az egészségügyi károk mellett megemelkedett a közúti balesetek és bizonyos bűncselekmények száma is. Meg még mi mindené…)
Költői a kérdés: vajon tudja-e a drogokkal házaló, tenyérbe mászó, liberális gyülekezet, hogy idehaza ma nagyjából hatmillióan ellenzik az ötletüket? Egyetlenegy társadalmi csoport sincs, ahol többségben lennének a tudatos agyleépítés hívei. Merthogy, hál’ istennek, épeszű emberek is élnek ebben a hazában. A kétkezi ember ugyanis tisztán látja, hogy a vizenyős tekintetű aktív fogyasztók, miközben lebegnek az úgynevezett drogszabadságban, határozottan elhülyülnek. (Lásd a belvárosi romkocsmák ifjúságának idvezült ábrázatát!)
A toxikológusoktól pedig tudjuk, hogy a füvező páciens szép lassan függővé lesz, agykérgét módszeresen legyalulja a fű. Ráadásul egy idő után olyan agresszív lesz, mint egy nagykörúti liberális tüntető – talán mert az is fogyasztó. És a cannabis után persze jönnek majd a dizájnerdrogok, az ecstasyk a diszkókban, a heroin…
(A repülni vágyó fiataloknak pár éve egy bizonyos MDPV-típusú szuperlebegést is kínálnak a rámenős „utazásszervezők”. Aki ezt választja, gyorsabban ér célba, ámbár lehet, hogy retúrjegyre már nem lesz szüksége, mert ez számára a last minute. Az életben maradt fogyasztókra szörnyű következmények várnak: fogaik kihullanak, végtagjaik szétrohadnak, csontjaikról leválik a hús. Az anyag fantázianeve mindent elmond: krokodil.)
Ezek a gazember kalmárok ennyire hülyének néznek bennünket? Ha kiléphetnék hírlapírói tisztemből – apaként, nagyapaként –, most mondanék valami erőset. Így csupán javaslatot teszek: kerüljétek el gyerekeinket, unokáinkat, míg szelíden kérjük!
Néhány éve a józsefvárosi Auróra „szabadidőközpontba” kivonuló rendőrök száz vendég közül tizenötnél állapítottak meg erősen „átlényegült” állapotot. Aki nem tudná, a patinás objektum a hazai drogosok egyik gyülekezőhelye, a betépett haladó ifjúság innen szokott elindulni székházat mázolni, hidat foglalni, Nagykörúton randalírozni. (Az objektum hivatalos támogatója a legalizálás egyik élharcosa, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány; partnerei között találjuk a Szivárvány Missziót, az Alternatíva Alapítványt és a Budapest Pride-ot is. Megannyi kultúrkör.)
Liberális füvészeinknek valamiért látni valóan nagyon fontos a kábítószer. Rendre nemzeti sorskérdésként harsogják: igazi demokrácia csak ott van, ahol szabadon drogozhat az állampolgár. (Talán egyszer majd ilyen jelszó is lesz: „Aki nem drogozik, ne is egyék!”)
Kábítani, lazítani, bomlasztani. Kicsit tágabban: legázolni rendet, erkölcsöt, hitet, halászni a zavarosban – ez a taktika arrafelé. Mert ahol működik a szervezett fejetlenség, ott lehet aratni, kaszálni, és ez a vágyott liberális világ. Mert a fejeket uralni kell! Akinél a szellem gyeplője, azé a hatalom. Ilyen egyszerű.
