Húszezer euró az európai álom

Ha most egy elnagyolt számítást végzünk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy Afganisztánból útra kelő migráns minimum 10-15 ezer eurót fizet ki az embercsempészeknek, mire eléri Nyugat-Európát.

Schärding am Inn, 2016. január 12. Regisztrációjukra várnak bevándorlók egy átmeneti táborban, a német határ mentén fekvő Schärding am Innben 2016. január 12-én, miután a német hatóságok visszaküldték őket Ausztriába. Január 1-je óta a németek naponta körülbelül kétszáz migránst küldenek vissza Ausztriába, mert nincs érvényes személyazonosítójuk, vagy mert nem adnak be menedékkérelmet Németországban. (MTI/EPA/Christian Bruna) Fotó: CHRISTIAN BRUNA

Ilyen volt Németországban a düsseldorfi székhelyű, Ansaar International nevű szervezet, amely a gyanú szerint adománygyűjtésnek álcázva támogatott a Közel-Keleten radikális iszlám szervezeteket – mint például a ­Hamász –, segélyprogramok legendáját felépítve, amögé elrejtőzve. A német alkotmányvédelmi hivatal már 2012 óta megfigyelés alatt tartotta a szervezetet. 2019 tavaszán közel száz helyszínen tartottak házkutatásokat, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek az illegális tevékenységükről és kiemelt támogatóikról. Az összehangolt művelet érintett egy Magyarországra igazolt tunéziai származású, de berlini születésű labdarúgót is. Mivel az eljárás még folyik, és most nem is a személye, inkább a tendencia érdemelt figyelmet, ezért ne nevesítsük. A német elhárítás már évekkel ezelőtt felfigyelt rá, ezért 2017-ben Bundesliga-csapata már kitette a keretéből, mert nem nézte jó szemmel a labdarúgó tevékenységét.

Egyszóval, a német hatóságok sikeresen felderítettek és elzártak egy iszlám terrorszervezeteket finanszírozó csatornát, ami nagyon komoly elismerést érdemlő szakmai siker. Sok év megfeszített munkája, sok ember szaktudása és sok-sok pénz kellett egy ilyen sikeres akcióhoz.

Amiért ez a konkrét eset igazán figyelemre­méltó számomra, az az, hogy elmúlt évek során megismertük ennek az éremnek a másik oldalát is. Konkrétan a szervezett bűnözés, az illegális kábítószer-, fegyver- és embercsempészet és a radikális iszlám terrorszervezetek kapcsolatát, a bűnözésből származó jövedelmek egy jelentős részének átszivárgását a terroristákhoz.

A közelmúltban láthattuk, hogy a román határon lebukott embercsempészek fejenként ötezer eurót kértek a migránsoktól. Egy fia­tal afgán férfi riporteri kérdésre elmondta, hogy Görögországban 3600 euróért tud vásárolni görög útlevelet, amivel Németországba fog utazni. Azt is tudjuk, hogy a tengeri útvonalakon két-háromezer euróért ültetik a lélekvesztőkbe a szerencsétleneket. Ha most egy elnagyolt számítást végzünk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy Afganisztánból útra kelő migráns minimum 10-15 ezer eurót fizet ki az embercsempészeknek, mire eléri Nyugat-Európát.

Ezenfelül okostelefont vásárol, annak szolgáltatási költségeit fizeti, sokan többször is vásárolnak sátrat, hálózsákot és egyéb felszereléseket, mert egy-egy határ átlépésekor minimalizálják a náluk lévő felszerelést. Többségük cigarettára, sőt a vallási tiltások ellenére alkoholra, kábítószerre, prostituáltakra is költ. Továbbá étkezésüket is finanszírozzák, mivel nagy részük elégedetlen az európai ételek ízével, alapanyagaival. Ezeket a pluszkiadásokat egy részük a balkáni útvonalon bűnözésből igyekszik fedezni. Ezen túlmenően, tudjuk, hogy az ENSZ az EU-val közösen anonim bankkártyákon keresztül is támogatja havi 100-150 euróval a migránsokat. Aminek egy jelentős része a humanitá­rius, ám végtelenül naiv elképzelésekkel szemben ugyancsak a szervezett bűnözők, majd végül a terrorszervezetek kasszájában landol.

A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy egy Európába igyekvő migráns útja minimum tíz-, de inkább húszezer euróba kerül. Ha valaki járt már közel-keleti országok turisták nem látogatta részein, akkor tudhatja, hogy akinek ennyi pénze van – három-hatmillió forint –, az ott már tehetős embernek számít. Akik nem túl nagy valószínűséggel égetnek fel mindent maguk mögött a bizonytalan euró­pai jövő reményében. Azt pedig javaslom, hogy végképp senki ne higgye el, amit láthatóan jól betanult szövegként mondanak a kamera előtt: eladtam a házamat, autómat vagy a családom adta össze ezt a pénzt.

Ezek után adódik a kérdés: kik és miért finanszírozzák az illegális migrációt?

Milyen üzleti-politikai megfontolásokból fektetnek milliárdokat ebbe a projektbe? Tudjuk-e, hogy a szervezett bűnözőknél, embercsempészeknél jelentkező extraprofitnak hány százaléka landol terroristáknál? Feltételez­hető, hogy itt nagyságrendekkel nagyobb pénzek mozognak, mint egy jótékonysági szervezet fedése mögött. Mindezek alapján nehezen lesz majd megkerülhető a politikai felelősség kérdése. Előbb-utóbb a titkosszolgálatoknak azt is fel kell tárniuk, hogy az eurómilliárdok útja honnan hová vezet ebben a mocskos üzletben.

A szerző titkosszolgálati szakértő