A csapat egyik része még az átállás terhét cipeli, a tizennyolc Kemény-legénynek viszont egyike sem kapott felmentést a keddi 4 órás margitszigeti edzés alól. Kanadától Londonba „útközben” meglátogattuk és kikérdeztük a háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitányt és azokat a játékosokat is, akik nevét már most biztosan aranykönyvek lapjain őrzi majd a történelem.
A június eleji amerikai túra alkalmával a déli szláv hadak közül Horvátországgal csaptunk össze. Ez a gyakorló célzat ellenére azért volt jelentős állomás az ötkarikás játékok előtt, mert egyrészt – mint ezt Kemény kapitány is mondja – hasonló készültségi állapotban vannak, mint mi, másrészt könnyen lehet, a csoportból továbbjutva velük kell megmérkőznünk az egyenes kieséses szakaszban. A 10-10-re végződött meccset röviden így foglalta össze a kapitány:
– Játszottunk egy érdekes meccset velük, de igazából ez csak egy edzőmeccs volt, mindkét csapat sorokat cserélt, és őket is hátráltatta néhány sérülés, csakúgy, mint minket. Mi egy kicsivel jobban játszottunk, de a kritikus pillanatokban összeszedték magukat a horvátok is. Ez és az USA elleni két mérkőzés is része volt annak a munkának, aminek a végén versenyképesek lehetünk a londoni olimpián.
Romániát és magunkat teszteljük még
A kapitány a szakma mellett az „emberekre” is odafigyel, legénységét fülelve úgy érzékeli, a hangulat megfelelően alakult a kizökkenés során, és maga a környezetváltozás is jót tett; mindazonáltal a legértékesebb a sok „munkalehetőség” kihasználása volt, illetve az ellenfél játékereje – tudniillik az amerikai válogatott már év eleje óta együtt készülődik, hogy Peking után Londonban se valljon szégyent. (Kínában Szerbiát legyőzve jutottak az ellenünk vívott döntőbe.) Jövő héten egy olimpiai csoportellenfél áll a válogatott rendelkezésére.
– Romániát és saját magunkat teszteljük egy páros mérkőzésen, és megyünk tovább előre. Tovább színesítjük a taktikai repertoárunkat, és mindent ki fogunk próbálni. Az egyéni formába hozásnak is most már lassan látszania kell. A mostani 4 órás edzésen is látszott, hogy egyre jobb villanásaik vannak a játékosoknak. A céljainkat nem felejtjük el – fogalmaz Kemény Dénes.
Próbáltuk megtudni azt is, mi újság a keretszűkítéssel, ugyanis hamarosan a 18, most együtt labdázó izompacsirtából ötöt nyaralni kell, hogy küldjön a kapitány. – Személyre lebontva? Hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy amit eddig láttam, az megvan bennem. Ha bizonyos posztért küzdő játékosok esetében látok egy sorrendet, akkor az azért van, mert az elmúlt 3 hét munka, amit a csapat teljes létszámban elvégzett, az mégiscsak hozott már egy látható eredményt. Persze sok minden változhat, mérkőzések jönnek, mindenki meg fogja kapni az esélyt.
Ilyen újbóli esélyt kapott a Debrecenben pólózó Varga Tamás is, akit a pekingi döntő óta nem láttunk a pólóaranycsapatban, de különleges időszak ez a tavaly visszatérő Kásás Tamás egykori csapatkapitánynak is.
– Az utóbbi három évben nem szerepeltem a válogatottban, olasz klubomban viszont igen, úgyhogy nem pihentem. Úgy érzem egyébként, hogy jó kondícióban vagyok – nyilatkozta az MNO-nak a Pro Recco sztárja. A kérdésre, hogy érez-e fájdalmat négy óra tömény alapozás után 36. életévében, azt mondja, csak a dereka fáj, de az állandóan, és együtt él vele – no meg persze a szíve, hogy még mindig nem mehet ebédelni. Nem hagytuk magunkat, megkérdeztük, éhes-e „a negyedikre”: – Hogyne, különben nem lennék itt – hangzott a csattanós válasz. Még ennél is kicsit messzebbre mentünk, mert Benedek Tiborral most már edző-tanítvány kontaktusban vannak: – Nagyon jóképű, nagyon jól néz ki a Tibi, még mindig nagyon fiatalos. A viccet félretéve, edzőként nyilván komoly tervei vannak, és nagyon jó, hogy ő áll Kemény Dénes mellett.
Benedek az olimpia után kezd
Benedek Tibor maga három éve rázódik bele ebbe a szerepbe, és teljesen természetesnek veszi, hogy nincs a medencében a társakkal. – Klubszinten folytattam, amikor meghoztam három éve a döntést, hogy nem leszek válogatott többé. Ez teljesen kielégítette a vágyaimat. Amikor most úgy alakult, hogy választani kellett, a Reccón kívül másutt folytassam-e vagy edző legyek, meghoztam a döntést. Hogy edzőként mi lesz velem Olaszországban a Camoglinál, ezzel az olimpia után fogok foglalkozni, akár a válogatott mellett lehetséges jövőmmel.
Három háromszoros olimpiai bajnokot is megkérdeztünk, melyik felkészülés volt a legnehezebb. Kásás Tamás azt mondta, mindegyik ugyanolyan volt, mióta Kemény Dénes a kapitány, a nehézségben árnyalatnyi különbséget az jelentett, hogy mennyi idő volt a játékok előtt. Biros Péter csapatkapitány memóriája nem ilyen pengés: „Nem tudom, nem emlékszem a másik háromra. Ez fárasztó, de ez kell ahhoz, hogy jók legyünk” – adott tömören feleletet. Ő volt az, aki leleplezte, hogy voltaképpen most mindenki fáradtabb kicsit, mint az ilyenkor indokolt lenne, ugyanis nem történt még meg az átállás százszázalékosan. „Délután lesz itt mindenkinek problémája, ahogy hallottam” – tette még hozzá, így kicsit közelebb kerültünk ahhoz is, miért éppen a délelőtti tréninget látogathattuk.
– Tornáztam kettőt, most már táncolhatok is – Szécsi Zoltán kapus töretlen jókedvvel válaszolta meg a dereka állapotát firtató kérdést. Hozzátette még, hogy a szokatlan pofonok – vereségek az USA-tól, döntetlen Horvátország ellen, egy sovány és egy egészségesebb győzelem Kanada ellen – a válogatott számára ebben a szakaszban belefértek, itt ugyanis nem eredményre gyakoroltak, a fizikai felkészítésen és egyes taktikai elemeken volt a hangsúly. – Azért is vagyok most annyira boldog, mert az automatizmusok most korábban összeálltak, mint az előző olimpiai felkészülések során. És akkor a Kásásnak, Birosnak feltett kérdésre adott felelet: – Szárazföldön szenvedtem, de a vízben tudtam dolgozni a sérülésem mellett. A lényeget tekintve nincs különbség a korábbi ciklusokhoz képest.
Július 29. 16.30 – szerbek!
A magyar férfi vízilabda-válogatott – már be lehet írni a naptárba – július 29-én 16.30-kor kezdi olimpiai szereplését, méghozzá a legerősebb ellenfél, Szerbia ellen, majd Montenegró, Románia, a házigazda britek és az Amerikai Egyesült Államok következik. A rangsorolással kicsit óvatosabban bánna a szövetségi kapitány.
– Ha az Eb-t nézzük, akkor ez igaz, viszont ezek mind erős csapatok. Az olimpián nem mindegy, hogy az ember hogyan szerepel a csoportmeccseken, mert az szabja meg a további útvonalát. A végső siker viszont úgyis azé lesz, aki az utolsó három mérkőzésén nem kap ki egyszer sem. Most ugye új lebonyolítás lesz, a csoportgyőztesek sem jutnak egyből elődöntőbe pihenőnappal, hanem lejátszanak egy negyeddöntőt. Ez egyrészt egy veszélyt megszüntet: nem esik ki a ritmusból, aki megnyeri a csoportját. Most az Európa-bajnokságon pont így jártunk, három szünnapunk volt és kikaptunk a legjobb négy között.
Ha valakinek jó a memóriája, emlékezhet rá, hogy a 2000-es sydney-i olimpián szintén negyeddöntőztünk, és az a lebonyolítási rendszer végül nagyon is kedvezett nekünk, így emlékszik legalábbis első ötkarikás aranyának történetére Kemény Dénes. Összehasonlíttattuk vele a négy olimpia előtti esélyeket is, amire azt mondta: – Mind a négy olimpia előtt körülbelül négy aranyesélyes csapat volt, kivétel ez alól az athéni, amikor kettő volt.
origo.hu
Percekig állva tapsolták Orbán Viktort Bécsben - videó
