Hódolat Katalóniának

Katalónia Nagy Károly birodalmának őrgrófsága volt Marca Hispanica néven, amelyet a középkor egy zavaros időszakában a spanyol monarchiához csatoltak. A katalánok nem rendelkeznek közös etnikai eredettel, a katalán nemzeti identitás alapja a gazdag irodalommal rendelkező katalán nyelv, amely az újlatin nyelvcsaládba tartozik és a provanszálhoz hasonló. A terület egy folyosó a félsziget és az európai kontinens többi része között, és e földrajzi körülmény kedvezett a népvándorlásnak és a népesség keveredésének. Az utolsó bevándorlási hullámra a Franco-rezsim alatt került sor, amelynek hatására jelentősen megnövekedett a spanyol anyanyelvű katalánok száma. A Magyarországhoz viszonyítva egyharmadnyi területű tartományt ma hatmillióan lakják, s bár a népesség csupán negyven százalékának anyanyelve a katalán, a nyelvet a lakosság kilencven százaléka érti és háromnegyede beszéli.
A katalánok több évszázados önkormányzatiságukat a spanyol örökösödési háborúban, a XVIII. században vesztették el, de alig száz év múlva az önállóság visszaszerzésére irányuló törekvés újból feltámadt. A Spanyol Köztársaság 1931-ben széles körű autonómiát biztosított Katalóniának, amely azonban Franco győzelmével megszűnt, sőt a köztársasági tartomány nyelvének hivatalos használatát betiltották.
A Franco-rezsim bukása után Katalónia visszaszerezte autonóm státusát, és elérte, hogy Katalóniában a spanyol mellett a katalán is hivatalos nyelv legyen, mi több, a két nyelv azonos rangot kapott. Ekkor a katalán nyelvpolitika fő célja a nyelv általános elsajátításának elősegítése volt, amelyet a regionális kormány ellenőrzése alatt álló tömegkommunikációval igyekeztek elősegíteni. A nagyarányú bevándorlás miatt a katalán nemzetfogalom új, nem etnikai tartalmat kapott: eszerint mindenki katalán, aki Katalóniában él és dolgozik, a bevándorlóknak viszont (cserébe) el kell sajátítaniuk a katalán nyelvet.
Katalónia történelme a múlt vasárnap új fordulatot vett, a katalánok ugyanis egy új, autonóm jogaikat jelentősen kiterjesztő alkotmányról szavazhattak, amelyet nagy többséggel el is fogadtak.
A spanyol törvényhozás, a Cortes által már korábban elfogadott új alkotmány regionális keretek között elismeri a katalán nemzeti identitást, és törvényhozói, igazságszolgáltatási, valamint nyelvi önállóságot ad a tartománynak. Az oktatás, az egészségügy, a lakásellátás, a kereskedelem, sőt még a regionális bevándorlás kérdése is a helyi közigazgatás kezébe került. A tartomány maga vetheti ki az adókat és rendelkezhet a beszedett összeg felével. A másik felét befizeti a madridi közös kasszába. Ezzel az alkotmánynyal Katalónia tulajdonképpen minden elért, amit akart, anélkül, hogy független állami státust követelt volna magának, ami az adott viszonyok mellett teljesíthetetlen kívánság lett volna.
Katalónia új autonómiája modellértékű lehet Európa más etnikai-nyelvi kisebbségei számára is. Amint a Guardian publicistája, Simon Jenkins megjegyzi, az európai alkotmány múlt évi bukása annak is betudható, hogy a földrész mai vezetői nem képesek megérteni a nemzeti és regionális identitás fontosságát a modern államban. A katalán vita viszont útmutató lehet egy új európai együttműködés kialakításához. A spanyol polgárháborúban keserű tapasztalatokat szerző George Orwell most valószínűleg elégedett lenne. Hódolat Katalóniának.