Példa

Ez a néppárt már nem az a néppárt, ez a liberális frakció pedig nem az a régi, szivárványos boás, ahogy az Európai Parlament se ugyanolyan, mint az elmúlt öt évben.

Fotó: MTI

Eleget hallhattuk, hogy Magyarország elszigetelődött, és félnek tőle a svéd átlagemberek, még kicsit Angela Merkel is. Mondjuk azért, mert Magyarország szétveri az Európai Uniót, és az a legfontosabb most, hogy a tömb egységet mutasson fel. Aztán felszáll a fehér füst, kiderül, kinek hány mandátumot szavazott meg a saját népe, és a sok európai vezető hirtelen felismeri, hogy a Fidesz igenis jó partner lehet. Mert a 13 mandátum az esetek többségében több, mint amennyit ők összegyűjtöttek.

Ez a néppárt már nem az a néppárt, ez a liberális frakció pedig nem az a régi, szivárványos boás, ahogy az Európai Parlament se ugyanolyan, mint az elmúlt öt évben. Hiszen Európa soha nem látott válságon megy keresztül, a migránsok befelé jönnek, a britek kifelé tartanak, s az összeurópai közösség kizárólag ötévente tud pillanatfelvételt készíteni arról, hogy is állnak jelenleg az erőviszonyok egy-egy országban.

Brüsszelből a Jobbik öt éven át tűnt radikális jobboldalinak, mit se tudtak a néppárti-centrista fordulatról, a szocialisták pedig amolyan középpártnak látszottak. Persze ez csak akkor számít, ha valaki felismeri, hogy a visegrádi országok milyen erőt képviselnek.

Öt éve a ma látott négyes szövetség összefonódása kezdetleges állapotban volt, ma egyértelműen közös tervezésről beszélhetünk. Aki pedig ezt elsőként felismerte, az Emmanuel Macron volt, aki ügyesen tudja magát beállítani liberálisnak, miközben vélhetően egyetlen nagy célja van: az Európai Unió irányításában az eddiginél sokkal nagyobb szerep kiharcolása. Mert az „európai érdek” kifejezés mindig azt jelentette, hogy német érdek.

Ha ehhez az kell, hogy az Európai Parlament befolyásánál nagyobb szerephez jusson, akkor a franciák ezt támogatni fogják. Mert nem felejtettek el semmit a határ egyik oldalán sem. Az Európai Unió érdekszövetség, de egyik állam se adja fel se identitását, se érdekeit azért, mert a ma, május 30-án hivatalosan még 28 tagú közösségnek ez jó.

Ezt csak Gyurcsány Ferenc és felesége hiszi el, még kampányuk középpontjába is ezt állítják, feltételezve, hogy lesz egy sose létezett, semleges európai nép, amelynek becsületes és nyíltszívű, érdekmentes tagjai folyton mások boldogulásán dolgoznak. Eközben a kontinens „szerencsésebb felén” Angela Merkel német kancellár szerint nincs alternatívája a csúcsjelölti rendszernek, s a legjobb jelölt a legnagyobb frakció hivatalos aspiránsa, a német Manfred Weber.

A francia elnök ezt nem érzi így, ő a brexittárgyalások során már bizonyított fődiplomatát, Michel Barnier-t érzi a legfelkészültebb jelöltnek, aki történetesen francia. A dán kormányfő szerint a legalkalmasabb jelölt az Európai Bizottság élére Margrethe Vestager, a liberális frakció tagja, Dánia versenyjogi biztosa. Ráadásul nő, ami manapság előny.

Ha ez a fontos, akkor a franciák javasolni tudják Christine Lagarde-ot, a németek pedig mondjuk Angela Merkelt.

Három nappal az EP-választásokat követően az európai mázt lemosta az eső az összes jelöltről, és előbukkant az egyenöltöny és egyenkosztüm alól a bőrnadrág, a facipő, illetve a sújtásos atilla.

Az ideológia taktikává változott az EP-ben, a pártcsaládok pedig olyan széles spektrumot ölelnek fel, amilyet nem szégyellnek. Liberális lehet a radikális jobboldali, néppárti lehet a szélsőséges liberális és a szigorú konzervatív, szocialista a hazájáért tenni akaró nacionalista.

Aztán majd tárgyalunk, és a végén valahogy kijön a nagy, európai egyenlet. Magyarország pedig már nem csak egyet számít, aki nem oszt, nem szoroz.