A Facebook nyilvánosság. A média része, ezt érdemes leszögezni. Nem cicákról és nyaralós képekről szól, hanem roppant befolyásos faliújság, amelynek megvan az a rejtélyes tulajdonsága, hogy ami megjelenik ott, azt az emberek elhiszik.
A nagyon jól értesült suttogók és mindent jobban tudók mellett ott vannak a hivatásos véleményformálók is, akiknek az a munkája, hogy meggyőzze az uniformizált és méretre vágott választópolgári masszát a neki fontos kérdésekről.
A teljesen szabadon működő platform új távlatokat nyitott a kommunikáció történelmében, egyúttal annak sikere magával hozta a szabályozására való igényt. Itt pedig hirtelen megbicsaklott a teljes szabadság.
A tárgyalásokat nem chaten fogják lefolytatni, hanem személyesen, mégpedig Mark Zuckerberg, a honlap alapítója fog leülni Emmanuel Macronnal, Franciaország elnökével.
A tét ugyanis nagy, az európai parlamenti választások megrengetik az öreg kontinenst, és nem szabad hagyni, hogy a választópolgárok csak úgy azt higgyenek, amit akarnak.
Ki kell gyomlálni a soha nem nyírt kertből a gazt, és a káros növény nyilvánvalóan az, amit a fent említett kettős annak gondol. Egy nemzetközi hatású kommunikációs magáncég vezetője egy liberális politikussal karöltve dönt arról, milyen kérdések tehetők fel, miről lehet beszélgetni, s mi van azon a képzeletbeli vörös vonalon túl, amely már káros eszmék burjánzását eredményezi az ártatlan választók lelkében. Ezeket a gondolatokat, folyamatokat, aloldalakat, mozgalmakat be kell tiltani, el kell tiporni, a mélywebre száműzni a gyermekpornográfia és a terrorizmus mocska mellé.
2019-ben jutottunk el oda, hogy a liberális értelmiség összefogva azon dolgozik, hogy a politikai ellenfél nézeteit hatalmi szóval tiltsák be, a velük szimpatizáló véleményformáló értelmiség pedig ünnepli a virtuális könyvégetést. Nem érvelni akarnak, nem bemutatni a saját álláspontot, s még az se szegi kedvüket, ha a választási eredmények katasztrofálisak rájuk nézve.
Mert a választókat egyszerű, megtévesztett birkáknak tartják, akik tévesen szavaztak, hiszen olyan eszmék fertőzték meg a lelküket, amelyeket megfelelő webkezeléssel ki lehetett volna irtani a nyilvánosságból.
