Mert addigra éppen harmadszor vagy negyedszer kezdték elölről az életüket a semmiből – mert ugye első világháború, Trianon, második világháború, kitelepítések, gulág, kuláklista, ’56, börtön, akasztás, ezt tartogatta a far-hát kommandónak a XX. század –, és mégis végig tudták csinálni, mégis felnevelték a gyerekeiket és az unokáikat, és a nagymama este a lámpafénynél zoknit stoppolt, a déli harangszóra asztalra tette a levest, vasárnap pedig az ünnepi húslét, hol marhából, hol tyúkból, s a rántott húst is, hol csirkéből, hol disznóból, s a végére a rétest vagy a palacsintát, amiből nem kellett sokat sütni, legfeljebb ha százat, mert mi, unokák, előbb hárman, majd öten, heten nem álltunk meg fejenként tíz-tizenöt alatt.