Egy régi és megbecsült társasághoz csatlakozni kitüntetés, hiszen az a közösség, amellyel együtt küzdünk valamely közösen vallott értékrendért, minket is méltónak tartott arra, hogy soraiba fogadjon. Annál nagyobb a csalódás, ha kiderül, hogy a társaság egy része csak mondja, amit tennie kellene, és harsog, amikor csendben kellene maradnia. Esetleg kiderül, hogy a nagy közös ügy valójában már nem is olyan fontos, mert úgyis jobb barátokra tettek szert a társaság tagjai az ellenklub soraiban ülők közül.
Hol a Fidesz helye, az Európai Néppártban, esetleg azon kívül, olyan csoportban, amelyet nem vont be az elmúlt évtizedek patinája? Ha a nevet vesszük alapul, nem is kérdés, hogy egy európai, konzervatív, a lakosságra figyelő közösség tagjaként a magyar kormánypárt sokat tehet a közösség reformjáért, a magyar érdekek védelmében.
De a név ebben az esetben rémületes sebességgel tud erodálódni, ha a tagságnak ma már a kereszténydemokráciáról csak annyi jut eszébe, hogy esélyegyenlőség és tolerancia, és úgy retteg a kereszténység említésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ha a valaha nagy, ma törpévé zsugorodott tagpártok önnön múltjukból akarnak megélni, küzdve az ötszázalékos választási küszöb átugrásáért, mert elfelejtették, mire is esküdtek fel egykoron, akkor az a pártcsalád nem a jövő ígérete. A német CDU Európa legerősebb pártja, amely magán viseli Angela Merkel őrületes Willkommenskulturjának bélyegét, de már Merkel karizmája nélkül.
A pártcsalád tagsága nem cél, csupán eszköz ahhoz, hogy a Fidesz minél hatékonyabban tudja képviselni az ország érdekeit. Az Európai Néppárt mára kilúgozta önmagát, és csak arra tudja felépíteni szánalmasan egyenszürkére festett, de a szocialista és a liberális frakcióban ülő „ellenzék” számára kedves vörös és szivárványszínű virágokkal díszített frakciójának kampányát, hogy a jogállamot fontosnak tartja.
Ezzel így van az egész Európai Parlament, nemigen találni olyan politikust a Földön, aki erre nemet mondana. Ebbe persze nem is lehet belekötni, ám ahhoz nagyon kevés, hogy valaki ezért rájuk szavazzon. Súlyos bürokratabetegség, hogy kihagyják a számításból, miért vannak ott a brüsszeli irodákban, s mi kell ahhoz, hogy a névtábla május végét követően is ott maradjon. A szavazók az egyes országokban ítéletet mondanak a pártokról, a képviselőkről, s nem az alapján, mennyire tett valaki hitet a jogállam mellett Brüsszelben, hanem átgondolva, melyik párt mit tesz értük.
