Készülnünk kell az új veszélyek kezelésére

Veszélyes idők jönnek, nem tudja folytatni a világ az életét ott, ahol a járvány előtt abbahagyta, és ilyenkor tartalékra és biztonságra van szükség.

Győr, 2020. április 28. Dolgozó egy autó ajtaját szereli össze, mögötte a koronavírus elleni védekezés részeként elhelyezett fólialapok az összeszerelő soron az Audi Hungaria Motor Kft. győri gyárának járműszerelő részlegében 2020. április 27-én. Ezen a napon sikeresen újraindult az Audi Hungaria járműgyártása, mind a présüzemben, karosszériaüzemben, lakkozóban és a járműszereldében. Első lépésben egy műszakban kétezer járműgyári munkatárs kezdte meg munkáját. A járműszereldében műszakonként jelenleg 250 autót gyártanak, a vállalat a termelést a következő hetekben fokozatosan szeretné felfuttatni. MTI/Krizsán Csaba Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Veszélyes idők jönnek, nem tudja folytatni a világ az életét ott, ahol a járvány előtt abbahagyta, és ilyenkor tartalékra, fedezetre és biztonságra van szükség – mondta Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Bank budapesti logisztikai központjában a jegybankelnökkel tartott sajtótájékoztatóján. Sokan felkapták erre a mondatra a fejüket, holott a miniszterelnök – miután Matolcsy György társaságában megtekintette az MNB által őrzött aranytartalékot –, kifejtette: ahhoz, hogy az embereknek legyen pénzük, arra van szükség, hogy a pénznek legyen értéke. A pénz értékét pedig három dolog garantálja: az arany, a jegybank és a kormány.

De beszéljünk még egy kicsit a veszélyekről, amelyet a közgazdaságtani nyelv inkább kockázatoknak nevez. Akárhogyan is, a rizikó benne van – sajnos – a levegőben. Gondoljunk csak arra, hogy a koronavírus delta variánsának felbukkanásával opciónk van egy negyedik járványhullámra is. Ne legyen így, de egy következő hullámot aligha bírna ki a világ. Sem az egészségügyi kapacitások nem épültek még vissza egy pandémia kezelésére, sem pedig a világgazdaság egésze. Utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár a világ nagy gazdaságai közül az Egyesült Államok és Kína már kijött a slamasztikából, az Európai Unió még nem.

Olyannyira, hogy a legutóbbi statisztika még recessziót jelzett: mind az unióban, mind pedig az eurózónában. Bár az európai uniós helyreállítási alap első részkifizetéseit idén utalják a tagállamoknak Brüsszelből, gyakorlatilag mire az első közösségi összegek megérkeznek, másfél évre leszünk a koronavírus okozta sokk kipattanásától. Vagyis óriási az időveszteség. Eközben a dél-európai tagállamok továbbra is bukóban vannak, és a nyugat-európai uniós országok sem érték még el a 2019-es kibocsátási szintjüket.

Veszélyes lehet a hazai infláció üteme is, amelynek kapcsán a jegybank ugyan elkezdett szigorítani – az alapkamat emelésével –, de ezen a téren még összehangolt kormányzati intézkedések is kellenek. Üröm az örömben: a gazdaság felpörgetésével, miután egyre nagyobb a kereslet minden fronton, az áremelkedés kódolható. A magyar gazdaság „Covidja” – az építőipari alapanyagárak elszállása, valamint az alapvető cikkek hiánya – pedig önmagában komoly gazdaságpolitikai kihívás.

Megvan persze a globális gazdasági „Covid” is, ez pedig a chiphiány, amely a világgazdaság járműgyártási folyamatai­nak egészét befolyásolja – hátrányosan. Miután pedig Magyarország gazdasága erőteljesen függ a járműgyártástól, az autóipartól, a problémával nálunk is kezdeni kell valamit.

Milyen veszélyek bukkannak még fel? Például a migráció újbóli feléledése vagy éppen az afganisztáni helyzet. Hogy csak a javát említsük!

Hogyan lehet készülni a rizikófaktorokra? Tartalékolással, fedezettel, s mindenekelőtt válságálló gazdasággal. Úgy tűnik, most Magyarországnak nincs akkora gondja, mint volt a legutóbbi, 2008–2009-es válság idején, amikor is öt-hat évünkbe került, hogy a gazdaság helyreálljon. A jelek szerint ezen a téren idén rekordot döntünk: Magyarország még soha nem jött ki ilyen gyorsan a válságból, mint jelenleg. Az átoltottságnak köszönhető gyors gazdasági nyitás értéke százmil­liárdokban mérhető, nem beszélve arról, hogy mi, magyarok már az év végére beérhetjük a 2019-es kibocsátási szintünket.

Közben vita folyik arról, hogy kell-e ebben a helyzetben további költségvetési fűtés vagy sem. Míg a jegybank, valamint a Költségvetési Tanács alacsonyabb hiánypálya lefutását szeretné látni, addig a kormány egy költségvetési expanziós időszakban gondolkodik, nem pusztán idén, hanem jövőre is. Bármilyen meglepő, valószínűleg mindkét félnek igaza van, a szigorúbb deficitet szorgalmazóknak, valamint a Pénzügyminisztériumnak is, amely nagyobb gázt adna a fék helyett, feltehetőleg az amerikai példa nyomán. Érdekes módon az oly sokszor emlegetett és hivatkozott amerikai példát most a politikai túloldal nem különösebben emlegeti. Pedig az Egyesült Államok a nagy költségvetési fűtés második elemét tervezi bevetni, amely alapvetően az infrastruktúra fejlesztését jelenti.

Visszatérve a miniszterelnök minapi beszédére, hogy mi is jelenti a pénz értékét – az arany, a jegybank és a kormány –, a kialakult helyzetben talán az a legjobb, hogy Magyarország az elmúlt hetekben sorra zsebelte be a külföldi gazdasági elismeréseket. A bázis tehát nagyon jó. Veszélyre azonban, pontosabban kockázatra mindig készülni kell. Most különösen, mert nemhogy a világ egésze nem tért még vissza a korábbi normális működésére, az életünk tényleg teljesen más lesz, mint korábban volt. Közben a veszélyt jelző piktogramok elkezdtek villogni. A miniszterelnök pedig útmutatót adott a helyzet kezelésére. Egyelőre ennyi történt eddig, és milyen jó volna ennyivel letudni.

Borítókép forrása: MTI/Krizsán Csaba