Exkluzív

Ebből nem lehet megélni. Máshová is kell dolgozni. Írtam egy cikket a korpuszkuláris sugárzásról, és felajánlottam a Nincsmás Újságnak, de visszaadták, mert szerintük kormányellenes éle volt. A 168 Órát már ravaszabbul cserkésztem be. Elmondtam nekik, hogy összehoztam egy kisebb kerekasztal-beszélgetést a lakásomon. Az esemény kivételesnek nevezhető, mert három vendégem, George W. Bush, Tony Blair és Vlagyimir Putyin még soha nem adott közös interjút. Ha lehoznák, a 168 Óra lehetne a füvek füve. Nagyon örültek, csak azt kérték, hogy az írás simuljon a lap szellemiségéhez. Ezt könnyű szívvel megígértem. Az interjú csak azért nem páratlan a maga nemében, mert a 168 Órában már volt ilyen, de ebbe bele kell törődni, mert ők nívósak. Szeretném, ha önök is megvennék a 168 Órát, amikor az írás megjelenik, ezért hoztam egy érdekesebb részletet.
„– Hát akkor vágjunk bele, fiúk. Te melyik is vagy?
– Én a Blair vagyok.
– Lökjed.
– Most, miután túl vagyunk az Európát sajnálatosan megosztó iraki háborún, újra kell kovácsolnunk kontinensünk politikai egységét. Csak így…
– Ezeket hagyjuk.
– Persze. Nos, ami Magyarországot illeti, Nagy-Britannia nagy örömmel fogadta Medgyessy Péter és az MSZP választási győzelmét. Egy év után még inkább úgy véljük, hogy Magyarország népe bölcsen döntött. Szó, mi szó, már nagyon elégedetlenek voltunk Orbán Viktorral. Őt joggal hasonlították az önök mértékadó újságírói Mussolinihez meg ezekhez. Míg Medgyessy Péter… hohó, Medgyessy Péter, ő ám a remek ember, valamint politikus.
– Én is valami ilyesmit akartam mondani. Pedig én a Putyin vagyok.
– Majd mindjárt mondhatod, csak előtte kellene valami izé…
– Igen. Oroszország, bár komoly fenntartásai voltak az iraki háborút illetően, természetesen továbbra is eltökélten támogatja a nemzetközi terrorizmus elleni harcot. Hiszen…
– Na most mondjad.
– Jó. Nos, ami Magyarországot illeti, Oroszország nagy örömmel fogadta Medgyessy Péter és az MSZP választási győzelmét. Egy év után még inkább úgy véljük, hogy Magyarország népe bölcsen döntött. Szó, mi szó, már nagyon elégedetlenek voltunk Orbán Viktorral. Őt joggal hasonlították az önök mértékadó újságírói Mussolinihez meg ezekhez. Míg Medgyessy Péter… hohó, Medgyessy Péter, ő ám a remek ember, valamint politikus.
– Bizony ám, ő aztán az.
– Ülj vissza. Te nyilván a Bush vagy. Eddig hallgattál, most meg belebeszélsz. Most Vlagyimir Putyint hallgatjuk. Utána te jössz.
– Már befejeztem.
– Rendben, akkor Bush elnököt illeti a szó.
– Hohó, ő ám a remek…
– Mégis, ha elöljáróban valamit a világpolitikáról…
– Kérem szépen, az Egyesült Államok továbbra is biztos abban, hogy Irak rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel. Csak idő kérdése, hogy ezek előkerüljenek. Szaddám Huszein diktatúrájának megdöntését precedensértékűnek tartjuk. Így vagy úgy, de rá fogjuk kényszeríteni a latorállamokat, hogy hagyjanak fel a terrorista szervezetek támogatásával, ez az egyetlen…
– Elég már.
– Oké. Nos, ami Magyarországot illeti, az Egyesült Államok nagy örömmel fogadta Medgyessy Péter és az MSZP választási győzelmét. Egy év után még inkább úgy véljük, hogy Magyarország népe bölcsen döntött. Szó, mi szó, már nagyon elégedetlenek voltunk Orbán Viktorral. Őt joggal hasonlították az önök mértékadó újságírói Mussolinihez meg ezekhez. Míg Medgyessy Péter… hohó, Medgyessy Péter, ő ám a remek ember, valamint politikus.
– Nagyon jó. Most üljetek közelebb, úgy, mosolyogjatok… Kész a fotó. Remélem, jól sikerült, mert a címlapra lesz. Akkor talán folytassuk a magyar belpolitikai viszonyok részletes elemzésével…”