Megvan persze a globális gazdasági „Covid” is, ez pedig a chiphiány, amely a világgazdaság járműgyártási folyamatainak egészét befolyásolja – hátrányosan. Miután pedig Magyarország gazdasága erőteljesen függ a járműgyártástól, az autóipartól, a problémával nálunk is kezdeni kell valamit.
Milyen veszélyek bukkannak még fel? Például a migráció újbóli feléledése vagy éppen az afganisztáni helyzet. Hogy csak a javát említsük!
Hogyan lehet készülni a rizikófaktorokra? Tartalékolással, fedezettel, s mindenekelőtt válságálló gazdasággal. Úgy tűnik, most Magyarországnak nincs akkora gondja, mint volt a legutóbbi, 2008–2009-es válság idején, amikor is öt-hat évünkbe került, hogy a gazdaság helyreálljon. A jelek szerint ezen a téren idén rekordot döntünk: Magyarország még soha nem jött ki ilyen gyorsan a válságból, mint jelenleg. Az átoltottságnak köszönhető gyors gazdasági nyitás értéke százmilliárdokban mérhető, nem beszélve arról, hogy mi, magyarok már az év végére beérhetjük a 2019-es kibocsátási szintünket.
Közben vita folyik arról, hogy kell-e ebben a helyzetben további költségvetési fűtés vagy sem. Míg a jegybank, valamint a Költségvetési Tanács alacsonyabb hiánypálya lefutását szeretné látni, addig a kormány egy költségvetési expanziós időszakban gondolkodik, nem pusztán idén, hanem jövőre is. Bármilyen meglepő, valószínűleg mindkét félnek igaza van, a szigorúbb deficitet szorgalmazóknak, valamint a Pénzügyminisztériumnak is, amely nagyobb gázt adna a fék helyett, feltehetőleg az amerikai példa nyomán. Érdekes módon az oly sokszor emlegetett és hivatkozott amerikai példát most a politikai túloldal nem különösebben emlegeti. Pedig az Egyesült Államok a nagy költségvetési fűtés második elemét tervezi bevetni, amely alapvetően az infrastruktúra fejlesztését jelenti.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!