A végeredmény pedig egy nagyon szivárványszínű nyilvánosság lehetne, amelynek minden egyes színét szigorú szabályoknak megfelelően keverték ki a jól megfizetett cenzorok. A hazafiság, a család, a nemzet, a kereszténység pedig oda kerül a bombagyárosok és az ufóhívők térfelére, a komolyan vehetetlen és szégyenteljes bűnözők közé.
A módszer ismerős. Ez maga az egyedül üdvözítő tan, amelynek hívei épp addig hajlandók nyitottnak mutatkozni, amíg a vitapartner pontosan ugyanazt gondolja, mint ők. Ha megjelenik a nézetkülönbség, az ajtó bezárul, az ítélet pedig megszületik arról, hogy a másként gondolkodót ki kell zárni a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Csakhogy a virtuális világ nem azonos az igazi világgal, nem lehet egyesekkel és nullákkal leírni. Az ember nemcsak olvas, hanem meg is tapasztal dolgokat, a kommunikáció bizony főként nem szavak útján folyik.
Ezért aztán az a mesterségesen kiszínezett világ roppantul szűkké válik, a színek túlságosan is virítanak, idegenszerűek és élettelenek. A lesajnált és kinevetett értékek sokkal fontosabbak annál, hogy két igencsak befolyásos ember el tudja dönteni, ki az elutasítandó és ki a kanonizált gondolkodó.
De az nem kérdés, hogy lehet befolyásolni a nép akaratának kinyilvánítását ilyen módon. Kérdés, a rövid távú görcsös erőlködés hosszú távon milyen hatással jár.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!